A tavaszi szezon kezdete után három héttel, a Telekom Veszprém elleni hazai rangadó hajrájában lépett pályára legutóbb férfi kézilabdacsapatunk beállója, Füzi Dániel. Azóta túlvan a hosszú rehabilitáción, nyáron volt az esküvője, az Indiai-óceán közepén volt nászúton, múlt hétfő óta pedig már csapatunkkal edz. Vele beszélgettünk.

– Februárban a Telekom Veszprém elleni meccsen szenvedtél vállsérülést, ami véget vetett a szezonodnak. Mi történt akkor pontosan?

– Nagyon erős sorozat vége felé közelítettünk. Valahol az 55. perc környékén járhattunk, nem koncentráltam eléggé, és egy teljesen elkerülhető, buta szabálytalanságot követtem el, és ebből adódott ekkora probléma. Akkor még nem gondoltam, hogy ekkora a baj, de miután ezt realizáltam, már bántam rendesen a dolgot. Tanultam belőle, és még erősebben próbáltam utána a feladataimat végezni, akár gyógytornán, akár a vízi tornán, akár a kondiedzéseken.

– Tavasszal látszott rajtad, hogy nagyon visszatérnél a pályára, és ott lennél a többiekkel. Hogy bírtad a lelátóról a meccseket?

– Nehezen, mert mint mindenki, én is segíteni akartam, most csak a pálya mellől tudtam szurkolni. Nemcsak a meccsek hiányoztak, hanem az is, hogy együtt legyek a többiekkel. Volt, hogy teljesen más időpontban edzettünk, de mindig lejöttem edzést nézni, amikor csak tudtam, mert semmiképp sem akartam kiszakadni a közegből. Ez is segített abban, hogy még hamarabb térjek vissza. Nem sietettem semmit, mert nem akarok még egy ilyen sérülést, volt már korábban a térdemmel is probléma, de most már azt mondom, hogy a váll talán még macerásabb is.

– Eseménydús nyári szünet van mögötted, esküvővel és nászúttal. Milyen volt ez az időszak?

– Jó volt, feltöltődtünk, de azért az esküvőt megelőző pár hét nagyon stresszes volt, sok volt a tennivaló, közben pedig még a gyógytornát és az edzéseket is folytattam. Az esküvő csodálatos volt, pont a napokban kaptuk meg a videókat róla. Előtte nagyon izgultam, de most már azt mondom, hogy végigcsinálnám még egyszer, szívesen újraélném. A nászút hasonlóképpen pikk-pakk eltelt, nyolc éjszakát voltunk Mauritiuson, amelyről annyit tudok mondani, hogy csodálatos hely, gyönyörű sziget.

– Túlvagy a felkészülés első hetén. Milyen volt újra a pályán lenni?

– Nagyon furcsa, mert még van bennem egy nagyon kis félsz a vállam és a kontaktok miatt, de azt gondolom, ez normális, és remélem, hogy minden pályán töltött perccel csökkenni fog. A szünetben is próbáltam biztonságos keretek között tesztelni a vállam, dobálgattam, teniszeztem. Most már azt mondanám, hogy hasonló, mint volt, még nem teljesen a korábbi erősséggel tudok dobni, de már nem fáj egyáltalán szerencsére.

– Nyilván szeptemberre kell százszázalékos formában lenned. Milyen Füzi Danit láthatunk majd a pályán?

– Mindenképpen motiváltat, mint eddig is. Szeretném a régi formát visszaszerezni a lehető leggyorsabban, de nem fogok siettetni semmit. Kihagytam négy hónapot, ami nem kevés idő, ezért ha esetleg lesznek hullámvölgyek, azokat is meg kell majd oldani.

– A bajnokság mellett újabb nemzetközi szereplés, az Európa-kupa vár a csapatra. Mit vársz a szezontól?

– A bajnokságban a harmadik-negyedik hely megszerzését fogalmaztuk meg célként, nagyon jó lenne, de tudjuk, hogy ez piszok nehéz lesz. Szerintem nagyon jól erősítettek a riválisaink, de mi sem gyengültünk, sőt, egyben maradt a társaság, az állandóság óriási fegyvere lehet ennek a csapatnak. Az Európa-kupáról kevesebbet tudok, az Európa-ligával szemben most csak oda-visszavágós párharcok várnak ránk. Bizakodva áll mindenki a feladathoz, nem igazán ismerjük a riválisokat, meglátjuk, mit tartogat számunkra ez a szezon.

View this post on Instagram

Shared post on Time