Még március közepén a Telekom Veszprém ellen szenvedett első látványra ijesztő, és mint később kiderült, valóban igen súlyos bokasérülést férfi kézilabdacsapatunk átlövője, Prainer Viktor. Azzal a rossz mozdulattal véget is ért számára a 2023/24-es évad, csak a lelátóról követhette az eseményeket, ami azért is különösen fájó, mert egyébként remek szezonja volt, és a hajrában a többi hiányzónkhoz hasonlóan sokat segíthetett volna együttesünknek.

– Először is, hogy vagy most?

– Minden rendben, nincs fájdalmam, csak gyógytornán érzem néha, hogy feszül a bokám. Hamarabb vége lett a szezonomnak, mint szerettem volna, március óta a pályán nem, csak a konditeremben dolgozhatok, ennek pedig természetesen nem örülök.

– Most hogyan tovább? Mi a következő lépés?

– Háromszoros bokaszalag-szakadásom volt, először azt mondták, műteni kell, szerencsére erre végül nem került sor. Két bokaspecialistánál voltam, azt mondták, június közepétől futhatok is, csak oldalirányú mozgást nem végezhetek. A júliusban induló felkészüléssel kapcsolatban viszont úgy számolok, hogy akkor már teljes értékű játékos leszek.

– Kívülről nézve nagyon ijesztő sérülést szenvedtél Veszprémben. Mi volt akkor az első gondolatod?

– A legérdekesebb, hogy fájdalmat egyáltalán nem éreztem, inkább csak megijedtem, mert úgy maradt a lábam, és nem tudtam visszatenni a szalagot. Féltem attól is, hogy törés lesz, és elkerülhetetlen lesz a műtét, szerencsére nem lett igazam. Ez volt az eddigi legsúlyosabb sérülésem, és lekopogom, remélem, hogy nem lesz több.

– Mennyire volt nehéz a pálya mellől követni a bajnoki hajrát?

– Az elején még inkább azzal foglalkoztam, hogy mi lesz velem, orvosokhoz jártam. Aztán láttam, hogy folyamatosan fogyunk. Szörnyű volt kívülről nézni, hogy a többiek mindent megtesznek, amit csak lehet, de annyira kevesen vagyunk… Nehezen élem meg az ilyen helyzeteket, makacs vagyok, ha rajtam múlt volna, már a sérülés másnapján elkezdek edzeni.

– Mennyire tudod higgadtan nézni a pálya mellől a mérkőzéseket?

– Az meccstől függ. Arra emlékszem, hogy a Tatabánya és a Balatonfüred elleni rangadók hajráját nehezen bírtam, mindkét meccsen nagy szükségünk lett volna a két pontra.

– A sérülésed előtt meghatározó tagja voltál a csapatnak. Mennyit léptél előre szerinted az elmúlt szezonhoz képest?

– Úgy érzem, kimondhatjuk, hogy jó szezonunk volt, azt érzem, évről évre tapasztaltabb vagyok. Az öt-egyes nyitott védekezésben sikerült előrelépni, és támadásban egyre több lehetőséget kaptam. Valahogy így szeretném folytatni a következő szezonban is.

– Hiányzik már a labda?

– Igen, egyre jobban. Párszor lőhettem már talajról egyéni képzésen, de annyira elszokott tőle a kezem, hogy a bőröm is lejött. De júliusra szerintem már ezzel sem lesz semmi probléma.

– Mit várhatunk tőled meg a csapattól a következő évadban?

– Zsinórban harmadszor lettünk negyedikek a bajnokságban, azt hiszem, az egész csapat nevében mondhatom, hogy most már szeretnénk eggyel feljebb lépni, ezért fogunk harcolni.