Legutóbb december 9-én, a HSA NEKA elleni bajnoki mérkőzésen lépett pályára férfi kézilabdacsapatunk jobbátlövője, Ónodi-Jánoskúti Máté. Kiújuló vállsérülése miatt azonban azóta nem láthattuk a pályán, vele beszélgettünk a sérüléséről, a csapat remek tavasz eleji sorozatáról és még sok minden másról.

– Vállsérülésed miatt a tavaszi szezonban még nem láthattunk a pályán. Mi történt?

– November elején volt egy kisebb probléma a vállammal, majd úgy tűnt, hogy javul, de a téli szünet után az egyik januári edzésen reccsenésszerű hangot hallottam és zsibbadást éreztem a karomban. Akkor már sejtettem, hogy baj van, aztán február elejére derült ki a probléma: leszakadt a porc, és azt kellett visszavarrni a helyére. Február 16-án műtöttek, szerencsére minden jól, a tervek szerint sikerült.

– Mikorra várható a visszatérésed?

– Még nem kezdődött el a gyógytorna, minden attól függ, hogy arra hogyan reagál majd a vállam. Akkor tudok majd konkrétumot mondani, hogy ha azt elkezdtük. Ebben a szezonban már valószínűleg nem éri meg kockáztatni, kiújulhatna a sérülés. Számomra most a legfontosabb, hogy a következő idény kezdetére százszázalékos formába kerüljek.

– Mennyire volt nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy most hosszabb ideig nem lehetsz a csapat segítségére?

– Hosszabb időszak volt, amíg kiderült, mi a helyzet, és végül műteni kell. Így fel tudtam készülni a legrosszabb forgatókönyvre, egy sérülés természetesen sosem jön jókor, de most már a felépülésre koncentrálok. Korábban volt már a bokámmal probléma, de az nem tartott ennyi ideig. Talán másfél évvel ezelőtt a Bukarestben elszenvedett orrtörésem volt eddig a legsúlyosabb, az egy hónap kiesést jelentett, az volt mostanáig a leghosszabb kényszerszünet. A legfontosabb, hogy legyen százszázalékos a vállam, és akkor minden rendben lesz!

– Sosem egyszerű kívülről nézni, ahogyan a csapattársak a pályán küzdenek. Te hogyan birkózol meg ezzel?

– Nyilván nagyon nehéz, főleg, amikor azt látom, hogy tudnék segíteni a csapatnak. Örülök a srácok jó teljesítményének, most nagyon jó szériában vannak. Bízom benne, hogy az Európa-kupában el tudnak jutni a legvégéig, és döntőt játszhatnak, az nagy dolog lenne. Illetve remélem, hogy a bajnokságban a harmadik-negyedik hely valamelyike meglesz. Nyilván rossz ezt csak nézni, de boldog vagyok, amiért ilyen jól megy nekik.

– Hogyan figyeled ezeket a meccseket? Szoktál kiabálni vagy inkább csendben figyelsz?

– A pályán is nagyon nyugodt játékosnak tartom magamat és ez a lelátón sincs másképp, nem szeretek kiabálni. Ha nagyon kihoznak a sodromból, akkor tudok a pályán kicsit idegesebb lenni, de ez a nézőtéren még nehezebben történik meg. Inkább magamban gondolkozom, hogy mit hogyan lehetett volna, de nyilván sok mindent könnyebb kívülről észrevenni, mint benne lenni az adott szituációban.

– Mostanában természetesen kevésbé veszel részt a csapat mindennapjaiban. Hiányzik ez a közeg?

– Sokan sokszor mondjuk, hogy milyen jó itt a csapatközösség. Rossz ebből kiszakadni, még úgy is, hogy persze járok be a csarnokba, de például a buszos túrákon nem vagyok ott, kimaradok a viccelődésekből, marakodásokból. Fura, hogy ennyit tudok pihenni, mentálisan nem könnyű feldolgozni, sajnálom, hogy félszezon jutott nekem most.

– Van, amire esetleg több időt jut most, mint egy „normális” időszakban?

– Most még nem igazán tudom sétáltatni a kutyát, de amint pénteken lekerül rólam a kartartó, végre a bal kezemet is elkezdhetem használni. Valamivel több szabadidőm lesz, de amint elkezdhetem a gyógytornát, a srácok ritmusában szeretnék dolgozni, hogy minél hamarabb teljesen felépüljek. Meg szeretném ragadni a sérülés másik oldalát, és olyan dolgokat fejleszteni, amire a pörgős hétköznapokban nem jutna idő. Gyógytorna során előjöhetnek olyan területek, amelyeken sokat javulhatok. A cél, hogy a lehető legjobban felkészítsem magam fizikálisan a következő szezonra.

– A tavaszi szezon elején rajtad kívül is sokan megsérültek a csapatból, részben ifjúsági játékosokkal nyertünk hétből hét mérkőzést. Ez mekkora lendületet adhat a folytatásra?

– Nagyon kemény időszak volt, sűrűn is voltak a mérkőzések. Sajnálom, hogy ilyen sok sérülés történt, de nagyon nagy erény, hogy a srácok veretlenül zárták ezt az időszakot. A csapat erejét mutatja, hogy ezt így meg tudtuk csinálni.

View this post on Instagram

Shared post on Time