Mint arról pénteken beszámoltunk, férfi kézilabdacsapatunk a szerbiai Újvidéken játszotta a második januári felkészülési meccsét. Múlt heti ellenfelünket, a szerb éllovas Vojvodinát az a Vladan Matics vezeti, aki 2009 és 2011 között a mieink edzője volt, a tavalyi harmadik helyet megelőzően vele végzett legutóbb a dobogó alsó fokán az NB I-ben férfi kézilabdacsapatunk. A napokban pedig az is kiderült, hogy bő egyéves kitérő után visszatér Magyarországra, hiszen a Pick Szeged akadémiájának lesz a vezetője.

VISSZATÉRÉS MAGYARORSZÁGRA

– Friss hír, hogy visszatér a magyar kézilabdába, nyártól a szegedi akadémia igazgatója lesz. Örül, hogy újra Magyarországon dolgozhat?

– Az utóbbi pár évben kicsit vándoroltam a magyar meg a szerb kézilabda között, de nekem

mindig fontos volt, hogy a családom mellett legyek, vagy legalább ne nagyon messze tőlük.

Erre kiváló lehetőséget adott a Szeged megkeresése: találkoztunk, és felajánlották nekem, hogy átvegyem az akadémia megüresedett szakmai igazgatói posztját. Nyitott voltam, gyorsan megbeszéltünk mindent, és eldőlt, a nyáron hazatérek.

– Legutóbb Csurgón dolgozott Magyarországon még az előző szezon első felében, azóta viszont értelemszerűen kevesebbet hallottunk Önről. Hogy érzi magát?

– Köszönöm szépen, jól vagyok! Tavaly februárban érkezett egy megkeresés a Vojvodina vezetőségétől, akkor a csurgói klub, valamint az elnök úr nagyon együttműködő volt, és elengedett. Jó csapathoz, a bajnokcsapathoz jöttem, ahol nagy célokat, terveket vázolták fel. Meg természetesen Szegedhez is sokkal közelebb van Újvidék, így már akkortól közelebb lehettem az otthonomhoz, a családomhoz.

– Újra a magyar utánpótlásban dolgozik a nyártól. Mi a legfontosabb teendő ezen a téren itthon?

– Szerintem mindenképp olyan irányba kell menni, amerre a mostani top kézilabda is tart. Olyan játékosokat kell nevelni, akiknek gyors a lábuk és okosak. Nem feltétlenül kell mindenkinek két méteresnek lenni, azok az idők már elmúltak. Inkább intelligens, gyors játékosokra van szükség, akik meg tudnak oldani például egy lerohanást, vagy nagyon rövid idő alatt képesek jó döntéseket hozni. 

CSALÁDON BELÜL IS BIZTOSÍTOTT A KÉZILABDA-UTÁNPÓTLÁS

– Fia, Dávid is kézilabdázik, a Szeged NB I/B-s együttesét erősíti, és bemutatkozhatott már a korosztályos válogatottban. Milyen jövőt jósol neki?

– Fiatal még, de azt látom, hogy nagyon tehetséges, intelligens, gyors, modern játékos, és ami legfontosabb, szeret edzeni. Látni rajta, száz százalékot belead azért, hogy kézilabdás legyen. Hogy majd sikerül-e vagy nem, az egy másik kérdés, a potenciál megvan benne, az biztos.

– Mennyire igényli a tanácsait? Illetve milyen gyakran tesz neki észrevételeket?

– Megmondom őszintén, nem nagyon akarok zavarni. Úgy gondolom, Szegeden nagyon jó kézilabdaiskolát kapott, nagyon jó edzőktől. Amikor látok néhány apróságot, próbálom neki óvatosan mondani, hogy építse be a játékába, de nem akarom összezavarni a fejét, mert tényleg sokat tud már a kézilabdáról.

A FRADI CSALÁDIAS HANGULATA RÖGTÖN MEGFOGTA

– Bő másfél évtizede két szezonban is a Ferencváros vezetőedzője volt. Szép emlék a pályafutásában az az időszak?

– Az egy nagyon jó korszak volt, még úgy is, hogy más idők jártak, kevesebb pénz volt még a sportágban. Akkor jutott fel a Fradi az NB I-be, és az első szezonban a bennmaradás volt az elsődleges célunk, a következőben viszont már dobogós csapat lettünk. Tényleg szerettem, jól éreztem magam Budapesten. A Fradinak már akkor is családias hangulata volt nagyon, és ez nekem tetszett. 

– Mi a véleménye a jelenlegi, Európa-liga résztvevő Fradiról, amellyel az előző szezonban tétmeccsen, a múlt héten pedig felkészülési mérkőzésen találkozott ellenfélként?

– Azt látom, hogy nagyon jó, modern kézilabdát játszó csapat, amely évről évre fejlődik.

Az egy másik dolog, hogy ott a Veszprém és a Szeged – ez a két csapat másik kategóriát képvisel, nehéz őket utolérni. A Fradi viszont most már folyamatosan ott van a dobogó környékén, az utóbbi pár évben már a bronzéremért harcol. Jó értelemben véve kicsit szokatlan az NB I-ben, hogy csak magyar játékosok alkotják a keretet, de szerintem jó úton jár a csapat.

Bruckner Vince

(Fotó: Dmitrije Nikolic)