Új szakemberrel bővült az FTC Kézilabda Akadémia szakmai stábja, a játékosként hétszeres magyar és kétszeres norvég bajnok, KEK-győztes Iváncsik Tamás lett U18-as fiúcsapatunk vezetőedzője. A serdülőválogatott mellett is dolgozó trénerrel beszélgettünk a kezdeti időszak tapasztalatairól.

– Mi szólt amellett, hogy a Ferencvárost választottad következő állomáshelyednek?

– Nagyon örültem, amikor a Fradi megkeresett hónapokkal ezelőtt, rendkívül szimpatikus volt számomra az a koncepció, amit vázoltak, és maga a közeg is. Továbblépési lehetőségnek tartottam, boldog vagyok, hogy az U16-os korosztály után immár U18-as csapat mellett dolgozhatok vezetőedzőként, tehát azzal a korosztállyal, amellyel a serdülőválogatottnál is dolgozunk. A bajnokság során láttam, hogy a Fradi mindig komoly erőt képviselt, ismertem már az itt folyó szakmai munkát, megtiszteltetésnek éreztem, hogy az FTC Kézilabda Akadémia edzői stábjához csatlakozhatok. Valóban volt több megkeresésem, de itt éreztem azt, hogy teljes mértékben találkoznak az elképzeléseink és a fiú serdülőválogatott edzői munkám szempontjából is fontos volt, hogy továbbra is kövessem a játékosok fejlődését. Új kihívást szerettem volna, a további szakmai fejlődésem szempontjából is úgy gondolom, a legjobb döntést hoztam.

– El is kezdtétek már a munkát a csapattal. Milyenek az első benyomásaid?

– Nagyon jók, minden a tervezettek szerint alakul idáig. Az elején természetesen kellett egy kis idő a fiúknak is meg nekem is, hogy összecsiszolódjunk, de két hét után már mondhatom azt, hogy látják azokat az irányvonalakat, amelyeket képviselek, úgy gondolom, vevők az elképzeléseimre. Voltunk egy hétig Tapolcán edzőtáborban, ott a fizikai felkészülésen volt a hangsúly, most már sokkal több a labdás edzés, egyéni képzés. Szerencsére elég fogékonyak a játékosok, aminek nagyon örülök, gördülékenyen megy a munka velük.

– Az U18-as csapat már nincs nagyon messze a felnőttkortól. Mi a legfontosabb feladat egy ilyen együttes mellett?

– El kell veszni a részletekben. Tényleg kicsit közelebb állnak már a felnőttkorhoz, de azért még mindig utánpótláskorú játékosokról beszélünk, a meglévő hiányosságokat javítani kell, csinálunk új gyakorlatokat, nyilván őket is most sok új impulzus éri, tetszik, hogy az edzéseken mindent megtesznek, mert régóta alapelvem, hogy "ahogy edzel, úgy játszol", és itt a minőségi edzésmunkára gondolok. A felkészülés mostani fázisában fáradtabbak, de ez teljesen normális, majd ahogyan közeledünk a bajnokság felé, frissítünk. 

– Milyen célokkal indultok ebben a szezonban? Megbeszéltétek-e már a csapattal?

– Szerettem volna, ha a csapat saját magát besorolja egy helyre a tabellán, final fourt szeretnénk játszani. Nem elérhetetlen cél, de nyilván nem fogják ingyen adni, sok jó csapat van a Keleti csoportban is. Ha keményen, alázatosan dolgozunk, és mégsem sikerül, akkor is emelt fővel zárhatjuk a bajnokságot.

– Milyen típusú edzőnek tartod magad? 

– Húsz év profi sportpályafutással a hátam mögött, gyakorlatias és következetes edzőnek tartom magam. Maximális fegyelmet várok el a játékosaimtól, de fontosnak tartom, hogy felszabadultan, magabiztosan kézilabdázzanak, élvezzék is a játékot. Ha elakadnak vagy hibáznak, akkor próbálok inkább ösztönző lenni, és azt elmondani, hogy mit csináljanak helyette, hogyan csinálják jól.  Szeretem, ha nagyon alázatos egy játékos, és beleteszi magát a munkába. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, nem elég a tehetség, szorgalom és alázat kell. Utánpótláskorú játékosokról van szó, tehát a pedagógia nagyon fontos ennél a korosztálynál is még. Mindenkivel máshogy kell beszélni, másképp kell bánni. Ami az egyik játékosnál működik, azzal a másiknál lehet az ellenkező hatást érem el. Ha az ember megtalálja a közös hangot a játékosokkal és egy csapatot tud kovácsolni belőlük, akkor sokra vihetjük. Már játékoskoromban érdekelt az edzői szakma, így amikor az időm is engedte tanultam, képeztem magam, ahogyan most is.

– Az előző szezonban több akadémista lehetőséget kapott a felnőttcsapatban, az NB I-ben és a nemzetközi porondon is. Milyen jövőképet ad ez a fiataloknak?

– A legjobb motiváció. Az egyik szempont, amiért idejöttem az volt, hogy magyar játékosok vannak szem előtt, és prioritás, hogy a fiatalokat beépítsük a felnőttcsapatba. Vannak példaképek a gyerekek előtt, az itt nevelkedett Imre Bence már a válogatott meghatározó szélsője, és a német THW Kielben folytatja a pályafutását. Ez igazolja, hogy a Ferencvárosból igenis el lehet jutni a legmagasabb szintre. Edzőként én is mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy minél több fiatal magyar játékost tudjunk feladni a felnőttcsapathoz és természetesen a magyar válogatottnak.

– Játékosként szerepeltetek egy csapatban az FTC-Green Collect vezetőedzőjével, Pásztor Istvánnal. Volt már alkalmatok beszélni? Hogy fogadott itt a Népligetben?

– Amikor először találkoztunk Pistával az Elek Gyula Arénában, nagy mosollyal üdvözölt, akkor már tudta, hogy érkezem. Nyilván barátként köszöntöttük egymást, jó ismerős arcokat látni, nem idegen helyre jöttem. Nagyon családias a hangulat, jól fogadott mindenki, az első héten még ismerkedtem a Fradi-sportteleppel, de most már mindenhova tökéletesen odatalálok. 

U18-as csapatunk a héten kezdi a felkészülési meccseket, csütörtökön délelőtt és délután is megmérkőzik a Pick Szegeddel, a jövő héten pedig a Kanyó Memorial elnevezésű nemzetközi tornán szerepel Tatán, ahol norvég, dán és horvát riválisokkal is találkozik.