Több mint félezer Fradi-szurkolóval a háta mögött vághatott bele női kézilabdacsapatunk a Győr elleni idegenbeli rangadóba, és kellett is a támogatás, hiszen együttesünk hosszú ideje szűk kerettel harcol, ezúttal pedig Dragana Cvijicsre se számíthatott combsérülése miatt. A cél ezzel együtt is egyértelmű volt: megőrizni legalább egyet a kétlépésnyi előnyből.

Hazai góllal indult a meccs, de szerencsére nem késett sokáig a válasz, sőt, átvettük a vezetést is – rendben volt a kezdés, úgy tűnt, az általunk diktált ritmusban folyik a mérkőzés. A folytatásban aztán rövid idő alatt két technikai hibát is vétettünk, a két könnyű gólhoz pedig még kettőt tett hozzá az ETO, négyszer talált be zsinórban, és háromgólos előnybe került (6-3). Lélektanilag nagyon fontos pillanatban jött Emily Bölk bombája, nem szakadtunk le jobban, sőt, lépésről lépésre zárkóztunk, és 7-7-nél egyenlítettünk is. Óriási csata dúlt, a kapusok egyik oldalon se villogtak, jobbára átlövésekből estek a gólok, s bár a vezetés maradt a győrieknél, sőt, a huszonkilencedik percben újra három volt közte, a szünetre egyre zárkóztunk, ezzel pedig nem lehettünk elégedetlenek.

Annál is inkább, hogy a fordulás után két góllal nyitottunk, Simon Petra, aztán Klujber Katrin villant, majd annak is örülhettünk, hogy Angela Malestein játékba lendült. A harmincadik percig Andrea Lekics vitte hátán a támadásainkat, hét kísérletéből hétszer volt eredményes, a hajrában emberfogót is kapott, de biztosak lehettünk benne, hogy egy kimagasló teljesítmény nem lesz elég. Klujber és Malestein viszont zárkózott mellé, ennek köszönhetően a szünet után végig fej-fej mellett haladtak a csapatok, s jobbára nálunk volt az előny. Az ötvenedik perchez közeledve, tehát már a véghajrá kapujában a közte kettőért támadhatott az ETO, de Tomori Zuszsanna labdaszerzése, majd Klujber gólja egyenlítést ért (25-25), szűk tizenegy perccel a vége előtt döntetlennél kért időt Per Johansson.

Kisfaludy Anett kiállítása nem jött jól, az egyébként nagyon fogyó energiatartalékokat kellett mozgósítani. Két góllal elveszítettük az emberhátrányt, de egyenlő létszámnál Lekics újra betalált (27-26), miközben érezhető volt, hogy a győriek siettetik a játékot, mi pedig lassítani próbáljuk. Hat és fél perc maradt a végéig, amikor Allan Heine is időt kért, akkor meg már csak kevesebb, mint hat, amikor az ezt követő támadás végén Malestein betalált hetesből (28-28).

Mindent megpróbáltak a hazaiak, Lekics után Klujbert is követővel fogták, de az utolsó perchez érve már eldőlt, hogy legfeljebb a győzelem lehet a hazaiaké, a kétlépésnyi előnyből az egyik megmarad. Volt esély a pontszerzésre, de bár kétgólos vereséget szenvedtünk, a boldogabb arcokat így is Fradi-mezben láthattuk a lefújás után. Az utolsó négy forduló előtt a matek egyszerű: ha legalább hármat megnyerünk, a Magyar Kupa után a bajnoki címet is behúzzuk a 2023/2024-es idényben.