2024 májusában zárta le csodálatos kézilabda-pályafutását Cirjenics-Kovacsics Anikó, aki aztán a Ferencváros utánpótlásában dolgozott a tehetségek fejlesztésén, és ezt a tevékenységét csak második gyermeke születése idejére szakította meg. Elsőszülött kisfia, Marci már négy éves, Míra pedig lassan betölti első életévét, miközben a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, kilenceszeres magyar bajnok, tizenkétszeres Magyar Kupa-győztes, Európa-bajnoki bronzérmes egykori klasszis játékos újra munkába állt az FTC Kézilabda Akadémián. Az anyaságról, edzői szerepről és a felnőttcsapatról is beszélt a Fradi.hu-nak.

Mennyivel nehezebbek a mindennapok két gyermekkel?
A logisztika picit bonyolultabb, de már Marci mellett is meg kellett terveznünk a napjainkat mindig – mesélte Cirjenics-Kovacsics Anikó. – Persze, amikor mindketten itthon vannak, akkor nehezebb jönni-menni, de amúgy a meglévő tapasztalat miatt meg már kevesebb az újdonság. Marci már négy éves, meg is lehet már vele beszélni, hogy mivel tud segíteni, de másra van szüksége, mint Mírának.

Ennek is köszönhető, hogy gyorsan visszatért az akadémiára?
Sokat gondolkodtam rajta, hogy maradjak-e még otthon, vagy ne. November végén született Míra, és februárban hívtak először, hogy ütközik az egyik forduló a két csapatnak. Van segítésünk, akkor épp feljött anya, és megcsináltam a két meccset, a tavasz további részében pedig egy-egy fordulóra vagy edzésre benéztünk. Aztán májusra odáig jutottunk, hogy Orosházán ott aludtunk egy kétnapos kupa idején – Miki (a férj, Cirjenics Miklós – a szekr.) és Míra is, Marci pedig a nagyszülőknél. Ősztől Szari (Szarka Éva – a szerk.) mellé kerültem, ő tartja nagy részben az edzéseket, de amikor Míra nincs ott, akkor én is aktívabb tudok lenni.

Míra ragaszkodó típus?
Igen, nagyon, ő Marcival ellentétben nem igazán bírja, ha nem vagyok vele. Marci mellett még aktív játékos voltam, három hónapos korától másfél-két órákra nélkülözött, aztán egyre hosszabban, de Mírának nagyobb a hiánya, amikor nincs velem.

És önnek mennyire hiányzott a kézilabdapálya, amíg nem tartott edzést?
Hiányzott… Nyilván azt választottam, hogy otthon leszek a gyerekekkel, amikor dönteni kellett, de most már belefér, megszokták, és én is töltődöm. Sokat jelent, mentálisan is segít, amikor nem csak otthon ülök egész nap, és egyébként nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Jó kis korosztályok vannak, egyre inkább visszakerülök a körforgásba, olykor besegítek az U20-nál is, egyre jobban belelátok az egész felépítésbe.

Másképp képzelte korábban?
Játékosként nagyon ismeretlen volt, pedig utólag azt mondom, jobb lett volna többet tudni az utánpótlás, főként az akadémia működéséről, de olyankor más teszi ki az időt.

Nem készült rá, hogy edző lesz?
Régebben azt mondtam, hogy nem szeretnék edző lenni, mert szerettem volna, hogy legyenek hétvégéim, de egyelőre a kicsikkel ez rendben is van. Szeretek velük foglalkozni, csinálom az egyetemen az edzőit, sok lenne, ha még minden hétvége is foglalt lenne.

A munka melyik részét szereti legjobban?
A gyerekekkel való foglalkozást. Sokszor talán nehezebb is, mint a felnőttekkel, de itt kezdődik minden, fontos, hogy megszeressék a sportágat és lerakjuk az alapokat. Korábban volt olyan tervem, hogy óvónő leszek, de már nem váltanék, örülök, hogy a kézilabda mellett vagyok.

A felnőtt mérkőzéseken egyelőre még kevesebbet láthatjuk viszont.
Otthon tartanak a gyerekek, a meccsre járással picit várunk még, főleg az este hatos mérkőzésekkel. Volt egy-kettő, amin ott voltunk, de úgy szeretek meccsre menni, ha meg is tudom nézni – az Esztergom elleni felkészülési találkozón Míra az ölemben volt, Marci után meg futhattam. Otthon egyelőre könnyebb, mert játszanak előttem a nappaliban, és így tudom nézni a tévében.

Milyennek látja most a női csapatot?
Fokozatosságot látok az összeszokásban és a fejlődésben egészen a nyár elejétől kezdődően. Lépeget előre a csapat, haladnak, de az igazi erőfelmérők most következnek. Mind a Bajnokok Ligájában, mind a bajnokságban azokkal az ellenfelekel játszottunk eddig, akiket mindenképpen le kell győznünk a céljainkhoz. Egyénileg többet várok a játékosoktól, és ez a csapatjátékot is jelentősen erősítené. Remélem, hogy megjön majd a forma szépen lassan mindenkinél – nagy reményeim vannak ebben a keretben, sokat látok benne, de néhányan még adósak a jó játékkal. Persze, nem is most kell még a csúcson lenni, a lényeg, hogy folyamatosan legyen elegendő jó formában lévő játékos.