Az előző idényekben sem álltunk rosszul kapusposzton (sőt!), idén nyáron azonban talán még az eddigieknél is erősebb párost sikerült összerakni az FTC-Toyota Kovács kapujában: magyar válogatott klasszisunk, Böde-Bíró Blanka ugyanis Anna Kristensen személyében egy hasonló tudású kapust kapott maga mellé. A 26 éves dán válogatott kézilabdázó háromszoros dán bajnokként hagyta el az Esbjerget, amellyel 2025-ben bronzérmes lett a Bajnokok Ligájában. A válogatott tagjaként 2024-ben Európa-bajnoki ezüstérmes, a torna MVP-jének megválasztott Anna Kristensen éppen az Esbjerg elleni két BL-meccs előtt ült le velünk egy beszélgetésre.

Múlt héten először tért vissza ellenfélként korábbi klubjához, az Esbjerghez? Milyen érzésekkel lépett pályára, izgatott volt a mérkőzést megelőzően?

Természetesen izgultam, nagyon különleges volt minden a mérkőzés körül. Találkozni azokkal az emberekkel, akik évek óta fontos szereplői az életemnek. Nagyon izgatott voltam a visszatérést illetően és nagyon jólesett, ahogy fogadtak. A mérkőzés maga már más kérdés, sok mindent csinálhattunk volna másképp, de szerencsére vasárnap itt az újabb esély, hogy javítsunk hazai pályán.

Az első mérkőzésből kiindulva mi lehet vasárnap a győzelem receptje?

Sokkal határozottabban kell kezdenünk a mérkőzést, mert ebben fölénk nőtt az Esbjerg. Keményebbnek kell lennünk a párharcokban, és sok apróságot is ki kell javítanunk. Taktikailag felvettük velük a versenyt, de most hiányzott a játékunkból az erő és az energia. Hiszünk benne, hogy hazai pályán ezt a plusz energiát megkapjuk a Fradi-szurkolóktól!

A 2025/26-os idényben döntötte el, hogy klubot vált. Miért a Ferencvárosra esett a választása?

Úgy éreztem, eljött az ideje egy új kihívásnak, illetve annak, hogy új kihívást keressek a dán bajnokságban töltött évek után. Úgy érzem, a Ferencváros tökéletesen megfelel mindennek, amit kerestem: a város, a szurkolók, a meccsek hangulata, nem is beszélve az itt játszó kézilabdázókról. Mindent összevetve ez volt a tökéletes választás.

Ismerte korábbról a várost akár a BL Final Four, akár korábbi BL-meccsek kapcsán?

Azt túlzás lenne mondani, hogy sokszor jártam itt, és többnyire akkor is csak a szállodában voltam. Most viszont már egészen más, végre egy kicsit jobban megismerhetem a várost.

Van már kedvenc helye a városban?

Nagyon nehezen tudnék egy helyet kiemelni. Szeretek beülni különböző kávézókba, vagy akár csak úgy sétálgatni a városban. Szóval ahelyett, hogy kiemelnék egy helyet, inkább felfedezni szeretem a várost.

Felfedező típus, amikor külföldön jár?

Igen, szeretem jobban megismerni azokat a helyeket, ahol éppen vagyok. Egy-egy város kisebb kerületeit, a különböző üzleteket, a sokféle embert. Nagyon szeretek sétálgatni és nézelődni olyankor.

Három dán klub után a Fradi az első külföldi csapata. Mennyire ment könnyen a beilleszkedés?

Nem volt vele gond, a csapattársak és a klub is megkönnyítette a beilleszkedést, és én magam is motivált voltam, hiszen valami egészen újat próbálhatok ki. Egy új bajnokság, új ellenfelek. Megismerhetek egy új kultúrát, új dolgokat tanulhatok. Igazából nem jelentett kihívást a beilleszkedés, sokkal inkább inspiráló volt az új közeg, energiát adott, hogy valami újat próbálhatok ki.

Mit hozott magával a dán kézilabdakultúrából?

Ez nehéz dolog… vannak ugyan különbségek, de azért nem egy másik világba csöppentem. Esbjergben is sok külföldi csapattársam volt, vagyis önmagában ez nem jelentett nagy változást. Dániában viszont sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a csapatként való működésre, a kézilabdapályán kívül is sokat vagyunk együtt. Próbálom ebből itt is kivenni a részem, de szerintem a lányok már eddig is nagyon jó csapatot alkottak, szóval ezen a téren sincs nagy változás.

Milyen párost alkotnak kapustársával, Böde-Bíró Blankával?

Szerintem nagyon jót! Blanka amellett, hogy nagyszerű kapus, évek óta itt van a Fradiban, mindent tud a magyar kézilabdázásról. Rengeteget segít nekem, amikor olyan csapatok ellen játszunk, amelyeket egyáltalán nem ismerek, Blanka viszont mindent tud róluk. Rendkívül profi, ráadásul egy kedves személyiség, akivel könnyű együtt dolgozni.

Hogy tetszett a Fradiban játszott első Győr elleni rangadó hangulata?

Őrület volt! A meccs előtti napokban már mindenki erről beszélt. Elképesztő volt a hangulat, remélem, még több ilyen meccsünk lesz az idény során.

Tizennyolc éves volt, amikor a dán női kézilabda egyik legpatinásabb csapatába, a Viborgba igazolt. Nem kis váltás lehetett a Skanderborg után.

Valóban nagy lépés volt. Bár az egyik legnagyobb múltú klub, de akkoriban nagyon sok fiatal játékosuk volt. Minden egyes klubváltás egy lépcsőfokot, valami újnak a kipróbálását jelentette a karrieremben. Az viszont nem változott, hogy a Skanderborgon kívül a többi csapatom nagy klub volt, és a Fradi is az, ugyanakkor mindenhol megvan egyfajta családias hangulat. Szerintem ez is szerepet játszott a választásaimban.

Skanderborg csak 100 kilométerre van Viborgtól. Gyerekként átjártak a Viborg meccseire?

Szerintem csak egyszer-kétszer voltunk meccsen, pedig gyerekkoromban tényleg a Viborg volt „A csapat”, tele sztárokkal, az a klub, ahol egy fiatal játszani szeretett volna. Örültem, amikor leigazoltak, még ha akkoriban már nem is ugyanaz a meghatározó klub volt a dán kézilabdában.

Fiatalon volt olyan kapus, akire példaképként tekintett?

Nem, nem volt ilyen, igyekeztem mindenkitől ellesni ezt-azt.

Mindig is kapus akart lenni, vagy esetleg a mezőnyben is kipróbálta magát?

Amikor nagyon kicsi voltam, akkor persze a mezőnyben is megfordultam, de nem voltam túl jó, úgyhogy elég korán eldőlt, hogy kapus leszek. Egyébként van egy nővérem, aki mezőnyjátékos, és amikor otthon kapura lövöldözött, örült, ha beálltam a kapuba. Végül ott is maradtam.

Számtalan klasszis dán kapus van manapság a férfiak és nők mezőnyében is. Tudnak valami különlegeset, amit a többiek nem?

Nem tudok ilyenről. Szerintem ennek részben az az oka, hogy folyamatosan inspiráljuk, egyre jobb és jobb teljesítményre sarkalljuk egymást. Sok nagyon jó kapusnál kell, még jobbnak lennem, ha be akarok kerülni a válogatottba, ez pedig folyamatosan a saját határaim feszegetésére kényszerít, hogy napról napra jobb legyek. Minél több a jó kapus, annál inkább húzzuk egymást, hogy még magasabb szintre kerüljünk.

Még nem volt 19 éves, amikor bemutatkozott a dán válogatottban, igazán főszereplő azonban csak egyszer, a 2024-es Európa-bajnokságon lett, amikor a torna legértékesebb játékosának választották és az All-Star-csapatba is bekerült. Ugyanabban az évben viszont a bajnok Esbjerg kapusaként is lemaradt a párizsi olimpiáról. Gondolom, hatalmas csalódás volt.

Természetesen csalódott voltam. Az első években, úgy húsz, huszonegy éves koromig még úgy voltam vele, hogy fiatal vagyok, vannak nálam jobbak, semmi gond. Az elmúlt néhány évben viszont, amikor már a Bajnokok Ligájában játszottam és egyre fontosabb lett a szerepem az Esbjergben, egyre csalódottabb lettem, amikor kimaradtam a keretből. Természetesen nagyon jó kapusok, akik bekerültek a csapatba, nagyon tisztelem őket, és elfogadom a kapitány döntését, de nem könnyű. Viszont ahogy az előbb is mondtam, ez is csak arra sarkall, hogy minél keményebben dolgozzak, megpróbáljak még jobb lenni, természetesen az egész csapattal együtt.

A szezon végén mivel lenne elégedett a Fradival és a válogatottal?

A Fradival természetesen szeretnénk mindent megnyerni, ahol elindulunk. Tudjuk, hogy sok nagyon jó csapat van, de a cél akkor is az, hogy minden meccset megnyerjünk, ahol pályára lépünk. Szerintem olyan csapatunk van, amely képes minden sorozatban győzni. A válogatottal pedig ugyanez a cél. Még ha nem is vagyunk egy szinten a norvégokkal vagy a franciákkal, de ott vagyunk a nyomukban, és ha kijön a lépés, elkaphatjuk őket is.