A bajnokságban százszázalékos mérleggel álló, valamint a Bajnokok Ligájában is szépen teljesítő DVSC Schaeffler otthonában lépett pályára szerdán este női kézilabdacsapatunk, vagyis nem várt könnyű feladat a lányokra. Ott lehetett viszont a csapatban már Böde-Bíró Blanka, aki gyermeke születését követően, 2024. november 17. után most először volt a Ferencváros keretének a tagja.

Nagy iramban kezdődött a mérkőzés, de hiába tűnt jónak csapatunk ritmusa az első néhány támadás-védekezés után, sajnos a folytatás nem a mi szánk íze szerint alakult. A hazaiak könnyű gólokat szereztek – egyrészt hatékonyak voltak felállt fallal szemben, másrészt kihasználták, hogy eladtuk a labdát vagy lövést rontottunk, és lerohantak minket. Muszáj volt megfogni a debreceni rohanást, Jesper Jensen szűk hét és fél perc után időt is kért 7-2-es állásnál.

Sikerült megnyugtatni a csapatot, ennek hatására előbb támadásban tudtunk váltani, később pedig a védekezés is fokozatosan vált egyre acélosabbá, miközben a kapunk fölött elhelyezkedő szurkolóink egyre hangosabbá váltak. Vilde Ingstad nagy munkát végzett a falban, illetve a helyzeteit is értékesítette, és bár messze nem volt tökéletes a játék, mindenkitől jött egy-két villanás, jó megoldás. A hazaiak eleinte látványosan sok támadást vittek a szélsőink felé, és viszonylag nagy szögekből lőhettek – kezdetben pontosan, de később szerencsénk is volt ezeknél a szituációknál. A lényeg, hogy éltünk a lehetőséggel, 11-11-nél egyenlítettünk, majd a 21. percben először a meccs során a vezetést is átvettük (12-13). Látványos volt, hogy az időkérés után mennyivel kevesebb gólt kaptunk, és bár a játékrész végén megint gyorsabban estek a találatok, mi jöttünk ki jobban ebből. A korábban megszerzett kétgólos fórt ugyan eltüntette a DVSC, a szünetre az addigi legnagyobb, háromgólos előnyt sikerült kiharcolni (15-18).

Észnél kellett lenni ugyanakkor, mert nem volt annyira gördülékeny a játék és stabil a védekezés, hogy megnyugodhassunk. A fordulás után Darja Dmitrijeva és Simon Petra egyszerre szerepelt támadásban, és főleg előbbi ki is használta ebben a periódusban a mozgékony összetételt. Védekezésben Jovovics Jovana okozta a legtöbb nehézséget, de az ő extrájával szemben több volt nálunk a jó teljesítmény. A negyvenedik perc körül újra jó tempóba kerültünk, főleg védekezésben, és ha kicsit jobban koncentrálunk a ziccereknél, akkor már ekkor jelentősen elléphettünk volna. Janurik Kinga is épp itt tett bele néhány bravúrt, így előbb tartottuk a különbséget, majd mikor már a helyzetkihasználás is javult, három-négy gólról hatra, illetve 21-28-nál hétre hízott a különbség.

A hazaiak megpróbáltak még a hét a hatot, de közeledni jelentősen nem tudtak, inkább csak az eredmény tartását érték el ezzel a taktikával, közben pedig az idő is egyre fogyott. Az utolsó tíz percben sem változott a játék képe, öt-hét góllal vezettünk, irányítottuk a játékot, és már nem volt benne a meccsben a fordulat. Vagyis megnyertük a találkozót, méghozzá - a rossz kezdéshez képest kissé váratlanul - úgy, hogy a hajrában már nem kellett izgulni. Fontos két pontot szereztünk Debrecenben, ahol mindig a bajnokság egyik legnehezebb összecsapását játszuk, ez pedig további lendületet adhat a folytatásra, a vasárnapi hazai Bajnokok Ligája-találkozóra.