Váratlan vendég bukkant fel szombaton Érden a Ljubljana elleni első hazai Bajnokok Ligája mérkőzésünkön. Női kézilabdacsapatunk korábbi játékosa, a világbajnok Laura van der Heijden, aki a 2017-18-as idényt töltötte zöld-fehérben, barátnője, Angela Malestein meghívására érkezett Magyarországra, ahol a kézilabda mellett egy kis turistáskodásra is jutott ideje. Erről és jelenlegi munkájáról is beszélt a Fradi Médiának adott interjúban.

– Igazi meglepetés volt, hogy felbukkant az érdi csarnok. Elmeséli, mi, vagy pontosabb ki hozta ismét Magyarországra?

– Jó barátnőm, Angela Malestein meghívására érkeztem Budapestre. Szeretett volna megmutatni nekem egy új, számára kedves helyet. Egyébként is szeretek Budapestre jönni, gyönyörű város, kedves emberek, könnyen mondtam igent a meghívásra.

– Furcsa érzés volt, hogy egykori csapattársai közül már csak Böde-Bíró Blankát és Márton Grétát láthatta a pályán?

– Nem annyira (nevet). Tényleg nagyon régen volt már, hogy itt játszottam, így igazából nem ért váratlanul a dolog. De rajtuk kívül voltak azért más ismerősök is a csarnokban, például Vilde Ingstad, akit az Esbjerg csapatából ismerek, vagy éppen Hársfalvi Juli.

– Mivel töltötte a budapesti hétvégét?

Egy kicsit átmentem igazi turistába. Megnéztem rengeteg gyönyörű épületet, jókat ettem, nagyon szeretem a magyar ételeket. És persze nagyon jó volt visszatérni a régi csarnokba, találkozni újra a fantasztikus szurkolókkal. Ők nem változtak semmit, ugyanolyan lelkesedéssel buzdítják a csapatot, mint mindig.

– Később akartam rákérdezni, de, ha már szóba hozta: milyen volt, amikor először találkozott a nyugat-európaitól jelentősen eltérő szurkolói kultúrával?

– Imádtam őket! Az első pillanattól kezdve, ahogy megérkeztem a Fradihoz, rögtön megszerettem a szurkolókat. Tényleg mindig a csapat mögött állnak, és szurkolnak az elsőtől az utolsó percig, nem számít nekik, hogy éppen mi az eredmény, ők soha nem adják fel. Szerintem ez egy nagyszerű sport és szurkolói kultúra.

– Egyetlen szezont töltött csak a klubunknál, az viszont drámaira sikerült. Hogy emlékszik vissza arra az idényre?

– Az egyes mérkőzésekre már nem emlékszem, de az tisztán előttem van, hogy nem sikerült megnyernünk a bajnokságot, mert egyetlen góllal lemaradtunk az aranyéremről (a Fradi és a Győr ugyanannyi ponttal és ugyanolyan gólkülönbséggel várta az utolsó fordulót, ahol az ETO eggyel nagyobb különbséggel nyert, így ők lettek a bajnokok – a szerk.). Emlékezetes volt… És persze emlékszem arra is, hogy mindig fantasztikus volt a hangulat a csarnokban. Szerettem azt a csapatot, és az edzőnket (Elek) Gábort is. Jó időszakként gondolok vissza az itt töltött idényre.

– 2017-ben vb-bronzérmes (két évvel később pedig világbajnok - a szerk.) lett a holland válogatottal. Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy több ajánlata is volt. Miért a Ferencvárost választotta?

Azért, mert a csapat már akkor is nagyon jó volt, ráadásul a Bajnokok Ligájában játszott. Az Esbjerggel is játszhattam a BL-ben persze, de úgy éreztem, hogy a Fradival egy fokkal feljebb léphetek. Szerintem jó döntést hoztam akkor.

– Távozása után nem sokkal egy másik magyar csapattal, a Siófokkal tért vissza a Népligetbe. Milyen volt ellenfélként belépni oda?

– Nagyon más volt… Kezdve ott, hogy már a másik öltözőbe mentél, nem a hazaiba, hanem a vendégbe. Szóval, furcsa volt, a szurkolók viszont kedvesen fogadtak, így összességében jó volt visszatérni és találkozni a régi társakkal.

– Angela Malestein Bietigheimben volt a csapattársa. Jó nyomon vagyok, ha azt gondolom, hogy önnek is volt köze, hogy a Fradit választotta?

– Nem egészen. Angelát nagyon-nagyon régóta, talán 11-12 éves kora óta ismerem, a nővérével csapattársak voltunk még Hollandiában, amikor még én is csak 14 éves lehettem, vagy akörül. Nem javasoltam neki semmit, mindenkinek magának kell meghoznia ezeket a döntéseket. De, ha bárki megkérdez, mindig csak jókat mondok a Fradiról.

– Magyar csapattársaival válogatott világversenyeken is gyakran találkozott.

– Persze, számtalan ilyen alkalom volt. Mindig nagyon különlegesek ezek a meccsek, hiszen ismered az ellenfeleidet, de azért szeretnéd meglepni a pályán a játékoddal, gólokat lőni nekik, és olykor még jobban oda is teszed magad, ha egy klubtárs áll veled szemben.

– Már visszavonult az aktív játéktól. Mivel telnek most a napjai? A sporthoz van köze?

– Futok, konditerembe járok, ennyi az aktív sport. De van egy heti 40 órás munkám is: az Euro-Sporting nevű cégnél nemzetközi kézilabda és futball eseményeket szervezünk. Szóval, valamennyire azért maradtam a kézilabda világában. Sokat kell utazni Európa-szerte, de imádom ezt a munkát.

– Nem sok szabadideje lehet, de azért megkérdezem: mikor láthatjuk legközelebb Budapesten?

– Karácsony táján reményeim szerint ismét el tudok jönni. Nagyon szeretem a karácsonyt és a karácsonyi vásárt.