Szucsánszki Zitával és Márton Grétával, de Alicia Stolle nélkül a keretben – így készült női kézilabdacsapatunk a szezon első felét lezáró mérkőzésére a Krim Ljubljana otthonában. A korábbi évekkel ellentétben ezúttal a Stozice Aréna volt a helyszín, de nyilván nem a fokozott érdeklődés miatt volt szükség a monumentális, több mint 12 ezer néző befogadására alkalmas sportcsarnok bevetésére, a szlovének minden meccsüket itt vívták idén, de zárt kapuk mögött. Ezúttal is üresen kongott a lelátó, de ez a mostani, kaotikus őszön már nem is okozhatott meglepetést.

„Nyerni jöttünk ide, meg kell nyernünk ezt a meccset, de magától ez nem fog menni, okosnak és harcosnak kell lenned!” – hívta fel a játékosok figyelmét Elek Gábor vezetőedző a pénteki edzés végén. A meccs első perceiben aztán az elszántság, a tűz és a koncentráció is abszolút látható volt! Keményen védekeztünk, Janurik Kinga parádésan védett (az első két szlovén hetesre Bíró Blanka jött és védett!), Emily Bölk kíméletlenül bezúzta az első átlövését, jól találtuk meg a falban Julia Behnkét; vagyis működött, amit elterveztünk.

1-6-nál törte meg a lendületünket időkéréssel a hazai tréner, Uros Bregar, és sajnos rendezni tudta a csapatát. Ugyan a 12. percben még 3-8-nál is öt gól volt az előnyünk, de a következő tíz perc tragikusan sikerült. A kisebb sérülése miatt az utolsó edzést csak kívülről figyelő Kovacsics Anikót muszáj volt cserélni, és az ő kiszállásával mintha a sebességet is kivették volna a támadásainkból. Az volt a legbosszantóbb, hogy ötgólos vezetésünknél két-három ziccert is könnyelműen elszórtunk, ezzel felhoztuk a Krim kapusát, illetve ahelyett, hogy hét-nyolc gólos differenciával padlóra küldtük volna ellenfelünket, hagytuk kapaszkodni. Az első perceket látva aligha hittük volna, hogy a 22. percben már hátrányban leszünk, de így volt, 10-9-nél már nem mi álltunk jobban. Szemmel láthatóan tűzbe jöttek a hazaiak, jóval keményebben védekeztek, de szerencsére nekünk is sikerült váltani és a szünetre döntetlennel (13-13) mehettünk.

A második félidő óriási rohanással kezdődött, mindkét csapat gyorsan hozta fel a labdát, de szerencsére ez nekünk ment jobban. Janurik Kinga fontos védéseket hozott, elöl pedig Emily Bölk és Háfra Noémi szórta a gólokat – újra négy gólos előnybe kerültünk (16-20). Az első percek után valamelyest lassult a meccs, kettőre zárkóztak a hazaiak, ám Angela Malestein most is alaposan megszórta magát, és az ő duplája után visszaállt a közte négy negyed órával a vége előtt. Fontos volt, hogy mindkét jobbkezes átlövőnk eredményes tudott lenni, mert ezen a napon Klujber Katrinnak semmi sem sikerült.

Belefért, és amikor hét gólra növeltük a különbséget nyolc perccel a vége előtt, már érezhető volt, hogy hiába kér időt harmadszor is Uros Bregar. Kissé kiengedtünk az utolsó percekre, de Kovács Anett gyönyörű góljai azért még tapsra késztethették a Fradi-szurkolókat a tévé előtt. Az első félidő közepén tíz percen át borzasztóan kézilabdáztunk (1-7-re hoztuk), a többi ötven percet ugyanakkor tökéletesen játszottuk le, és végül hat góllal nyertünk!