Noha női kézilabdacsapatunk a 2019/2020-as idényben nem jutott be a Bajnokok Ligájában a legjobb nyolc csapat közé, a szezon során így is átélhettünk néhány fantasztikus mérkőzést, és láthattuk számos klasszis teljesítményt. Bíró Blankától is, például, és az EHF el is ismerte válogatott játékosunk teljesítményét: Anna Sedoykina, Ivana Kapitanovic, Sandra Toft és Rikke Poulsen előtt a második csoportkör legjobb kapusának választotta.

„Valamennyire a semmiből jött ez most, hiszen az elmúlt hetek nem a kézilabdáról szóltak, erre ma egyszer csak kaptam egy gratulációt – mondta Bíró Blanka. – Meglepett ezért, de örülök neki. Valóban volt néhány meccs, amelyen jól ment a védés, tudtam stabilitást adni, és főleg a hazai, Bucuresti elleni mérkőzésre emlékszem szívesen, felejthetetlen hangulatban vertük meg a románokat.”

Blanka és a csapat számára a Rosztov-Don elleni találkozó volt mostanáig, illetve a versenysorozatok felfüggesztéséig az utolsó meccs, mintegy három hete pedig csak önállóan edzhet.

„Az elmúlt három hét első felében azt éreztem, hogy kell, vagy legalábbis jól jön a fejemnek, hogy kicsit nem a kézilabdáról szólt minden. Kellett, hogy lenyugodjak, mert az előtt lévő időszakban túl sok volt a csalódás… A Siófok ellen elveszített bajnokival igen nehéz helyzetbe kerültünk és lemaradtunk a BL-ben is a negyeddöntőről, pedig, mióta a Ferencváros játékosa vagyok, nem ez volt a jellemző. Persze, fokozottan figyelnünk kellett a bajnokságban hátrafelé is, de pariban voltunk a bajnoki címért, és a nemzetközi porondon sokat jelentett, hogy küzdhetünk a FINAL4-ért, már csak a fejlődés szempontjából is. Aztán, az elmúlt napokban a tévében és a klub Facebook-oldalán is néztem a korábbi kupadöntőinkből, és már előjöttek azok az érzések, hogy jó lenne megint kifutni a pályára, már hiányzik a hangulata.”

Sportolónk otthon, az előírt edzésterv alapján tartja formában magát, amennyire lehet, de a kialakult helyzetben több ideje van főzni is.

„Kapusként picit nehezebb, mint a mezőnyjátékosoknak, de precízen követem az előírt feladatokat. Próbálom úgy felfogni, mint a nyári szünetet, ahol szokott lenni öt-hat hetünk – most tartunk épp a felénél. Megcsinálom a kiadott futásokat, erősítéseket, a gyógytornát, minden nap van valami, a délelőttök nagyjából ebből állnak, utána szívesen főzök ebédet, vagy akár süteményt is. Sütöttem nemrég fánkot, mert farsangkor nem volt rá időm, pénteken pedig kakaós kalácsot és gesztenyés táskát is.”