Miként arról beszámoltunk, női kézilabdacsapatunk hét meghatározó játékosa hosszabbított szerződést. Szurkolóink folyamatosan olvashatnak beszélgetéseket az említett kézilabdázókkal, akik mesélnek a döntésük hátteréről, érzéseikről, valamint a következő évek céljairól. Ezúttal Dragana Cvijics következik.

Milyen érzés a legerősebb benned, ha a szerződéshosszabbításra gondolsz?
A boldogság. Nagyon boldog vagyok, az volt az vágyam, hogy itt maradjak. Őszintén, már nyáron elkezdtem azon gondolkodni, hogy jó lenne itt folytatni a karrieremet, tényleg úgy érzem, hogy ez itt a második családom. Tudom, még csak másfél éve vagyok itt, de mióta először felhúztam a mezt, érzem azt az energiát, ami a klubnál, a csapatnál van, ez valami őrületes. Passzol hozzám ez a klub, és a FINAL4 után még erősebb lett bennem az az érzés, hogy itt szeretnék maradni. Boldog voltam, amikor aláírtam az új szerződésemet, őszintén mondom: soha, sehol nem akartam még annyira ott maradni, mint ennél a klubnál. Szeretnék itt történelmet írni.

Pontosan olyannak tűnsz, mint aki új otthont talált Budapesten és a Ferencvárosnál.
Ez száz százalékban igaz. Sokszor mondtam a barátaimnak már, hogy ha tudtam volna, hogy milyen érzés ide tartozni, akkor talán korábban is ide igazolok. Tudom, hogy mit várnak a szurkolók, és hiszem, hogy együtt meg tudjuk tenni a következő lépést a Bajnokok Ligájában, ezért küzdünk. Nagyon erősek vagyunk mentálisan, ha nem is megy a játék, vagy gondban vagyunk, akkor is képesek vagyunk visszajönni, felállni. Sosem félek, amikor kilépek a pályára, még akkor sem, ha hiányos a csapatunk, mert olyan erős a csapatszellem, hogy ezt is képesek vagyunk leküzdeni. Ez a Fradi. Sosem éreztem ilyet más klubnál, szinte el sem tudom magyarázni.

Mit vársz a következő évektől?
Először is, hogy legyen mindenki egészséges… Azt hiszem, Európa egyik legjobb csapata lesz a Fradi, biztos vagyok benne, hogy minden érkező gyorsan beilleszkedik majd, hiszen nekem is gyorsan ment. Nagyon jó játékosok csatlakoznak hozzánk, örülök nekik, és különösen a két orosz játékosnak, hiszen őket ismerem már régebbről, tudom, hogy hasonló a mentalitásuk, mint a magyaroké vagy a szerbeké, úgyhogy biztosan boldogok lesznek itt, ha megtapasztalják, mit jelent a klubnak, az országnak a kézilabda.