Béatrice Edwige november végén szenvedett súlyos térdsérülést, olimpiai, világ- és Európa-bajnok francia beállónk azonban mostanra maga mögött hagyta a hosszú rehabilitációt. Júliusban már együtt kezdte az alapozást a csapattal, felkészülési mérkőzésen, a metzi tornán tért vissza a pályára, szombaton a DKKA ellen a K&H Liga első fordulójában pedig tétmérkőzésen is újra játszhat.

– Várod már, hogy hazai pályán, tétmeccsen is visszatérhess a sérülésed után?

– Nagyon! De egyébként a teljes idénnyel kapcsolatban nagyok a várakozásaim, nagyon fontos év előtt állunk. Száz százalékot fogunk nyújtani, hogy minden sorozatban sikeresek legyünk. A bajnokságban a Győr ellen mindig nagy csatákat vívunk, de ott van még a Debrecen és a Mosonmagyaróvár is, nagyon jó a magyar bajnokság, sok erős csapattal. Szeretnénk megismételni a tavalyi eredményeket, és itthon tartani a kupát, de a Győr meg a többi csapat biztos nem adja majd könnyen, hogy sorozatban harmadszor is megnyerjük. A Bajnokok Ligájában hosszú út vár ránk, nagyon kemény a csoportunk, gyakorlatilag minden meccsen háború vár ránk. Már szeptemberben komoly feladatok elé nézünk, a Metz-cel, a Vipersszel, a Rapid Bukaresttel és a Krim Ljubljanával is találkozunk.

– Ha már a Bajnokok Ligája szóba került, a csodálatos menetelést a sérülés miatt a pálya mellől kellett figyelned. Mennyire volt nehéz így nézni a csapatot?

– Szomorú voltam, amikor vesztettünk és nagyon boldog, amikor győztünk. Többen kérdezték tőlem, hogy szomorú voltam-e, amiért nem lehetettem részese a FINAL4-nak, de őszintén nem voltam az. Ilyen az élet, és azt is élveztem, hogy ott lehettem a lányokkal a hotelben, ott voltam a közelükben a négyes döntő hétvégéjén.

– Visszatekintve, mennyire tűnik hosszúnak vagy rövidnek a sérülés miatti kényszerszünet?

– Nagyon gyorsan, szinte egy pillanat alatt eltelt. November végén sérültem meg edzésen, egy hónappal később műtöttek. Nem azt éreztem közben, hogy sok mindenről lemaradnék, mert sok időt töltöttem a családommal. Úgy álltam hozzá az egészhez, hogy most ez a helyzet, a lehető legjobban kell kezelnem és júliusban, a szezonkezdéskor itt kell lennem. Az elmúlt tíz évben nem volt ilyen hosszú kihagyásom, de azt hiszem, ennek most így kellett történnie – abban bízom, hogy azért, hogy ezt követően valami nagyon jó történhessen.

– Mennyit jelentett, hogy otthon, Franciaországban végezhetted a rehabilitációt?

– Rengeteget segített. Légiósként jó időnként hazatérni, oda, ahol igazán otthon érzed magad a család és a barátok mellett. Meg a beszéd is nagyon fontos, hogy franciául beszélnek körülöttem, ez jelentősen könnyítette a folyamatot. Nagyon boldog vagyok, amiért a klub beleegyezetett, hogy Franciaországban legyen a műtétem, utólag is azt mondom, hogy ez volt a jó választás.

– A meccsszituációban való visszatérés szemmel láthatóan sokat jelentett neked. Könnyítette a helyzetet, hogy ismerős környezetben, Metzben történt mindez?

– Boldog voltam, hogy éppen ott térhettem vissza, nagyon szép fogadtatásban részesítettek a helyi szurkolók, élveztem a pillanatot. Kicsit stresszes voltam a több mint fél éves pihenő után, még ha csak néhány percre is. Még újra meg kell találnom százszázalékosan a helyemet, megérezni a labdát, de jól halad a visszatérésem, edzésről edzésre jobban érzem magam. Egy pillanatig sem gondolok a térdemre, remek csapat segíti, hogy minél jobb állapotba kerüljek, tényleg nagyszerű munkát végeznek.

– A nyáron jelentős változások történtek a csapatnál. Milyen az atmoszféra most az együttes körül?

– Az atmoszféra fantasztikus, a nagy változások az edzői stábban történtek, egyébként összesen két új játékos érkezett, ez nem számít nagy számnak. Keményen edzünk, és alig várjuk, hogy kezdődjön már a szezon.