A Simics Judit irányította női kézilabda ificsapatunk többfrontos küzdelmet vív a szezonban – méghozzá meglehetősen sikeresen. Ahogyan arról néhány hete beszámoltunk, a tavaly nyáron egyfajta generációváltáson áteső együttes az ifi NB I-ben idegenben ütötte ki a Debrecent, ezzel szinte biztosan megváltotta belépőjét a négyes döntőbe, most pedig a felnőtt NB II-ben aratott rendkívül fontos győzelmet. Ugyanis a gárda ebben a sorozatban is elindult, mi több, célként tűzte ki magának az NB I/B-be való feljutást (a fiú ificsapatunkhoz hasonlóan).

A mieink a szezon elején kétszer botlottak, a Vasas vendégeként 33-30-ra, az Esztergom otthonában pedig 30-29-re kaptak ki, de mostanra sikerült helyrehozniuk a hibákat, miután másodszor is legyőzték az eddigi listavezető, és szintén a másodosztályba igyekvő Dunakeszit. Az őszi 22-20-as hazai sikert követően ezúttal Kistarcsán rendezett összecsapáson a legnagyobb tehetségünk, s korban még ebben a bajnokságban is számításba vehető Tóth Nikolett nem léphetett pályára, hiszen szombaton a Bajnokok Ligája-negyeddöntőben jutott neki szerep Oroszoszágban, de a többiek nélküle is nyerni tudtak 32-31-re.

„Nagyon hullámzó volt a teljesítményünk, az első félidőben nyolc góllal is vezettünk, Háfra Luca és Ballai Borbála parádésan játszott ebben a periódusban, aztán sok kiállítást kaptunk és a szünetre kétgólos fórral mehettünk – mondta a csapat vezetőedzője, Simics Judit. – Tíz perccel később fordítani tudott a Dunakeszi, de nem estünk össze, és innentől végig szoros maradt az állás – egyszer ők vezettek, egyszer mi. A végén Hadfi Gréta indításából Ludvig Kriszti kiharcolt egy hetest, Bártfai Enikő értékesítette, s bár az utolsó tíz másodperben a hazaiak még támadtak és emberelőnybe is kerültek, egyenlíteni már nem tudtak. Nagyon-nagyon örülünk a győzelemnek, amely akkor ér bajnoki címet, ha a hátralévő három fordulóban már nem hibázunk, és erre még fontos koncentrálnunk! Összességében Bártfai Enikőt még szeretném kiemelni, illetve azt, hogy a hullámzó teljesítményünkben mindig más tudott hozzátenni, vagyis csapatként voltunk jók, még ha a felnőtt bajnoki rangadó súlya és hangulata kicsit meg is fogott bennünket.”