Komoly csalódás után kellett talpra állnia női kézilabdacsapatunknak – ehhez pedig rendkívül fontos volt, hogy a hétközi bajnoki pontvesztés ne letargiát okozzon, hanem dacot szüljön a játékosokban. Szombaton elvégre újra nagyon fontos összecsapás következett, a Krim elleni Bajnokok Ligája-csatán rengeteg múlt, tudtuk, siker esetén előre tekinthetünk a tabellán, ellenkező esetben viszont magunk mögé kell pillantanunk.

Úgy tartják, gondterhes időkben kell leginkább összefogni, és bár a Ferencvárosra ez egyébként is jellemző, mégis csodálatos volt, hogy a szerdai, teltházas mérkőzés után az Érd Arénában is óriási támaszt adott a szurkolótábor a csapatnak. S miután a kezdés tűzzel, elszántsággal teli volt, továbbá a teljesítmény is ehhez közelített, a hangulat csak fokozódott.

Jól indítottuk tehát a találkozót, az ötödik percben már három góllal vezettünk, és bizakodásra adott okot, hogy könnyedén alakítottunk ki helyzeteket, illetve, hogy Barbara Arenhart, a Krim kapusa nem nagyon találkozott a labdával. Jovanka Radicsevicsnél, a szlovénok legeredményesebb játékosánál azonban még ő is többször, ez pedig már a védekezésünket dicsérte: a klasszis jobbszélső az első harminc percben mindössze két hetessel próbálkozhatott, ezen kívül nem került helyzetbe. Aránylag jól tartottuk Darja Dmitrijevát is, az orosz irányító eljutott négy gólig az első félidőben, de kilenc kísérlet kellett ehhez neki.

Ami a mieinket illeti, gyakorlatilag mindenkit egyenként dicsérhettünk, Bíró Blanka ragyogó hatékonysággal védett, Tomori Zsuzsanna tanárian igazgatta a védelmet, elöl Angela Malestein és Klujber Katrin öt-öt gólt lőtt a szünetig, de összességében parádés mutató, hogy huszonöt lövésünkből tizenkilenc utat talált az idő közben kapust is cserélő szlovénok kapujába.

A leírtakból könnyedén kikövetkeztethető, hogy nálunk volt az előny végig, amely előbb hat- (8-2), majd a játékrész közepén nyolcgólosra (12-4) is nőtt. Ezt követően meglehetősen zaklatott periódus jött, röpködtek a kiállítások (négy volt itt, három ott az első félidőben), emiatt rengeteg volt a játékmegszakítás, és a ritmus is alaposan megváltozott. Fontos volt, hogy ebben az időszakban ne kapjanak vérszemet a vendégek, hogy ne forduljon meg a játék képe, és bár hatig visszazárkóztak, a dudaszó előtti utolsó két találat a miénk volt (19-10).

A gyakorlatilag minden igényt kielégítő, lehengerlő játékrész után nagyjából azt remélhettük a folytatástól, hogy izgalommentesen hozzuk le a hátralévő időt, ehhez pedig jó alap volt, hogy villámgyorsan tízre hízott a fór (20-10). A Krim próbálkozott még, de a felzárkózásához kevés volt Dmitrijeva klasszis játéka, hiszen nálunk ezúttal szinte minden ült – Emily Bölk Malestein passza után kínaiból talált be, Klujber villámgyors lövéseivel semmit sem tudott kezdeni Arenhart, de Malestein is rendre pontosan célzott.

Azt ugyanakkor sajnálhatjuk, hogy egy szerencsétlen ütközés közben Kisfaludy Anett úgy fejelt össze az ellenfél egyik játékosával, hogy a feje csúnyán felszakadt. A rémisztő jelenet nem zavarta meg a csapatot, így csupán a különbség volt a kérdés a végére, és mert Bíró Blanka még jó néhány tiszta ziccert kiütött, valamint elöl se fogytak a szép megoldások, fölényes lett a győzelem. Nagyon fontos két pontot szereztünk, és alighanem a lelkeknek is igencsak jól jött a siker.