Nagyon mélyről kapaszkodott vissza női kézilabdacsapatunk az ősz során, de hogy a világbajnokság alatt is azt mondhassuk, versenyben vagyunk a célokért, kötelező volt a klubszünet előtti utolsó Bajnokok Ligája-találkozót is behúzni. Papíron a csoport legkisebb játékerőt képviselő ellenfelével, a Zaglebie Lubinnal szemben lépett pályára együttesünk szombaton délután, de nem várhattunk könnyű hatvan percet. Egyrészt egy-egy nagy siker, extázis után nehéz két-három nap múltán újra azonos szinten teljesíteni, másrészt hosszú, fárasztó utazás árán ért a csapat Lubinba. A lengyel bajnok egyébként sok nézőt vonz, pláne ahhoz képest, hogy nem sok siker éri a Bajnokok Ligájában, jó ezerötszázan voltak a sportcsarnokban, de először a mintegy hatvan Fradi-szurkoló hallatta a hangját.

Két góllal nyitottunk, figyelmeztető jel lehetett azonban, hogy könnyen kerültek helyzetbe a hazaiak, s bár az ötödik percben találtak csak be először, utána sajnos elkapták a fonalat. Hasonló meccs volt, mint az egy héttel ezelőtti érdi, a védekezésünk túlságosan megengedő volt, inkább csak tereltük az ellenfél játékosait, de a megállító faultok hiányoztak. Komoly gólpárbajjá vált a meccs, pedig a stabil védekezéssel tehettük volna könnyebbé a saját dolgunkat, ehelyett a játékrész közepén a vezetést is átvette a Lubin (8-6). Márton Gréta volt ekkortájt a legbiztosabb kezű játékosunk, szépen találták meg a társak, és szélsőnk igen jó százalékkal értékesítette a helyzeteit. Hatszor volt eredményes a szünetig, főként ennek, illetve Böde-Bíró Blanka védéseinek köszönhetően visszavettük a vezetést, s a pihenőre is plusz háromnál mehettünk (15-18).

A fordulás után jóval összeszedettebben jöttünk vissza, a kapuban jött jó néhány bravúr, negyed óra alatt csupán egyszer talált be a Lubin, közben pedig tizenegy gólos előnyt építettünk. Dragana Cvijics élt a vonalon (amíg be nem görcsölt a vádlija), de Kovács Anett, Hársfalvi Júlia és Simon Petra is betalált.

Aztán a negyvennyolcadik percben Andrea Lekics is eredményes volt – ez volt a meccsen az ötödik, a Bajnokok Ligájában pedig összesen az ezredik gólja, ezek közül száz született Fradi-mezben. Szerb klasszisunk a BL-történetében a negyedik női játékos (Jovanka Radicsevics, Cristina Neagu és Görbicz Anita mellett), aki elérte az ezres álomhatárt, vagyis szurkolóink joggal skandálták a nevét a gól után.

A mérkőzés közben eldőlt, és emiatt az utolsó tíz perc már sok technikai hibát hozott, de jelentősége nem igazán volt már. Főképp a második félidei játéknak köszönhetően magabiztosan nyertük meg a Lubin elleni idegenbeli összecsapást, s hét pontról folytathatjuk majd januárban a Bajnokok Ligáját.

"Boldog vagyok a győzelem miatt - kezdte értékelését Allan Heine. - Nagyot harcoltunk a hét közben a Győrrel, úgyhogy össze kellett szednünk magunkat ahhoz, hogy készen álljunk az újabb Bajnokok Ligája-meccsre. Felkészült volt a Lubin, nehézzé tették az első félidőt, de a másodikat már kézben tartottuk. Ehhez sok energiára volt szükségünk, de kontrolláltuk, és végül szép győzelmet arattunk."