Az első, „kötelező” lépést megtette csütörtökön a britek ellen a női kézilabda-válogatott a debreceni olimpiai selejtezőn, de ahogyan Simon Petra is mondta a nyitómeccs után, a torna érdemi része csak ezután következik.

A kvartett első számú esélyesével, Svédországgal találkoztunk pénteken kora este, a kezdésünk pedig álomszerűen alakult: a 8. percben 4-1-es magyar vezetésnél kértek időt az északiak, Klujber Katrin vezér volt támadásban, mind a négy találatunkban főszerepet vállalt, a védekezésünk pedig nagyon határozott volt és a keretbe bekerült Böde-Bíró Blanka is stabilitást adott a kapuban.

Az első bő tíz percet követően jött egy kisebb megtorpanás, amit kihasznált ellenfelünk, és zsinórban négy gólt szerezve 7-7-nél ért utol bennünket. A játékrész második fele viszont ismét a mienk volt, Simon Petra remekül szállt be a mérkőzésbe, Bordás Réka találatával pedig vezettünk öttel is, végül plusz néggyel mehettünk a szünetre (15-11).

Ha az első félidőre azt írtuk, hogy álomszerű volt a kezdés, akkor a másodikról éppen az ellenkezőjét mondhattuk el, kevesebb, mint hét és fél perc alatt kiegyenlítettek a svédek (17-17). Átfordulni azonban egyszer sem hagytuk az állást, ebben pedig kulcsszerepet játszottak Böde-Bíró védései.

Bő nyolc perccel a vége előtt Kuczora villanása után – ismét négygólos előnyben – úgy érezhettük, a győzelem kapujában vagyunk (24-20). Ismét elkezdett kapaszkodni Svédország, 24-23-nál újra kifejezetten szorongató volt a szituáció, de egyet villant Klujber, egyet pedig Simon, és megint elhúztunk hárommal. Nem volt már több fordulat, megtartottuk az előnyt, a 28-25-ös győzelemmel óriási lépést tettünk az olimpia felé.

Akkorát, hogy vasárnap – ha a papírforma szerint alakul a ma esti meccs – akár egy négygólos vereség is beleférhet Japán ellen a párizsi részvételhez.