Négy bajnoki mérkőzés és egy cél maradt az idényből – női kézilabdacsapatunk a Bajnokok Ligája-búcsú után a címvédésért, a fantasztikus duplázás megismétléséért harcolhat májusban. Nem kérdés, hogy a döntőnek beillő összecsapás május 10-én, Győrben vár rá, de az előnyösebb pozíció megőrzéséért a Szombathely elleni összecsapást is nyerni kellett. Ellenfelünk az idény egyik meglepetéscsapata, de az elmúlt időszakban nem tudta az őszi formáját nyújtani, és egyébként is remélhettük, hogy a BL-ben az elmúlt két hét során felvett ritmust folytatjuk.

Így is történt, már az első percekben nagyon pörgős és kemény volt a védekezésünk, nem telt még el két perc, amikor már 3-0-ra vezettünk, és amikor a vendégek vezetőedzője időt kért. Minimálisan, illetve csak rövid időre változott ettől a játék képe, de aztán tovább nőtt a különbség. A védekezés óriási alapot adott, hiszen bár felállt fallal szemben se volt különösebb gondunk, a lerohanásokkal még gyorsabban hizlalhattuk az előnyt – a 22. percben már tíz góllal vezettünk (17-7). A terheket is szépen osztották a játékosok, Emily Bölk ezúttal nem lépett pályára, Orlane Kanor ugyanakkor élvezte, hogy támadásban is szóhoz jut, bátran vállalkozott, de többen is hasonlóan termeltek.

A szünetre tizenötgólos előnnyel mehettünk, miután a dudaszó előtt még Szöllősi-Zácsik Szandra is betalált.

A legfőbb kérdést ezzel eldöntöttük, de a fordulás után is volt még lendület, illetve elszántság a csapatban. Természetes volt, hogy egy-egy hiba becsúszik, hiszen tetemes volt a különbség, de közben gyönyörű góloknak és nagyszerű védekezéseknek is tapsolhattak szurkolóink. Az egyik legnagyobb elismerést mégis Márton Gréta labdaszerzése váltotta ki: balszélsőnk egy blokk után startolt óriási hátrányból a labdára, amit végül a felező vonalnál, a túloldalon, vetődve ért utol, miközben tizenkilenc góllal vezettünk.

Magabiztos teljesítménnyel és kiváló játékkal szereztünk újabb két pontot, és ezt a lendületet kell tovább vinni a következő hétre, a Győri ETO elleni csúcsrangadóra is.