Miként beszámoltunk róla, hatgólos hátrányból fordítva, a vezetést az ötvenkilencedik percben átvéve győzte le Horvátországot a magyar női kézilabda-válogatott, amely így tizedikként zárta a világbajnokságot. A helyezés önmagában nem is adna okot még túl nagy örömre, de ez azt is jelenti, hogy együttesünk ott lesz a párizsi olimpiára selejtező tornán - ez pedig már mindenképp siker.

A győzelemben elévülhetetlen érdemeket szereztek a ferencvárosi játékosok is. Közülük a hajrában beszálló és két gólja mellett lendületet is adó Simon Petra, a kilenc góllal záró Klujber Katrin, valamint a varázslatos bravúrokat bemutató csapatkapitány, Böde-Bíró Blanka is értékelt.

"Nagyon büszke vagyok a lányokra, amiért így felálltunk, ez nem mindennapi - kezdte a sort Böde-Bíró. - Sokat beszéltünk arról a lányokkal a sikertelen meccsek után, hogy csak csapatként tudunk előrelépni, hogy az ilyen meccseket csak együtt küzdve, a felelősséget közösen vállalva tudjuk megnyerni. Annak is örülök, hogy sikerült ellentmodnani a sokszor emlegetett magyar fóbiának, hogy most mi nyertünk vert helyzetből, komoly téttel bíró mérkőzésen. Tudtunk bizonyítani, hiszen sokan leírtak minket, de elértük azt, amiért kijöttünk, olimpiai selejtezős helyünk van. Most kapunk egy kis pihenőt, meg kell ünnepelni ezt a sikert, de utána visssza kell kanyarodni a klub munkához, ahol szintén fontos feladatok várnak ránk, illetve, tavasszal így a válogatottal is lesz még dolgunk."

Kapusunk összesen tizenhárom védéssel zárt, de a végén, a legfontosabb pillanatokban bemutatott bravúrok szinte duplán számítottak. Különösen az a hetes-védés, amelyet az utolsó percben mutatott be egygólos előnyünknél.

"Hogy meg kell fognom, ez járt a fejemben előtte, és az, hogy a nagy számok törvénye alapján jönnie kell egy hibának - elevenítette fel gondolatait. - Elképesztően örültem, hogy a rajtam felperdülő labda a kapufáról kifelé pattant végül. Belülről egyébként hullámzónak éreztem ezen a meccsen a saját teljesítményemet, de azt mondják, hogy a számok elméletileg jók - és mindegy végülis, ha ilyen a végeredmény. Azt hiszem, az utolsó mérkőzés bizonyította be számunkra azt, amiről beszéltünk, hogy ki-ki meccsen csapatként tudunk csak felülkerekedni az ilyen riválisokkal szemben. Jó tanulópénz volt az a két meccs, amit nem tudtunk megnyerni, és bízom benne, hogy hosszú távon magunkkal visszük a tapasztaltokat."

Klujber Katrinra különleges szerep hárult ezen a találkozón, hiszen támadásban nem ez volt élete napja, de az öt-egyes védekezésben zavaróként rendkívül sokat tett hozzá, illetve nyolcból hét hetest értékesített, az egy elhibázottnak pedig a kipattanóját vágta be.

"Nem gondoltam volna, hogy egyszer jobban fogok védekezni, mint támadni, de ez ma így volt... - értékelt az átálövő önkritikusan. - Mondtam a lányoknak viccesen, hogy remélem nem zavartam őket. Amit viszont elöl műveltek a végén, az fantasztikus volt! Az első félidő senkinek sem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, sokat birkóztunk elöl, a kapusuk is jobban fogott. A végén aztán összeállt minden, nem értem, hogy miért nem tudunk így teljesíteni, de most már vége számunkra a vb-nek, kereshetjük majd az okokat."

Klujber a zavaró védekezése során egyszer ki is varázsolta valahogyan ellenfele kezéből a labdát, amit aztán az üresen tátongó kapuba lőtt.

"Az üres kapus gólnál, vagy inkább minden könnyű gólnál azt éreztem, hogy fordulópont lehet, ezért is tettek zavaróba - akárhogyan is, hatalmas győzelem lett a végére. Készültem a hetesekre, mert ismernek a kapusok, tudják, mit szoktam lőni, de most cselesebb voltam. Óriási volt a tűz a csapatban, a végjátékhoz érve én már teljesen elhittem, hogy megfordíthatjuk, és ezt láttam a többieken is. Az utolsó hetesnél pedig szinte biztos voltam benne, hogy Blani kivédi, mert ismerem, hogy ilyen szituációban nagyon okos. Hogy milyen volt számunkra a világbajnokság? Reméltem, hogy a legjobb nyolc közé jutunk, de az a boldogság, amit most, a végén éreztünk, felejthetetlen. A hibákból tanulni kell, fejlődnünk kell tovább – az utolsó meccset nézve azonban azt mondom, jó tornát zártunk."

Simon Petra a keret legfiatalabb játékosa, ám a nehéz szituációkban így is sokszor kulcsfeladatot bíztak rá. Az utolsó meccsen is a hajrában lépett pályára, kiválóan teljesített, két gól lőtt, de emellett lendületet is csempészett a támadásainkba.

"Végig égett a tűz, amikor beszálltam, próbáltam lendületet adni mindenkinek, és azt mutatni, hogy igenis még meglehet, kitettük a szívünket a pályára, ezzel nyertük meg a meccset - mondta a tizenkilenc éves irányító, akit védekezésben folyamatosan próbáltak átjászani a horvátok, de állta a sarat. - Tudják az ellenfelek, hogy fiatal, rutintalan vagyok még ezen a szinten, és amikor a padról beálltam, folyamatosan rám hozták a labdát, ott akartak előnyt szerezni. Igyekeztem feljebb helyezkedni, de segítettek mindkét oldalról, hogy meg tudjuk oldani. Az utolsó támadásnál próbáltam higgadt maradni, nem tudom, ez kívülről mennyire látszott... Nada és Kinga (Szöllősi-Schatzl Nadine és Debreczeni-Klivinyi Kinga - a szerk.) is adott néhány tanácsot, mondták, hogy ha úgy alakul, akkor az utolsó másodpercekben csak adjam Nadának, majd ő beugrik, nem kell nekem mindenáron elvállalnom. Hihetetlen érzés ilyen végjátékkal nyerni, mínusz hatról fordítottunk úgy, hogy nem is játszottunk annyira jól, mint amennyire szerettünk volna."