Kukely Anna mozgalmas nyarat tudhat maga mögött. Tehetségünk az előző idény vége óta sikeresen teljesítette az érettségi vizsgákat, ezüstéremmel zárta az U20-as világbajnokságot most pedig már azt is elmondhatja magáról, hogy lezárta élete első ferencvárosi felkészülési időszakát. Anna a Beszterce-kupán a Metz elleni döntő második félidejében kiemelkedő teljesítményt nyújtott, s ezzel merőben hozzájárult ahhoz, hogy a román felkészülési tornát a mieink zárták győztesként. Fiatal irányítónkat az első zöld-fehérbe öltött szezonjának kapujában kérdeztük a beilleszkedéséről és a budapesti mindennapjairól.

Az U20-as világbajnokság után csatlakoztál csak az új idényre készülő csapathoz, sikerült azért így is beilleszkedned?
Igen, igazából szerintem elég hamar beilleszkedtem. A lányok nagyon segítőkészek voltak, és ennek köszönhetően ez zökkenőmentesen és hamar sikerülhetett. Az elején nagyon izgultam, hiszen új csapathoz érkeztem, új emberekkel találkoztam, szinte senkit sem ismertem előtte. Emellett itt teljesen más a játék sebessége és ritmusa is, amit meg kellett szoknom.

Kivel alakult ki a legközvetlenebb kapcsolatod a keretből?
Leginkább a fiatalabb társasággal egyelőre, azokkal, akik főként az én korosztályom. Illetve, természetesen Zizit (Szucsánszki Zitát – a szerk.) is kiemelném a sok támogatása miatt. Sok edzésen kívüli közös programra még nem volt idő, de Bodzával egyszer már csináltunk közösen macaront.

Vártad már az edzéseket vagy pihentél volna még, ha lett volna rá lehetőséged?
Két hét pihenőt kaptam, ami pont elég volt, nagyon vártam már, hogy elkezdjük a munkát. Semmiképpen sem szerettem volna nagyon sokat kihagyni, mert féltem, hogy úgy jobban kimaradok az épülő közösségből, és kevésbé tudok majd jól beilleszkedni.

A Ferencváros idei keretében több nagy nemzetközi tapasztalattal rendelkező csapattársad is lett. Milyen érzés olyan játékosok mellett edzeni és játszani, akik karrierjét már akár egész kis korodtól kezdve nyomon követhetted?
Nekem ők nagy példaképeim gyerekkorom óta, mindig néztem őket válogatott vagy a Bajnokok Ligája-mérkőzéseken, hogy mennyire kiemelkedő játékosok. Tőlük tanulni nagyon felemelő érzés, és próbálok minden trükköt ellesni, amit csak lehet. Zizi és Leki (Szucsánszki Zita és Andrea Lekics – a szerk.) is tulajdonképpen mentor számomra. Támogatnak a védekezés apró csínyjeinek megtanulásában, illetve Zita támadásban is mindent részletesen elmagyaráz nekem, hogy mit, miért, hogyan, miként kellene csinálni. Ez nagyon értékes számomra, és őszintén hatalmas érzés.

Milyen volt először pályára lépni olyan nagyobb múltú BL-csapatok ellen, mint a Beszterce-kupán a Metz, vagy korábban a CSM Bucuresti? Izgultál előtte a szokásosnál jobban, vagy ezeket is csak átlagos meccsekként fogtad fel?
Előtte azért izgultam, de amint felkerültem a pályára, minden drukk elillant belőlem, és úgy fogtam fel a találkozókat, mint egy magyar bajnokit. Mindig a maximumot próbálom kihozni magamból, szeretném megmutatni magamnak és az edzőmnek mindazt, ami bennem rejlik.

A meccsek előtt van valami különleges rutinod, amit minden alkalommal megtartasz?
A meccsekre mindig időben érkezem, akár sokkal korábban is. Illetve talán még annyi, hogy a mérkőzéseken minden alkalommal lentről felfelé öltözködöm. Ez már ilyen megszokás.

Nehéz volt először feljönni Budapestre, és megszokni a főváros dinamikáját?
Furcsa volt elsőre, az biztos, hiszen eddig otthon laktam. Hazamentem, otthon volt a testvérem, a szüleim, és anyukám kosztja várt. Konkrétan semmi dolgom nem volt, csak az érettségire készülni és kézilabdázni. Most meg, ha hazamegyek, teljesen egyedül vagyok, kaját kell csinálnom és egyedül elintézni a dolgaimat. Emellett a közlekedést is nehéz egyelőre megszoknom – igaz, általában kocsival vagyok, de teljesen más a forgalom dinamikája Budapesten.

Mit szeretsz csinálni, amikor nincsenek edzéseid vagy meccseid? Van kiemelt hobbid?
Ha ráérek éppen, akkor nagyon szeretek filmeket vagy sorozatot nézni. Emellett nagyon sokat vagyok a barátaimmal és a családommal, akik most gyakrabban is jönnek fel hozzám.

Itt állunk az új idény kapujában. Van a naptárban olyan meccs, amit pirossal karikáztál be?
A Békéscsaba elleni meccset nagyon várom, hiszen a volt csapatomról, a nevelőegyesületemről van szó. A testvérem ott is játszik még, illetve a legjobb barátnőim is, már alig várom azt az összecsapást. Emellett nyilvánvalóan a Győr elleni mérkőzést emelném még ki, hogy ott megmutathassuk azt, hogy mi vagyunk a jobb csapat!