Hétfőn kezdődött a női kézilabda-válogatott felkészülése a dán-norvég-svéd közös rendezésű világbajnokságra. A nemzeti együttes ferencvárosi játékosai nem voltak könnyű helyzetben, hiszen a vasárnapi, lengyelországi Bajnokok Ligája-meccsről hétfő hajnalban ért haza a csapat, délben viszont már a telki edzőtáborban volt jelenése a lányoknak.

„Volt némi alváshiányom hétfőn, az biztos, de muszáj volt inkább ezt vállalni, hogy délelőtt a pakolást, a logisztikát meg tudjam oldani – mondta a Ferencváros és a magyar válogatott csapatkapitánya, Böde-Bíró Blanka. – Tapasztalt világverseny-résztvevőként tudom, hogy mire kell ilyenkor figyelni, kicsit már előre is gondolkodtam, hiába lesz még egy napunk otthon, mielőtt Hollandiába repülünk majd.”

A vb-n Montenegróval, Kamerunnal és Paraguay-jal kerültünk egy csoportba, és az ág is kedvezőnek tűnik, vagyis a válogatott előtt ott a lehetőség, hogy elérje a legjobb nyolcat, és megszerezze az olimpiai selejtezőtornát érő helyek valamelyikét.

„Tudjuk, melyek azok a mérkőzések, amelyeket meg kell nyernünk, és bízom benne, hogy a meg is nyerjük azokat – mondta ezt már a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke, Illyés Ferenc. – Az elnökség döntése alapján valamelyik olimpiai kvalifikációs hely megszerzése, a legjobb nyolcba jutás a cél. A feltételek adva voltak a jó felkészüléshez, bízom a csapat eredményességében. A lányoknak is nagy céljuk az olimpia, ennél nagyobb motiváció pedig nem is kell.”

A felkészülés Telkiben szerdáig tart, a délutáni edzést követően hazamehetnek a játékosok, akik pénteken reggel találkoznak legközelebb – már a reptéren. Az első cél Hollandia, ahol szombaton és vasárnap egy-egy felkészülési találkozó vár még rájuk, majd a küldöttség kedden reggel utazik Svédországba, a világbajnokság helyszínére.

„Érzem már az izgatottságot, tudjuk, miről van szó, és hogy miért küzdünk – folytatta kapusunk. – Az elmúlt egy-két évben gyakorlatilag nem volt olyan interjú a válogatottal kapcsolatban, ahol ne került volna elő valahogyan az olimpiai selejtező, a világbajnokság. Azt remélem, hogy a sok beszéd most már tettekké alakul, és magabiztosan, egységesen lépünk pályára, mert akkor elérhetjük a célunkat.”