Női kézilabdacsapatunk vasárnap belevág a 2026/2027-es idénybe, méghozzá egyből a Győri ETO elleni csúcsrangadóval a Szuperkupa döntőben. A rajt előtt Simon Petrával, csapatunk kulcsjátékosával beszélgettünk az előszezonról, az edzőtáborról, a győztes felkészülési tornáról – és természetesen a következő kihívásoktól.

Gyorsan végeztél a csütörtöki edzéssel, mi volt a program?

A konditeremben edzettünk, a gyorsításról szólt a program, hogy hétvégén minél robbanékonyabbak legyünk – mondta Simon Petra.

A te formád már Strasbourgban is jónak tűnt, az elődöntőben hét, a döntőben kilenc gólt szereztél.

Jó alapozáson vagyunk túl, már az egyéni rész is jó volt, amit otthon kellett csinálni, a közös munka során is fejlődtünk, ez a metzi hét pedig kifejezetten jót tett. Az edzéseken és az edzőmeccseken is olyan terhelést kaptunk, amilyet a szezon során is tapasztalhatunk. Szóval, szerintem készen állunk. Alapból mindig optimista vagyok, de fizikailag szerintem elértünk a megfelelő szintre, persze, taktikailag és technikailag még korai lesz egy ilyen rangadóval kezdeni, augusztus végén nem leszünk olyan állapotban még, mint akár már novemberben, vagy pláne február-március környékén.

Kívülről nézve talán a felkészülés eleje picit döcögött, legalábbis az edzőmérkőzéseken nem volt még gördülékeny a játék. Mennyire zavart ez téged?

A személyiségem miatt nagyon zavar minden vereség, de tényleg, szóval felháborított, hogy nem tudtunk nyerni a Debrecen ellen. Persze, be kell látnom, hogy például három új játékos is az alapjátékot meghatározó posztokra érkezett, ahhoz pedig nem volt kellő idő, hogy ők már addigra hibátlanul beilleszkedjenek. El tudtunk viszont indulni felfelé, az Esztergom ellen vagy a strasbourgi kupán már felszálló ágban voltunk. Tényleg utálok veszíteni, de inkább ilyenkor, az előszezonban legyen, mint az idény során.

Mentálisan mennyire lehet felkészülni arra, hogy az évad első mérkőzésén rögtön csúcson kellene lenni akár érzelmileg is?

Remélem, azt tudjuk majd mutatni, amire képesek vagyunk, de valóban, ezeket a rangadókat sokszor inkább a mentális rész dönti el. Bizakodó vagyok, de most még nagyon kevés tapasztalatunk van arról, hogy milyen szinten állunk mi, vagy hol tart a Győr. A Metz-meccsből se lehet kiindulni, mert bár igen, jó érzés legyőzni a BL-címvédőt, ez akkor is csak egy felkészülési meccs volt, és nekünk is jónéhány hibánk volt, amiket ki kellene javítani.

Mennyire követted az első ellenfelünk, az ETO felkészülését?

Amit tudtam, megnéztem, ezeken a meccseken is lehet elcsípni apró dolgokat, amiket utána az előnyünkre fordíthatunk, még akkor is, ha nem a legerősebb ellenfelekkel játszottak. Persze, a héten már csapatként is készülünk, videózunk, gyakoroltuk a taktikát, de korábban is figyeltem már ilyen szemmel a közvetítéseket.

Milyen érzések vannak benned a Szuperkupával kapcsolatban?

Nehéz mit mondani róla, mert sose volt még ilyen nekem, és az biztos, hogy nem tudhatjuk, ki jön ki jobban ebből – se a fiúknál, se nálunk. Érdekes, mert nem érzem még annyira a hagyományát, mint például a Magyar Kupának, nincs tapasztalatunk, de nem sokára már lesz. És a végén úgy is csak az a hatvan perc számít, amíg tart a meccs, nem meg az, hogy ki nyer – nekünk nem arra kell koncentrálnunk, hogy milyen mellette a körítés.