A tabella éléről várta női kézilabdacsapatunk a Bajnokok Ligája-csoportkör hatodik fordulóját. amely során az idényben már egy komoly meglepetésgyőzelmet is arató Dortmundot fogadta. A német ezüstérmes a harmadik körben kilencgólos hátrányból fordított és nyert a CSM Bucuresti ellen, azóta pedig a Solával és a Krimmel is elbánt, vagyis még úgy is önbizalommal telve érkezhetett az Érd Arénába, hogy hétközben vereséget szenvedett a bajnokságban.

Persze, a mieink formájára se lehet panasz, sőt, és azt reméltük, hogy a közel telt házas hazai pálya is lök egyet a lányokon. A két fantasztikus formában lévő kapus közül Anna Kristensen kezdett, és hozta is azt a védésszámot, amely a stabilitáshoz szükséges volt.

Emily Vogel lőtte az első gólt, és a folytatásban is nagyon energikusan kézilabdázott, sokszor szerzett tempóelőnyt, ami kulcsfontosságú volt akkor is, ha nem ő fejezte be az adott támadást. A tizenkettedik percben az ő találata után lett először kétgólos az előnyünk, addig a vendégek mindig válaszoltak, a következő periódusban viszont jobban megszűrtük a németek támadásait, így el tudtunk távolodni. 10-6-nál négyre nőtt a különbség, a lendület is jónak tűnt, a padról érkezők is jól szálltak be, de Nicole Wiggins, a dortmundi kapus is bele-belekapott egy-két labdába, így ez a négy-ötgólos differencia állandósult. Klujber Katrin volt támadásban a legeredményesebb játékosunk, négyszer talált be harminc perc alatt, de a góljain kívül is hasznosan kézilabdázott.

Jó lett volna még hizlalni a fórt ebben az időszakban, és adódott is esély, hiszen a szünet előtti perceket emberelőnyben tölthettük, de két támadást is elszúrtunk, miközben egy dortmundi gól esett, emiatt „csak” három maradt a szünetre az előny.

A vendégek már addig is próbálkoztak néhányszor hét támadóval, de mindig időben visszacserélték a kapust – a fordulás után azonban egymás után kétszer is gyorsan gólt lőttünk üres kapura. Nagyon jól jöttünk ki az öltözőből, és működött a meccsterv is: Michala Möller váltotta Klujbert, és miként az előző hetekben egyre jobb formába lendült, úgy ezen a meccsen is hozzá tudott tenni elöl és hátul is. Egyre magabiztosabb volt a játékunk, védekezésben nem hagytunk teret a németeknek, támadásban pedig az üres kapus gólok mellett akcióból is rendre eredményesek voltunk. A Márton Grétával szemben elkövetett szabálytalanságnál felszisszentek a szurkolók, de szerencsére ápolás és mintegy tíz perc után vastaps köszönthette újra a pályán. 10-3-ra nyertük a második játékrész első tíz percét, tízre nőtt az előny, és ezzel együtt az összkép is azt mutatta, hogy jobb csapat a Ferencváros. Hársfalvi Júlia a meccs előtti interjújában azt mondta, nem érzik a nyomást a nagyszerű kezdés miatt, és ez a hatvan perc is erről árulkodott.

Kristensen végig őrületbe kergette a vendég játékosokat, amikor pedig Böde-Bíró Blanka is hetest védett, a meccs egyik leghangosabb ovációja követte.

Joggal szólt a vastaps a meccs végéhez közeledve, mert nagyon meggyőző játékkal, üzembiztosan hoztuk a kötelezőt, a vártnál is fölényesebben győztük le a Dortmundot. Az idénybeli hatodik Bajnokok Ligája-meccsünket is megnyertük, amely ráadásul a legrangosabb nemzetközi kupasorozatban a Ferencváros 150. győztes mérkőzése is volt egyben.