Szokatlan ritmusban telt női kézilabdacsapatunk hete, hiszen nem volt hétközi mérkőzés, a hétvégi bajnokit pedig vasárnap koradélután rendezték Szombathelyen. Jutott idő így a felkészülés mellett erősebb edzésekre is, igaz, emiatt benne volt a pakliban, hogy nem csúcsformában kezdi majd a csapat a szombathelyi bajnokit.

Ez be is következett: kihagyott helyzetekkel indítottunk, aztán az is nagyon megnyomta a csapatot, hogy Vilde Ingstad vérző orral és aggódó arccal hagyta el a pályát a harmadik percben, miután a labdáért harcolva találkozott Ivana Djatevska térdével. A hazaiak játékosa megúszta két perccel, a mieinknek viszont ennél több időre volt szüksége ahhoz, hogy felocsúdjanak az eset után. Hat és fél perc után találtunk először a hálóba, Emily Vogel törte meg a csendet 3-0-nál, a nyolcadik percben ugyanakkor így is időt kellett kérnie Jesper Jensennek (5-1).

Fokozatosan épült a játékunk, előbb támadásban jött meg a hatékonyság, majd Böde-Bíró Blanka védései is megérkeztek, 8-8-nál egyenlítettünk, majd 10-16-nál már hattal vezettünk. Ingstad hiányában változtatni kellett a terveken, beállóban például Hársfalvi Júlia tehermentesítette Bordás Rékát, de a szünetben meglévő ötgólos előny a kezdés ismeretében pozitívnak tűnt.

A fordulás után nem követtük el mégegyszer ugyanazt a hibát, odafigyeltünk az első percekre, és tovább növeltük a fórt. Janurik Kinga jött a kapuba és élvezte az előtte sokkal jobban záró fal munkáját, sorra fogta a labdákat, támadásban pedig megoszlottak a gólok. Simon Petra és Darja Dmitrijeva is jól mozgatta a csapatot, Emily Vogel lendülete és dinamikája pedig ezúttal is kimagasló volt. A játékrész közepére lezártuk a főbb kérdéseket, és jól is jött, hogy felszabadultan lehetett kézilabdázni. A tizenhét gólos sikerrel elégedettek lehetünk, a játékon lehet még javítani, illetve szoríthatunk, hogy Vilde Ingstad minél előbb visszatérhessen a pályára.