„Retró Fradi-mezek” címmel újabb, az eddigiektől eltérő sorozatot indítottunk (első rész ITT, a második ITT, a harmadik ITT). Labdarúgócsapatunk 120 éves történelméből időrendi sorrendben gyűjtünk össze cikkenként 3-3 retró mezt, amelyeket esetleg még a legvérmesebb fradisták sem láthattak. Persze nemcsak magukkal a mezekkel készülünk, hanem röviden mindig be is mutatjuk azokat, és azt is mellékeljük hozzá, hogy kik hordták a dresszeket. Emellett a mezekről vagy az adott korszakról egy-egy érdekes, elfeledett sztorit is előkutatunk.

Sorozatunk ezúttal is több részes lesz, alább láthatják negyedik válogatásunkat.

X. A hirdetőtábla

A mezről: Kialakításában hasonló, mint a néhány évvel későbbi BL-mez (lásd lejjebb), de mintázatában itt vastagabb csíkok jelentek meg, ezúttal függőlegesen. Ami miatt pedig kiemeljük ezt a dresszt szurkolóinknak, hogy az egészen furcsán, szinte hirdetőtáblaként nézett ki a rengeteg szponzorcsík miatt. Nézzük csak mit lehetett „kapni” a mezen? Itt volt a cigarettát reklámozó West nagyban középen, fölötte a német sörgyártó, a Holsten – úgy gondolhatták, hogy a cigi egyébként is sörrel az igazi… -, amely háromszor is megjelent a mezen, hiszen a mez ujjának jobboldalán is ott volt névvel, logóval, sőt, még a mez hátán is feltűnt. A mellkas jobb oldalán a Posta Bank felirat díszelgett, a bal karnál pedig a borotváiról ismert Wilkinson. Mellettük a mezt biztosító Umbro is képviseltette magát természetesen a trikón. Ha ez nem lett volna elég, akkor a nadrágot is ellepték a szponzorok. Jobboldalt a Hungária biztosítóval, baloldalt a Dirk-Holz Faipari Kft-vel ismerkedhettek meg a szurkolók. Hátul a nadrágon szintén feltűnt a Wilkinson, hátul a mezen pedig a már említett Holsten tért vissza harmadjára is. Szó, mi szó, a hirdetőtábla egyébként szerencsét hozott, hiszen a szezon végén megnyertük a Magyar Kupát.

Ők hordták: Többek között azok, akik ott voltak az 1993-as, Haladás elleni Magyar Kupa-döntőn, azaz Horváth Dezső, Fodor Imre, Lipcsei Péter vagy Nagy Zsolt.

Egy emlékezetes sztori: A már említett Magyar Kupa-döntő egészen drámaira sikeredett. Akkor még oda-visszavágós volt a sorozat fináléja, az első meccsen 1-1-es döntetlent értünk el idegenben, így egy győzelemmel hazai pályán harcolhattuk ki a sikert. Sokáig jól is alakult minden, ugyanis Keller József szólóját, valamint Fodor Imre gólját követően a 23. perctől kezdve vezettünk. A hajrában ezért mindenki a kupagyőztes avatására készült: a szurkolók már másztak át a kerítéseken, hogy a pályán ünnepeljenek, Vágner László játékvezetőnek meg is kellett állítania a játékot, és jelezte a rendezőknek, hogy ne engedjék a pálya közelébe a drukkereket.

A szurkolókat azonban nem volt könnyű megállítani, zúgott a „kupagyőztes”, petárdák durrantak. Készülődött az ünneplés, de sajnos ideje korán.

A 89. percben ugyanis Kovács Sándor nagy gólt vágott, és egyenlített a Hali. Jöhetett a hosszabbítás, amelyben Telek András óriási mentése kellett ahhoz, hogy ne bukjuk el a trófeát. Végül a büntetők döntöttek, játékosaink közül senki nem hibázott, Horváth Dezső kapusunk pedig egy alkalommal bravúrral védett, így már tényleg kezdődhetett a fieszta.

Az alábbi összefoglalót mindenképp érdemes megnézni.

XI. A „füstös” időszak

A mezről: Sokak kedvence, igazi kilencvenes évekbeli dressz. Vastag, függőleges csíkokkal, az erre a korszakra jellemző gallérral, méregzöld színnel. A fazon és a divat itt még kevésbé számított, ez a mez valahogy mindenkire nagy volt. Hozzá ugyanolyan színű nadrág, ahol már viszont vékonyabb és vízszintes volt a csíkozás. Középen pedig a német cigarettamárka, a West felirata díszelgett, erről bővebben lejjebb. Érdekesség egyébként, hogy még a 90-es években sem volt magától értetődő, hogy a mezen mindenképp ott legyen a címer. Bár a BL-mezen szerepelt a Fradi-címer, de a bajnoki mezről hiányzott.

Ők hordták: A BL-Fradi tagjai, azaz többek között Hajdu Attila, Nyilas Elek, Zavadszky Gábor, Vincze Ottó, ifjabb Albert Flórián, Szergej Kuznyecov, Lisztes Krisztián vagy Zoran Kuntic. Vagy éppen a képen is bekötött kézzel látható Simon Tibor, aki az első BL-mérkőzésen, a Grasshoppers elleni 3-0-s fantasztikus győzelem alkalmával gipszben futballozott ebben a mezben, ehhez Rune Pedersen játékvezető engedélye külön is kellett.

De a Fradi-szív megtestesítőjének, a mindenáron játszani akaró Simonnak a norvég sporttárs sem mondhatott nemet. Ha pedig már a spori engedélyezte ezt, Simi mindkét kezére kötést tett a meccs előtt, hogy a svájciak ne tudják, melyik is az igazán rossz testrésze.

Egy érdekes sztori: A Bajnokok Ligájában és az 1995-ös ősz bajnoki mérkőzésein tehát a már említett West-mezben szerepelt a csapat. A BL-csoportkör és az ottani remek szereplés – ne feledjük, a Fradi öt pontot is szerzett a Real Madrid és az Ajax-fémjelezte bivalyerős csoportban – azonban vonzotta a támogatókat. Így 1995 telén egy másik cigarettamárka, az 1921-ben a Magyar Királyi Dohányjövedék által létrehozott Symphonia is beszállt a Fradi szponzorai közé. Így fordulhatott elő, hogy az 1995/96-os idény őszén még „westes” (de semmiképp sem vesztes), míg a szezon tavaszán már „symphoniás” mezben szerepeltek a mieink.

XII. Címer van, csillag még nincs

A mezről: Letisztult szerelés 2004-ből, amin minden rajta van, aminek rajta kell lennie: zöld-fehér csíkok, Fradi-címer, hozzá fehér nadrág. A 90-es évekkel ellentétben, itt már a bajnoki mezen is ott volt a címer, azonban a címer fölé a csillagok még nem kerültek oda. Két évvel később azonban már azok sem hiányozhattak.

Ők hordták: A 2004-ben felejthetetlen bajnoki címet szerzett együttes tagjai. Például Szűcs Lajos, Gyepes Gábor, a jelenleg is csapatunkat erősítő Leandro, vagy éppen Gera Zoltán és Tököli Attila.

Egy érdekes sztori: Leo nem sértődött meg, hanem bizonyított. Sokáig nem alakult túl jól az NB I rájátszása a 2003/04-es szezonban. Az MTK-tól elszenvedett 1-0-s vereséget egy hazai pályán átélt kudarc, 4-0-s vereség követett (a Balaton FC-től), majd az Újpesttől (0-1) és a DVSC-től (2-3) is kikaptunk. Az MTK és a Balaton FC elleni vereség után együttesünk fiatalját, Leandrót kritizálták.

- Sokan bírálják Leandrót, róla csak annyit, hogy az elmúlt két meccsen két alkalommal rossz megoldást választott, de ez nem is csoda, hiszen szörnyű ellenséges hangulatban futballozik. Ő az, akit a nézők és a sajtó is kipécézett magának, ami rányomja a teljesítményére a bélyeget – nyilatkozta az ügy kapcsán az akkori vezetőedző Pintér Attila.

Leo azonban május 19-én, a Balaton FC ellen elképesztően nagy győztes gólt rúgott – éppen az ellen a csapat ellen, amelytől pár héttel ezelőtt csúnyán kikaptunk. Ma már pedig tudjuk, mennyire fontos volt az ott megszerzett három pont.

Ez volt a Retró Frad-mezek sorozatának befejező része.