Mint ismert, az Európa Liga főtáblájára jutó labdarúgócsapatunk a H jelű csoportban a CSZKA Moszkva, a Ludogorec és az Espanyol társaságában folytathatja nemzetközi szereplését (a pontos menetrend IDE kattintva elérhető). Másodedzőnkkel, Máté Csabával a sorsolás után beszélgettünk a selejtezősorozatról, a siker titkáról és az eredmény érzelmi oldaláról.

- Mit szólsz a sorsoláshoz?

- Mindegyik mérkőzésünk érdekes lesz valamiért, a Ludogorec például biztos, hogy bizonyítani szeretne ellenünk azután, hogy kiejtettük a Bajnokok Ligája selejtezőjéből. Az Espanyolt és a spanyol futballt szerintem senkinek nem kell bemutatni. Külön érdekesség, hogy stábtagunk, Alberto Bosch korábban dolgozott az Espanyolnál, ezért számára biztosan presztízsmeccs lesz a spanyolok elleni. Szerintem a CSZKA Moszkvát sem kell bemutatni, mindenki tisztában van az eredményeivel.

- A Ferencvárosnál évek óta a csoportkörös szereplés elérése volt a cél, mit gondolsz, miért éppen most sikerült?

- Ez összetett dolog. Szerintem a korábbiakhoz képest most van a legjobb játékosállományunk, sérülés, formahanyatlás esetén egyértelműen tudtuk pótolni a kieső futballistákat. Fontos, hogy a játékosok időben csatlakoztak, emellett volt elegendő időnk a felkészülésre. A vezetőedző személye szintén meghatározó tényező. Sokat számított, hogy a BL-ben kezdtünk, miután kiestünk, még volt lehetőségünk az Európa Ligában folytatni. 

- Az utolsó lépés a Suduva legyőzése volt – egyetértesz azokkal, akik szerint ez a vártnál nehezebben sikerült?

- Ez érdekes dolog, hiszen látni kell, hogy egy olyan csapat volt az ellenfelünk, amely harmadik éve folyamatosan eljutott az Európa Liga selejtezőjének rájátszásába. Szerintem Magyarországon kicsit alulértékelték a Suduvát. Lehet, hogy nincsenek klasszis játékosai, de csapatként nagyon erős, kellemetlen ellenfél volt. A visszavágót kicsit magunknak tettük nehézzé azzal, hogy gólt kaptunk, ám a mi csapatunk erejét mutatja, hogy kétszer is sikerült felállni olyan helyzetben, amikor az ellenfél állt továbbjutásra.

- Négy párharcot, nyolc mérkőzést játszott a Fradi a nemzetközi kupaselejtezőkben – milyen mélységekre és magasságokra emlékszel vissza ebből az időszakból?

- Mint korábban is utaltam rá, alapvetően meghatározta az egész történetet a Ludogorec elleni párharc, hiszen az 1. fordulóban elért bravúr nagy hitet adott a társaságnak, akkor elhitték a játékosok is, hogy képesek arra, hogy később még nagyobb bravúrokat érjenek el. Ezt követte egy nagyon pozitív eredmény a zágrábi mérkőzésen (1-1 a BL-selejtező 3. fordulójában – a szerk.), igaz, aki látta a meccset, az érezhette, hogy a Dinamo Zagrebben több van, mint amit akkor mutatott. Kisebb hullámvölgybe kerültünk, amikor a felfokozott várakozás után végül kiestünk a Dinamóval szemben, ám szerencsére a Suduva elleni továbbjutással elértük a célunkat.

- Sokan féltik a csapatot, mondván, hogy a nemzetközi szereplésre rámehet a bajnoki idényünk.

- Ez hatalmas felelősség valamennyiünk részéről, fokozottan oda kell figyelnünk a pihenésre és a helyes táplálkozásra, nekünk, edzőknek a terhelésre is.

- Magyar edzőként mit jelent számodra az, hogy részese lehetsz a Ferencváros csoportkörös szereplésének?

Biztos vagyok benne, hogy akkor is telt ház lenne az összes meccsünkön, ha még a sorsolást megelőzően, az ellenfelek ismerete nélkül elkezdték volna árulni a belépőket. Ez a csapat elérte, hogy a Fradiért vesznek jegyet az emberek, nem mondjuk a neves ellenfél miatt, jó példa erre, hogy – nem lebecsülve az adott országok labdarúgását – egy máltai és egy litván csapat ellen is közel 20 ezren voltak a stadionban. Büszke vagyok rá, hogy a Ferencváros edzői stábjának a tagja lehetek, hiszen azt gondolom, hogy hasonlót Magyarországon csakis a Ferencvárosnál lehet átélni.

Hatos Szabolcs