A Fradi gólkirályainak bemutatása után ezúttal csapatunk emlékezetes nemzetközi kupameneteléseit éljük újra a fradi.hu és a Fradi Múzeum cikksorozatának segítségével. A KK-győzelmek, a VVK-siker, a VVK-döntő, a KEK-döntő és a Bajnokok Ligája-csoportkör után az őszi Európa Liga-szereplés előtti legutóbbi európai kupamenetelésünket, a 2004-es UEFA Kupa-csoportkört elevenítjük fel.

A 28. bajnoki cím

Minden egy májusi, hétközi, egészen pontosan csütörtöki estén kezdődött. Az NB I 2003/2004-es rájátszásában az utolsó forduló előtt a Debrecen vezetetett 54 ponttal, az Újpest volt a második 53-mal, míg mi 52 ponttal álltunk. A záró körben a Debrecent fogadtuk, az Újpest pedig az MTK ellen lépett pályára.

A szokatlan időpontban megrendezett találkozón megtelt az Üllői úti Stadion, Gera Zoltán és Tököli Attila góljával már 14 perc után 2-0-ra vezettünk, de a bajnoki címhez kellett az, hogy az Újpest ne győzzön az MTK ellen. Az 56. percben jött a hír, hogy a kék-fehérek vezetnek, és bár időközben a Loki szépített, a 60. percben Lipcsei Péter eldöntötte a találkozót.

Bár a Puskás Ferenc Stadionban megrendezett másik mérkőzésen az Újpest betalált, győzni nem tudott, így három nappal a rossz emlékű, szintén DVSC elleni (0-0-val végződő) mérkőzés évfordulója előtt (amikor elbuktuk az aranyérmet), ezúttal meglett a 28. bajnoki cím, és elindulhattunk a Bajnokok Ligája selejtezőjében.

„Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt”

Pontosan két hónappal később, 2004. július 27-én Albániában, Tiranában léptek pályára a mieink. A Pintér Attilát váltó László Csaba irányította csapat a Németországba szerződő Tököli Attila nélkül, de már (a később tragikusan fiatalon elhunyt) Zavadszky Gáborral a csapatban a következő összeállításban futott ki a pályára: Szűcs L. - Balog Z., Lipcsei, Gyepes - Zavadszky, Kapic (Zováth), Rósa, Huszti - Gera (Nógrádi), Sasu, Penksa (Leandro).

Tököli távozása miatt új vezetőedzőnk véleménye szerint klasszikus befejező csatár nélkül maradt együttesünk, így aztán „majd mindenki Gera Zoltántól várhatja a csodát”, ám végül nem ő volt a sikerember, hanem Huszti Szabolcs, aki a szünet előtt büntetőből megszerezte a vezetést. A második félidőben azonban fordított a Tirana, a felforgatott védelem, amelyben a középpályáról visszavont Lipcsei is szerepelt, nem állt a helyzet magaslatán. A gondokat sokasította, hogy Gera megsérült, ám a 89. percben egy öngólnak, majd a 94. percben egy újabb Huszti-találatnak köszönhetően győzelemmel térhettünk haza.

- Nagyon boldog vagyok, hogy első mérkőzésemen sikerült győzelemmel bemutatkoznom a Ferencváros kispadján, de tudom, hogy ez a győzelem csak akkor ér valamit, ha mi várhatjuk a következő sorsolást - nyilatkozta a meccs után László Csaba. - A csapat ma elsősorban morálban és erkölcsi tartásban nyújtott sokat, hiszen vesztett állásnál, Gera Zoli sérülése után tudtunk újítani, és fordítani. Örülök, hogy lelkileg mindenki erős volt, és a fiatal játékosok, mint Huszti és Nógrádi képesek voltak kritikus helyzetekben is sokat hozzátenni a csapat teljesítményéhez.

A visszavágóra változtatott László Csaba, bekerült Sorin Botis és Dragan Vukmir a védelembe, és Lipcsei feljebb húzódott. Gerára viszont nem számíthattunk, támadónk a két meccs között az angol élvonalbeli West Bromwich Albionba igazolt. A 13. percben aztán jött a hideg zuhany, Devis Mukaj hatalmas góljával előnybe kerültek a vendégek. Az 54. percben az odavágón is duplázó albán szélső kiharcolt egy büntetőt is, a vétkes Szűcs Lajos azonban javította a hibáját, kivédte a tizenegyest, majd az ismétlésnél is hárított.

A hátralévő időben már többnyire mi próbálkoztunk, de nem sikerült meglőnünk a megnyugtató gólt, míg a vendégek még az utolsó pillanatban is eltalálták a lécünket. Idegenben szerzett több góllal így továbbmentünk, amit a Nemzeti Sport másnap „Szégyenteljes vereséggel is továbbjutott a Ferencváros” címlappal konstatált.

Nem volt sok idő a pihenésre, jövő szerdán már a csehek gigásza, a Sparta Praha látogatott az Üllői útra, nem kisebb névvel a kezdőcsapatban, mint a Manchester Unitedet is megjáró Karel Poborsky. A mieinknél két új csatár, a csereként beálló Aleksandar Bajevski és a kezdőben helyet kapó Robert Vágner is debütált nemzetközi meccsen, a cseh csatár honfitársai ellen 1-0-s előnybe hozta a Fradit.

Csereként is beállt egy új szerzemény, Tőzsér Dániel, aki meg is mutatta, milyen lövőereje van, szabadrúgásból majdnem megduplázta az előnyünket. Az előny megtartásához leginkább a bravúrt bravúrra halmozó Szűcs Lajos kellett, így tettünk egy lépést a BL főtáblája felé.

- Örülök, hogy bebizonyítottuk, hogy egy magyar csapat is képes végighajtani 90 percet, sőt megkockáztatom, jobb fizikai állapotban vagyunk, mint a Sparta.

Ezen a meccsen azt is bebizonyítottuk, hogy igenis lehet esélyünk bárki ellen, csak el kell hinnünk, és bíznunk kell magunkban. Amikor átvettem a csapat irányítását, 25 önbizalom nélküli emberrel találkoztam az öltözőben. Azóta sikerült velük elhitetnem, hogy ők is képesek nagy tettekre - mondta László Csaba a meccs után.

„Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt” - állt a felirat a Csehországba kiutazó Fradi-tábor molinóján, idézve az Edda Művek slágerét. Rendkívül szervezetten és jól védekeztünk, ám a szünet előtt egy hihetetlenül szerencsés góllal a prágaiak megszerezték a vezetést. A mieinktől Vágner és Gyepes is megsérült, de ki tudtuk húzni a rendes játékidőben, jöhetett a hosszabbítás.

Amelynek elején nekünk is mázlink volt, mert Poborsky továbblőhette volna a Spartát, de nem tette meg. A 112. percben azonban jött az újabb hazai gól egy szögletet követően, így kilenc évvel a BL-főtábla után ezúttal nem valósult meg az álom. Az európai kupaszereplés azonban nem ért véget…

Angol csapaton túljutva az UEFA Kupa csoportkörében

Csakúgy, mint az előző szezonban, a BL-ből kiesve folytathattuk a második számú európai kupasorozatban, az Európa Liga elődjében, az UEFA Kupában. Angol ellenfelet kaptunk a playoffban, méghozzá egy másodosztályú (!) csapatot, a Millwallt. Hogy miért? A londoni együttes ugyanis bejutott az előző idény FA Kupa-döntőjébe, ahol kikapott a Manchester Unitedtől, a „vörös ördögök” azonban a bajnokságban elért harmadik hellyel a BL-ben indultak, így a Millwall az UEFA Kupába került.

Ellenfelünknek csak ezt az egy párharcot kellett (volna) megnyernie a főtáblához. A szeptember 16-án lejátszott idegenbeli mérkőzésen a Millwall legismertebb játékosa (és egyben edzője), a Chelsea-ben 332 meccset játszó Dennis Wise révén került előnybe a 66. percben, ám 12 perccel később Lipcsei szabadrúgásgólra szabadrúgásgóllal válaszolt, így értékes 1-1-es döntetlennel várhattuk a visszavágót.

Melynek első félideje minden Fradi-szurkoló legszebb álmát felülmúlta. Vágner beadásából Rósa Dénes fejelt gólt a 26. percben, a 32.-ben Botis parádés csukafejesével már kettő volt az előnyünk, a 40.-ben pedig Vágner végleg eldöntötte a párharc sorsát. Bár Wise a szünet előtt még szépített, a második félidőben nem esett gól, így továbbjutottunk!

- Örülök, hogy a Ferencváros volt az első magyar csapat, amely bejutott a BL csoportkörébe, és a Fradi az első magyar csapat, amely bekerült az UEFA Kupa csoportjaiba - fejezte ki büszkeségét László Csaba. - Németországban rendszeres látogatója voltam a Bundesliga-mérkőzéseknek, és bátran kijelenthetem, hogy a 16 ezres Fradi tábor fantasztikusabb hangulatot tud teremteni, mint a 30-40 ezer német.

Most érezhettem először, hogy milyen óriási érzés telt ház előtt az Üllői úton a Fradi kispadján ülni.

- Vannak bizonyos helyzetek, amikor a híres angol védők között is lehet fejjel gólt szerezni. Ilyen helyzet például az, amikor hirtelen egyedül találod magadat a kapu előtt, és sehol a közeledben egy égimeszelő - így Rósa Dénes. - A meccs nagy értéke volt számunkra, hogy nem fáradtunk el, és bebizonyítottuk, hogy egy angol csapattal is felvehetjük a versenyt fizikálisan, és megfélemlíteni sem hagytuk magunkat. Mindez növelheti az önbizalmunkat a jövőre nézve. Csodálatos volt az Üllői úton telt ház előtt focizni.

- A telt ház és szurkolóink fantasztikus biztatása megkettőzte az erőnket, ráadásul az ellenfél is erősebb volt, mint a bajnokikon szokott lenni. Ilyen kiváló hangulatban nem lehet rosszul játszani. Igazi kupacsata volt, mindennel, ami kell. Kemény párharcok, szép gólok, és ami a legfontosabb, ferencvárosi továbbjutás! - tette hozzá Robert Vágner.

Jutalomjáték: a csoportkör

Ismét vissza- (illetve előre-) tekintenénk a tavaly ősszel átéltekre, mert csakúgy, mint most, akkor is jutalomjáték volt a csoportkör, a célunkat elértük a főtáblára jutással. Ahol érdekes lebonyolítás volt abban az évben: az ötfős csoportban mindenki csak egyszer játszott az ellenfelével, azaz összesen négy találkozó várt a mieinkre az A-jelű kvintettben.

Az első ellenfelünk hazai pályán a holland sztárcsapat, a Feyenoord volt. Ruud Gullittel a kispadon, a pályán Babos Gáborral, Salomon Kalouval és Dirk Kuyttel. A Puskás Ferenc Stadionban megrendezett mérkőzésen az előny hozzánk került a 27. percben, a korábban említett Tőzsér-boma ezúttal 30 méterről zúdult szabadrúgásból Babos kapujába.

A 63.-ban a később a Liverpoolba igazoló Kuyt, a két évvel később már a Chelsea-t erősítő Kalouval játszott össze, és utóbbi egyenlíteni tudott. A mérkőzés végén még voltak lehetőségeink a győztes gólra, de így is nagyon büszkék lehettünk a pontszerzésre.

- Úgy érzem, mindent megtettünk a győzelemért. Nagyon elfáradtam. Természetesen sajnálom, hogy nem nyertünk, de megmutattuk, hogy európai élcsapatokkal is fel tudjuk venni a harcot és versenyben vagyunk a továbbjutásért a csoportból - értékelt Gyepes Gábor a találkozót követően.

Három héttel később Gelsenkirchenbe utaztunk, 52000 néző előtt léptünk pályára a Schalke 04 otthonában. Világklasszis játékosok ellen játszottunk, elég ha a német válogatott Gerald Asamoah-t, a brazil Lincolnt, vagy éppen Aíltont említjük.

A vezetést azonban nem egyikük, hanem sajnos a mieink védője szerezte meg ellenfelünknek, Gyepes ért rosszul a labdába. Zavadszky és Lipcsei is közel állt az egyenlítéshez, majd Szűcs hatalmas bravúrral védett, de a 40. percben már ő is tehetetlen volt a grúz válogatott Levan Kobiashvili tekerésénél. 2-0-ra kikaptunk.

- A meccs után az öltözőben síró játékosokat találtam, de nincs mit tenni, mostantól a Honvéd elleni bajnokinkra, majd azt követően a Basel elleni összecsapásra kell koncentrálnunk, amelyet mindenképp meg kell nyernünk. Nem játszottunk rosszul, sajnos balszerencsés gólokat kaptunk. Szeretném megköszönni a szurkolóknak, hogy Németországba is velünk tartottak, és végig biztattak. Bízom benne, hogy jövő szerdán a Basel elleni találkozó után nekik, és nekünk is jobb kedvünk lesz… - mondta László Csaba a meccs után.

Az esély megvolt, szép búcsú lett belőle

Megvolt az esélyünk a továbbjutásra még, ám ehhez győznünk kellett volna a Puskásban a svájci válogatottak sorát felvonultató Basel ellen. A 21. percben Bajevski harcolt ki büntetőt, amit Huszti kihagyott, de az ismétlést Rósa gólra váltotta! Csatárunk nagyon közel volt a másodikhoz, majd Vágner is majdnem betalált.

A második félidő elején Julio Rossi egyenlített, majd hiába nyomtunk, Benjamin Huggel fejesével már a Basel vezetett. A 83. percben kezezés miatt újabb büntetőt kaptunk, ehhez már kapusunk, Szűcs Lajos állt oda, aki ebben az időszakban a bajnokságban már gólra váltott néhány tizenegyest - ezúttal azonban ő is hibázott.

- Nemcsak önmagam védelmében mondom ezt, de csak az tudja elhibázni a büntetőt, aki odaáll a labda mögé - mondta az esetről kapusunk. - Sajnos az első tizenegyesünk sem úgy sikerült, ahogy kellett volna, első számú ítéletvégrehajtónk, Huszti Szabi nem is volt már a pályán a második büntetőnél. Nem akartam én hősködni, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy be tudom rúgni a 11-est. Sokan mondták, hogy nem ugyanaz egy magyar bajnokin 2-0-nál odaállni a labda mögé, mint egy ilyen helyzetben. Én ezt nem így gondolom, ugyanolyan nyugalommal álltam oda, mint idén már háromszor. Nagyon sajnálom, hogy pont egy ilyen fontos meccsen nem sikerült betalálnom, hiszen a döntetlennel valamivel jobb helyzetben lennénk. Ezen a meccsen megjártuk a mennyet és a poklot is, de hát ilyen a futball.

Az esélyünk továbbra is megvolt. Az ötfős csoportból ugyanis hárman továbbmentek, a Schalke hét ponttal már biztos továbbjutó és szabadnapos volt, a Feyenoord pedig már szintén biztosította a helyét hét pontjával a legjobb 32 között. A négypontos Basel a hollandokat fogadta, és nyert is az ellenfele számára tét nélküli meccsen, az 1-0-val a Feyenoord még az első helyét is megőrizte.

A mieinknek eközben legalább a szép búcsú összejött. Edinburgh-ben, a Hearts otthonában Lipcsei remek labdája után Rósa 30. percben szerzett góljával 1-0-ra nyertünk, így az utolsó fordulóban összejött a győzelem, és a skótokat megelőzve a negyedik helyen zártunk.

Bár ezek a mérkőzések már több mint 16 éve voltak, az akkori csapatból még van egy játékos, aki ma is aktív. Nem nehéz kitalálni, Leandróról van szó. A 38 éves játékossal felidéztük az akkori emlékeit:

- Felejthetetlen mérkőzéseket játszottunk, minden mérkőzésre megtelt a Puskás Stadion. Voltak nehézségek akkor a klubnál, de ezekre a meccsekre félre tudtuk tenni a problémákat, és csapatként, egységesen kiharcoltuk a csoportkörös szereplést.

Nehéz kezdés volt az albánok ellen, majdnem kiestünk a Tiranával szemben, de aztán nagyon összeállt a csapat, kiválóan futballoztunk. Természetesen csalódottak voltunk, hogy nem sikerült bejutnunk a Bajnokok Ligájába, de aztán kárpótoltak minket a később kapott élmények. A csoportból is volt esélyünk a továbbjutásra, ha itthon legyőzzük a Baselt, szerintem meglett volna. Bár kikaptunk a Schalkétől, jó szívvel gondolok vissza arra a meccsre is, nagyon nagy élmény volt ott kint játszani. Összességében szép élményként tekintek vissza erre az időszakra.

Bár az álom kapuján nem tudtunk belépni, így is történelmet írtunk, hiszen a BL után az UEFA Kupa csoportkörébe is a Ferencváros jutott be első magyar csapatként. A játékosok mellett pedig a szurkolók számára is felejthetetlen élmények születtek meg akkor.

Sorozatunk utolsó, záró részében a 2019-es Európa Liga-csoportkört és az oda vezető utat idézzük fel!