Száznegyvenöt tétmérkőzés a Fradiban, hat magyar bajnoki cím, egy Magyar Kupa-győzelem, megannyi feledhetetlen európai kupaeste – ez korábbi labdarúgónk, Sigér Dávid egyetlen mondatba sűrített mérlege zöld-fehérben. A csupaszív, őszinte személyisége és játéka miatt szurkolóink körében is kedvelt középpályás 2018 és 2024 között erősítette a Ferencvárost, majd rövid időre a Fehérvárhoz, aztán a román élvonalban szereplő Sepsi OSK együtteséhez távozott. Családjával azóta is Sepsiszentgyörgyön él, csapata a másodosztályt is megjárva újra első osztályú, a 35 éves, korábbi magyar válogatott játékos viszont jelenleg sérülésből próbál visszatérni. Sigér Dáviddal kapcsolatban a Fradi-szurkolók sok szép emléket őrizhetnek. Beszélgetésünk apropóját a 2020-as BL-selejtezősorozatban lejátszott, 2-1-re megnyert Celtic–Ferencváros adja, amelynek első gólját interjúalanyunk szerezte. 

Sigér Dávid Fradi-pályafutásának egyik legemlékeztesebb meccsét játszotta a Celtic Parkban

AKKOR ÖSSZEÁLLTAK A CSILLAGOK

– Ha a Celtic–Fradira gondol, azonnal a hat évvel ezelőtti BL-selejtező ugrik be?

– Persze, egyértelmű, hogy az ugrik be, amit ott, idegenben értünk el abban az üresen kongó, hatalmas nagy stadionban. Az nekünk egy nagyon fontos lépés volt akkor, hogy elérjük a BL-főtáblát, ami azóta is áhított cél a csapatnak és a szurkolóknak is, de azért tudjuk, hogy nem olyan egyszerű. Akkor sem volt az, de voltunk olyan szerencsések és ügyesek is, hogy végül el tudtuk érni. Mondhatni akkor összeálltak a csillagok. 

– Mennyire jár közel az igazsághoz, ha azt állítom, hogy élete egyik legemlékezetesebb találata volt az a bizonyos, Celtic elleni gól?

Inkább azt mondanám, hogy az egyik legfontosabb, de egyben egy a legemlékezetesebbek közül is. Emiatt érzelmileg is előkelő helyen van.

– Jól mutatta a mérkőzés tétjét, hogy a lefújás után mennyire elérzékenyült. Utólag mit gondol, az volt a kulcsgyőzelem abban, a végül BL-főtáblás szerepléssel végződött selejtezősorozatban vagy egyszerűen csak váratlanul érte önöket is a siker?

– Úgy fogalmaznék, hogy az volt a legnagyobb falat. A végeredményre jó visszaemlékezni, de szerintem a meccs közben is érezhető volt, hogy a futballt tekintve abszolút dominált a Celtic. Érződött, hogy a skótok hétről hétre más erőpróbáknak voltak kitéve, mint mi. Magasabb színvonalon és sebességgel tudtak focizni, de szerencsére a kapura lövések nem mentek nekik, meg azért mi is egységesek voltunk, és főként Szergej Rebrovnak köszönhetően taktikailag felkészültek is. Ez volt a kulcsa annak, hogy akkor azokat a sikereket el tudtuk érni.

– A koronavírus-világjárvány idején játszották azt a találkozót, ezért nem lehettek nézők a Celtic Parkban. Ezzel együtt milyen volt az atmoszférája a világhírű stadionnak?

– Már az nagy élmény volt, amikor belegondoltam, hogy milyen hangulat lehetne ott, tudva, hogy az angol, ír, skót nemzeteknek milyen a futballhoz kötődő viszonya. Azt gondolom, talán ott abban a párharcban, idegenben jól jött nekünk, hogy nem volt ott a hazai közönség, az ő jelenlétük még tudott volna a Celtic teljesítményén lendíteni. Azt sajnálom, hogy szinte az egész BL-menetelést nézők nélkül kellett végigcsinálnunk.

Sigér Dávid mellett Tokmac Nguen szerzett gólt a 2020-as BL-selejtezőn

„A FRADI AZ ÉVEK ALATT FELNŐTT A FELADATHOZ”

– A Fradi európai sikertörténete önökkel kezdődött még 2019-ben, a csapat viszont azóta is folyamatosan kupaszereplő, évről évre jobb eredményeket ér el a nemzetközi porondon. Hogy látja a jelenlegi Ferencvárost és az esélyeket?

– Amikor a Ferencváros nemzetközi mérkőzéseken szerepel, nagyon sokszor tud jó eredményeket elérni akár nála magasabban jegyzett csapatok ellen is. Szerintem ez is azt mutatja, hogy a Fradi az évek alatt felnőtt a feladathoz, abszolút ott is van a helye az európai porondon, és minőségben is fel tud vonultatni olyan játékosállományt, szakmai hátteret, amivel megfelelőképpen tudja képviselni a klubot és Magyarországot. Ha az eredményesség mögé nézünk, látható, hogy megvan a megfelelő háttér is, a folyamatosság szépen mutatja azt is, hogy nem egy véletlenszerű hullócsillag volt például a BL-szereplésünk sem. Egy kiugró eredmény volt, de azt követően voltak kiemelkedő Európa Liga-sikerek is és többször megélte a csapat a tavaszi kupaszereplést is. Szóval nagyon szépen helytáll a Fradi a nemzetközi porondon. Idén az Európa Liga-szereplés volt a maximum amit el lehetett érni, de ha újra összeállnak a csillagok, akkor még benne lesz a következő években a BL-szereplés is, én legalábbis így látom, így érzem.

Sigér Dávid is nagy nemzetközi sikereket élt meg a Ferencváros labdarúgójaként

– Két és fél éve távozott a Ferencvárostól. Előbb a Fehérvárhoz, majd pár hónappal később a román bajnokságban szereplő Sepsiszentgyörgyhöz igazolt, utóbbi átigazolás költözéssel is járt. Hol élnek most?

– Egyből Sepsiszentgyörgyre költöztünk, ahogy ideigazoltam, és azóta itt is vagyunk. Jó helyre kerültünk, először egy tömbházban laktunk, de aztán nagyon hamar találtunk egy kertes házat, amivel óriási szerencsénk volt, mivel ez Sepsiszentgyörgyön hiánycikk, legalábbis albérlet szempontjából. Nagy szerencsénk volt a tulajdonossal is, nagyon jó a kapcsolat vele, mindenben segítőkész. Ilyen szempontból a szomszédjainkat emelném még ki, hozzánk hasonlóan nekik is két fiuk van, majdnem egykorúak a gyerekek, hasonló beállítottságúak. Ők jelentik nekünk jelenleg azt a szociális és társasági kikapcsolódást, amire egyébként igénye van az embernek. Mi most minden családi, baráti lehetőségtől távolabb kerültünk, ezért az, hogy az elmúlt két évben összefonódott ez a két család, sokat jelent számunkra.

– A lakóhely és országváltással gyökeresen megváltozott az életük?

– Vidéki gyerek vagyok, de ezzel együtt is azért az elején nagyon nagy változás volt nekünk a Budapesten eltöltött 6 évünk után. Kisebb, csendesebb, de család szempontjából nagyon is élhető város Sepsiszentgyörgy, megszerettük. Amikor először megérkeztünk, utána fél év telt el úgy, hogy nem is mentünk haza, így a személyes találkozások is lecsökkentek az otthoniakkal. Akkor még jobban hasonlított az egész arra a futballritmusra, amit már otthon is megszoktunk családilag, így nem volt alkalom olykor-olykor hazaugrani. Meg kellett szokni a hosszabb, idegenbeli buszos utazásokat is Románián belül, ahol nem ritkák a 6-7 órás utak sem, és nem autópályán vezet az út egyik helyről a másikra. Az első évemnek főként a tavaszi szezonja sajnos gyengébb szereplést hozott számunkra, emiatt kiestünk, így sok változás is történt.

– A Ferencvárosnál nem volt hozzászokva a sikertelenséghez. Miként élte meg, hogy kiesett a csapata?

– Az azt megelőző években elért sikerek után ez mindenkit váratlanul ért. Érzelmileg megviselt mindannyiunkat, játékosokat, szurkolókat, szentgyörgyi kötődésűeket, akik pedig a klubnál dolgoztak, nem túlzás, depressziós hangulatban voltak. Innen kellett újjáépíteni mindent. Lényegében egy teljes megújulásra volt szükség. A másodosztály egy érdekesebb dolog volt, ott voltak például délelőtt 11 órakor kezdődő mérkőzéseink, ami furcsa érzés volt, hiszen még az utánpótlásban volt utoljára ilyen, de próbáltunk csak az eredményességre fókuszálni, hogy visszavezessük a klubot oda, ahová való.

SZÉKELY HIMNUSZ, HOSSZÚ KIHAGYÁS ÉS A JÖVŐ NAGY KÉRDÉSEI

– Sepsiszentgyörgy Románia legnépesebb magyar többségű települése. Milyen élmény volt ezt megtapasztalnia a mindennapokban?

– A Sepsiszentgyörgyre megérkezés teljesen új értelmezést adott nekem arról, hogy miként is élnek az emberek a Magyarországtól elcsatolt területen. Azt tudtam, hogy laknak magyarok itt is, de teljesen meglepve tapasztaltam, hogy több száz kilométer utazás után megérkezel, és a boltban, az óvodában, a vendéglátóhelyen, mindenhol magyarul beszélnek az emberek. Utaztam a határtól 500-600 kilométert, átjöttem románok lakta területeken is, Sepsiszentgyörgy és térsége viszont olyan, mint egy kis sziget. Egyre többször érzem magam elérzékenyülve ezzel kapcsolatban, például amikor a szurkolóinkkal a Székely himnuszt elénekeljük a meccs végén, és ahhoz a részhez érünk, hogy „Maroknyi székely, porlik, mint a szikla”. Mióta itt vagyok, egyre inkább kezd megérinteni ez, és szinte a sírás tud kerülgetni, hogy sok embernek mennyire nehéz sors jutott ilyen szempontból. Ízig-vérig magyarokról beszélünk, akik nem választhatták meg, hogy hova születnek, mégis egy másik országban kell nekik érvényesülni. Ezt itt élve egészen más megtapasztalni, mint csak „otthonról tudni vélni”.

– Első szezonjában a másodosztályba kiesett csapat fontos tagja volt, majd vállalta az alacsonyabb osztályú szereplést is, egy idő után azonban kikerült a keretből, de a hírek szerint a múlt héten állt újra edzésbe. Mi történt?

– A második évemnek a felénél, a télen volt egy olyan, a lábfejemmel kapcsolatos fájdalmam, amit nem sikerült megoldani, és ennek az lett a vége, hogy idén januárban kiálltam az edzésekből. Elkezdtem a felkészülést, de nem tudtam végigcsinálni, sok utánajárással járt, hogy mi legyen a megoldás, hogy tudjak újra sportolni fájdalom nélkül – már járni sem tudtam, annyira fájt a lábam a végén. Meg kellett műteni, ez Budapesten meg is történt. Azóta rehabilitálok, a nyártól kezdve kezdtem el úgy érezni magam, hogy mostanra közeledek a csapatedzésekhez. Pár edzés erejéig a múlt héten és ezen a héten is előfordult, hogy beszálltam a csapathoz. Közelítek a visszatéréshez, de egy majdnem nyolc hónapos kihagyásról beszélünk. Ezt nehéz volt megélni, de lelki gyógyír volt, hogy szerencsére most a tavaszt nagyon szépen megcsinálta a csapat, és sikerült visszajutni. Igaz, csak az őszi szezonban lehettem aktív részese ennek az utazásnak, de így is örülök, mert azért egy feljutó csapat tagjának lenni mindig nagyon jó dolog és felemelő érzés. Korábban a Balmazújváros és a Mezőkövesd játékosaként is átélhettem már ezt, de ebből nincs két ugyanolyan. Ami viszont most hátráltat a pályára való visszatérésben, az az, hogy itt van egy szabály, ami szerint legfeljebb 21 olyan játékost nevezhetsz be az őszi bajnoki mérkőzésekre vonatkozó A-listára, akik elmúltak már 21 évesek. Nálunk ilyen futballista van 27-28 is, és amikor ezt a névsort véglegesíteni kellett szeptember első hetében, nyilvánvaló volt, hogy rám még nem számíthat a szakmai stáb. Erre a listára nem kerültem fel, és ezen sajnos csak a következő átigazolási szezon megnyitásakor lehet majd változtatni. Teljesen megértem és elfogadom a döntést, és hálás vagyok a klubnak, amiért mellettem állnak ebben a nehéz időszakban és türelemmel próbálják segíteni a visszatérésemet.

Sigér Dávidot meg kellett műteni, és már közelít a visszatéréshez

– Novemberben 36 éves lesz. Milyen céljai vannak még a pályán és azon kívül? Végleg letelepednek Sepsiszentgyörgyön vagy hazatérnek majd?

– Mindenekelőtt szeretnék olyan állapotba kerülni, hogy az őszi kupamérkőzéseinken pályára léphessek, azt követően a tavasszal pedig újra bajnoki mérkőzésen segíteni a csapatot a célok megvalósításában. Ami a második kérdést illeti: szeretünk itt is élni, de haza fogunk térni majd Magyarországra. Elsősorban a Hajdúságban gondolkodunk, ott szeretnénk letelepedni. Szép nagy családunk van, szeretnénk azt is megélni együtt, ahogy lassan mindenkinél, a testvéreimnél is érkeznek a gyerekek, ezáltal egyre népesebb lesz a család. Nem változtatnék meg semmit, utólag sem csinálnám máshogy, de 35-36 évesen már érzem, hogy mennyi minden kimaradt a foci mellett az életemből. Szeretném majd úgy megtalálni a számításaimat a futballkarrier után – nem tudom még, mikor lesz az, hogy szögre akasztom a cipőt, ez sok mindentől függ –, hogy egyensúly alakuljon ki az életemben. Azt nem tudtam még sajnos teljesen megfogalmazni, hogy mi leszek, ha nagy leszek, ha már nem az élsporttal foglalatoskodom majd. Nagyon kötődöm a sporthoz, szeretem magát a közeget is, de őszintén bevallom azt is, hogy nem vagyok teljesen biztos abban, hogy az életem hátralevő részét is ilyen mértékben a focinak szeretném adni. Inkább csak amiatt vannak kétségeim, mert tudom, hogy ez milyen áldozatokkal jár, és hogy ez mennyire nem családkompatibilis. Ha azt a részét nézem, hogy mennyire jó érzés lenne az eddigi tapasztalataim, illetve a magamba szívott tudást még továbbfejleszteni és átadni, azzal másokat segíteni, arra nagyon is vágyom, viszont, ha eljön az ideje, szeretnék majd egy olyan érett döntést hozni, ami segít, hogy meglegyen egyfajta lelki béke és egyensúly, amit el tudok fogadni, és hosszú távon is fenntartható. De ez még a jövő zenéje.

Hatos Szabolcs