November 5-én, 18:45-kor a Ferencváros a milánói San Siro stadionban lép pályára az UEFA Európa Liga alapszakaszának negyedik játéknapján. A mieink ellenfele a lombard nagyváros piros-fekete óriása, az AC Milan lesz. Azaz elmondhatjuk, hogy az olasz futball két legnagyobb presztízsű klubjával is megütközünk, hiszen 2027. január 21-én 18:45-től a Juventust fogadjuk. És bár mostanában magasabban ragyog a másik milánói csapat, az FC Internazionale csillaga, azt még a kék-fekete szimpatizánsok sem igen vonhatják kétségbe, hogy a kettő közül a Milan a város patinásabb csapata.

Óriás születik

Az Assosiazione Calcio Milan (kb. Milánó Futball Klub) futballklubot szinte a Fradival egy időben, csupán pár hónappal később, 1899. december 18-án alapították még – angol mintát követve – Milan Foot-ball and Cricket Club néven. Az angol hatás a századfordulón különösen Észak-Olaszországban volt jelentős, és így Milánót sem kerülte el. Olyannyira, hogy a klub alapítója is angol volt, mégpedig Herbert Kilpin, és a neve is a város angol nevére utal.

Az első sikerekre nem kellett sokat várni: a piros-fekete csapat már alapítása után két évvel, 1901-ben megnyerte az akkor még regionális beosztás alapján működő olasz bajnokságot, megszakítva ezzel a Genoa uralmát. 1906-ban és 1907-ben még kétszer ünnepelhettek, ezt követően azonban legközelebb több mint negyven év múlva, 1951-ben varrhatták fel a scudettót, immár az egységes olasz bajnokság megnyerése után.

Gre-No-Li: a három svéd királyok

Az 1951-es sikert a következő évtizedben még négy további elsőség követte, amiben elévülhetetlen szerepe volt a korszak igen sikeres, 1958-ban vb-ezüstérmes svéd válogatottjának. Pontosabban három svéd válogatott focistának: a csak Gre-No-Li néven emlegetett Gunnar Gren, Gunnar Nordhal és Nils Liedholm hármasa az 1955-56-os idényben első olasz csapatként vitte a BEK-be a Milant, sőt két idénnyel később már döntőt is játszhattak, ahol 2-2 után csak hosszabbításban maradtak alul a Real Madriddal szemben.

Ami nem sikerült 1958-ban, az sikerült 1963-ban, amikor a Benficát legyőzve első olasz csapatként emelhette magasba a trófeát a Milan. A jelenet későbbi évtizedekben még hatszor ismétlődött meg, így tizenegy döntőben aratott hét győzelmével a Milan második a BEK/BL örökranglistáján.

Az 1960 utáni bő évtizedben a klubnál összesen 19 idényt eltöltő Gianni Rivera vezérletével a Milan nyert még egy BEK-et (1969), egy Interkontinentális kupát (1969), két Kupagyőztesek Európa Kupáját (1968 és 1973). 1979-ben a piros-feketék megszerezték tizedik bajnoki címüket, így felvarrhatták az első csillagot a mezükre.

A mágnás és a legyőzhetetlen holland gépezet

1986-ban egy bizonyos Silvio Berlusconi nevű pénzember vette át a klub irányítását, akiről sok minden más mellett az is tudható volt: nem szereti a második helyet. 1988-ban kilenc idény után újra bajnok lett a Milan, immár azzal a csapattal, amely világszerte futballszeretők millióinak szívét rabolta el és tette őket örökre Milanistávál. Senkit meg nem bántva csak a legnagyobb neveket soroljuk fel: Franco Baresi, Paolo Maldini, Alessandro Costacurta, Roberto Donadoni, és persze a három holland legenda: Frank Rijkaard, Ruud Gullit és főleg Marco van Basten. 1987-89 között Gullit egy, Van Basten pedig két Aranylabdát nyert, a zseniális csatár ezt 1992-ben még eggyel megtoldotta. 1988-ban és 1989-ben az Aranylabda-szavazás első három helyén Milan-játékos végzett.

Ezt a(z előbb Arrigo Sacchi, majd Fabi Capello irányította) Milant a valaha volt legjobb klubcsapatok között emlegetik és nem véletlenül: 1989-ben a Steaua Bucurestit verték 4-0-ra, egy évvel később pedig a Benficát 1-0-ra a BEK-döntőben. 1993-ban ott voltak a nem kis részben éppen Berlusconi ötlete nyomán életre hívott első BL-kiírás döntőjében, majd a következő évben első olasz csapatként meg is nyerték a sorozatot, 4-0-ra megsemmisítve a verhetetlennek hitt Barcelonát.

Kapitányok és aranylabdások

A fentebb említett Gianni Rivera mellett a Milant szolgálta labdarúgás történetének leghűségesebb játékosai közül kettő is: az idén augusztusban tragikusan fiatalon elhunyt Franco Baresi 1977 és 1997 között húsz, míg minden idők legelegánsabb védője, Paolo Maldini 1984 és 2009 között 25 idényen át viselte a piros-fekete dresszt.

Rajtuk kívül aranylabdások sora fordult meg hosszabb rövidebb időn át a Milanban: a már említett Gullit és Van Basten mellett az első afrikai aranylabdás, George Weah, Ronaldo, Kaká, Ronaldinho, Andrij Sevcsenko és Roberto Baggio is bodogította a Milan-drukkereket.

San Siro, a futball Scalája

A Milánó San Siro városrészében található stadion hivatalosan a Stadio Giuseppe Meazza nevet viseli az Inter és az olasz válogatott kétszeres világbajnok legendája után, de a szurkolók világszerte csak San Sirónak nevezik. Nevezik még a futball (pardon, calcio) Scalájának is a szintén legendás milánói operaház után. Az AC Milan a stadion megépülése, azaz 1926 óta játszik a legalább négy teljes átépítésen átesett, jelenleg 80 főt befogadó gigantikus futballtemplomban.

Az olasz válogatott eddig kereken 50 mérkőzést játszott a San Siróban, ahol 1934-ben három, míg 1990-ben hat vb-meccsre került sor.

A stadionban minden évben legalább kétszer (ha a kupában vagy valamelyik európai sorozatban is összefutnak, akkor többször) rendezik meg az év mérkőzését, a Derby della Madonninát, azaz a Milan – Inter városi rangadót, amit világszerte milliók követnek figyelemmel.

UEFA Európa Liga, ligaszakasz menetrend 

09.17., 21:00 Celtic FC–FTC

10.15., 21:00 FTC–Viktoria Plzen

10.22., 18:45 FTC–Torreense

11.05., 18:45 AC Milan–FTC

11.26., 21:00 FTC–Celje

12.10., 21:00 Lech Poznan–FTC

01.21., 18:45 FTC–Juventus

01.28., 21:00 Hoffenheim–FTC