Tizenhárom év után ismét José Mourinho ül a Real Madrid kispadján. A klub vezetése hároméves szerződést kötött a portugál szakemberrel, aki július közepén kezdi meg második madridi időszakát.

Kevés edző váltott ki annyi érzelmet a modern futballban, mint Mourinho. Vannak, akik minden idők egyik legjobb stratégájának tartják, mások szerint túlzottan konfrontatív és pragmatikus. Egy azonban vitathatatlan: amerre dolgozott, megváltoztatta az adott klubot. A Porto, a Chelsea és az Internazionale után 2010-ben a Real Madridhoz érkezett, ahol ugyan csak három idényt töltött, mégis olyan örökséget hagyott maga után, amelyre a klub későbbi sikerkorszaka is épülhetett.

A „Különleges” felemelkedése

José Mourinho játékosként nem futott be jelentős pályafutást, edzőként azonban már fiatalon különleges utat járt be. Tolmácsként dolgozott Sir Bobby Robson, majd Louis van Gaal mellett, így első kézből tanulhatta meg a modern futball legfontosabb taktikai elemeit.

A Porto kispadján robbant be a világ élvonalába. Előbb UEFA-kupát, majd 2004-ben Bajnokok Ligáját nyert a portugál csapattal, amely papíron messze nem tartozott Európa legerősebb együttesei közé. Amikor ezt követően átvette a Chelsea irányítását, első angliai sajtótájékoztatóján hangzott el a legendássá vált mondat:

– Kérem, beképzeltnek ne nevezzenek, de szerintem különleges, az vagyok.

A futballvilág ettől kezdve egyszerűen csak „The Special One”-ként, vagyis a Különlegesként emlegette. A Chelsea-vel két bajnoki címet nyert, majd az Internél történelmet írt. A milánói együttest 2010-ben bajnoki címhez, Olasz Kupához és Bajnokok Ligája-győzelemhez vezette, ezzel megvalósította az olasz futball első triplázását.

Madridnak éppen rá volt szüksége

2010 nyarán a Real Madrid különleges helyzetben volt. Bár Cristiano Ronaldo, Iker Casillas, Sergio Ramos, Xabi Alonso, Marcelo, Karim Benzema és Gonzalo Higuaín személyében világklasszisok alkották a keretet, a klub évek óta nem tudta megtörni a Pep Guardiola vezette Barcelona fölényét. A katalánok ekkoriban szinte tökéletes futballt játszottak. Lionel Messi, Xavi, Andrés Iniesta, Sergio Busquets és Gerard Piqué generációja uralta Spanyolországot és Európát is. Florentino Pérez klubelnök ezért olyan edzőt keresett, aki nemcsak kiváló szakember, hanem képes mentálisan is új szintre emelni a csapatot. A választás Mourinhóra esett.

Rend, fegyelem és hihetetlen intenzitás

A portugál szakember érkezése után gyökeresen megváltozott a Real Madrid mindennapi munkája. Edzései rendkívül intenzívek voltak, minden gyakorlatnak konkrét taktikai célja volt. Óriási hangsúlyt fektetett az ellenfelek elemzésére, játékosai részletes videóelemzéseket kaptak, és szinte katonai fegyelem uralkodott az öltözőben. Mourinho futballja sokkal direktebb volt, mint Guardiola labdabirtokláson alapuló játéka. Labdaszerzés után néhány másodperc alatt végigrohanták a pályát. A labdazsonglőr zseniket úgy szervezte rendszerbe, hogy a csillogás megmaradt, mégis sajátos célfutballt játszottak.

A középpályán Xabi Alonso diktálta a tempót, Mesut Özil zseniális passzaival bontotta meg az ellenfeleket, Ángel Di María megállíthatatlanul robogott a szélen, míg Cristiano Ronaldo és Karim Benzema könyörtelenül értékesítette a helyzeteket.

Cristiano Ronaldo minden korábbinál jobb lett

Cristiano Ronaldo már Mourinho érkezése előtt is Aranylabdás futballista volt, de a portugál szakember irányítása alatt új dimenzióba lépett. Három idény alatt elképesztő mennyiségű gólt szerzett, és minden korábbinál szabadabb szerepkörben futballozhatott. Mourinho pontosan tudta, hogy játékosa legnagyobb fegyvere a robbanékonyság, ezért olyan rendszert alakított ki, amelyben Cristiano rendszeresen nyílt területeken vezethette rá a labdát az ellenfelekre.

A portugál klasszis ekkor vált végérvényesen a világ egyik legveszélyesebb gólszerzőjévé. Cristiano és Mourinho kapcsolata – az öntörvényű zsenik már csak ilyenek – később ugyan megromlott, de abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy a játékos pályafutásának egyik legtermékenyebb időszakát ekkor élte.

A százpontos bajnok

A Mourinho-korszak csúcspontja kétségkívül a 2011/12-es idény volt. A Real Madrid 100 ponttal nyerte meg a spanyol bajnokságot, ami akkor rekordnak számított. A csapat 121 gólt szerzett, szintén rekordot döntve. Cristiano Ronaldo 46 bajnoki gólig jutott, Benzema 21-et, Higuaín pedig 22-t szerzett. Nemcsak az eredmények voltak lenyűgözőek.

A Real Madrid hihetetlen iramot diktált. A gyors átmenetek, a szélsők sebessége és a támadások könyörtelen befejezése miatt Európa egyik leglátványosabb csapatává vált. A bajnoki cím különösen értékes volt, hiszen Mourinho ezzel megtörte Guardiola legendás Barcelonájának uralmát. A bajnoki cím különleges értékét az adta, hogy noha a katalánok addig évek óta uralták a spanyol futballt, Mourinho bebizonyította, hogy velük is fel lehet venni a versenyt.

Az El Clásicók háborúja

Kevés időszak volt olyan feszült a spanyol futball történetében, mint Mourinho és Guardiola párharca. A két csapat rövid időn belül bajnokin, Király-kupa-döntőben és Bajnokok Ligája-elődöntőben is találkozott egymással. A mérkőzések nemcsak a pályán, hanem a kispadok mellett és a sajtótájékoztatókon is folytatódtak. Mourinho gyakran bírálta a játékvezetőket, Guardiola visszafogottabb stílusban reagált, a két klub rivalizálása pedig új szintre emelkedett. Ebben az időszakban az El Clásico már nem egyszerű futballmérkőzés volt, hanem világméretű sportesemény.

Az első madridi trófea

Mourinho első trófeát hozó sikere a 2011-es Király-kupa volt. A döntőben Cristiano Ronaldo hosszabbításban szerzett fejesével a Real Madrid 1–0-ra legyőzte a Barcelonát. Ez a győzelem sokkal többet jelentett egy kupánál. A játékosok ismét elhitték, hogy képesek felülmúlni legnagyobb riválisukat. Egy évvel később újabb fontos siker következett: a Real Madrid a Spanyol Szuperkupát is elhódította, ismét a Barcelona legyőzésével. A két mérkőzés alapján 4–4-es összesítéssel zárult a párharc, a madridiak idegenben szerzett több góljuknak köszönhetően ünnepelhettek.

Miért maradt el a Bajnokok Ligája?

A portugál szakember irányításával a Real Madrid három egymást követő idényben jutott el a Bajnokok Ligája elődöntőjéig. 2011-ben a Barcelona, 2012-ben a Bayern München – tizenegyespárbaj után –, 2013-ban pedig a Borussia Dortmund állította meg a madridiakat. Sokak szerint ez Mourinho legnagyobb befejezetlen története Madridban. A tizedik BEK-, illetve Bajnokok Ligája-serleg megszerzésére még várni kellett.

Az örökség

2013-ban Mourinho távozott, de a csapat magja együtt maradt. Cristiano Ronaldo, Sergio Ramos, Marcelo, Benzema, Luka Modrić, Pepe és Casillas néhány évvel később már Carlo Ancelotti, majd Zinédine Zidane vezetésével sorra nyerte a Bajnokok Ligáját. Sokan úgy vélik, hogy ezeknek a sikereknek az alapjait Mourinho rakta le. Ő alakította ki azt a győztes mentalitást, amely később a klub egyik legfontosabb ismertetőjegye lett.

Új fejezet kezdődik

Most, tizenhárom év elteltével Mourinho ismét ugyanabba az öltözőbe tért vissza, ahol egykor Cristiano Ronaldo, Sergio Ramos és Casillas voltak a vezérei. Ezúttal már Kylian Mbappé, Jude Bellingham, Vinícius Júnior, Federico Valverde és Thibaut Courtois alkotják a Real Madrid gerincét, mellettük olyan ászokkal, mint például a vb után frissen igazolt, gyakorlatilag átjátszhatatlan védő, Marc Cucurella. A feladat azonban ugyanaz, mint 2010-ben: bajnoki címet nyerni, a csúcsra vezetni Európa egyik legnagyobb klubját, és újabb sikerkorszakot építeni. Hogy sikerül-e másodszor is maradandót alkotnia a Santiago Bernabéuban, arra a következő évek adják meg a választ, de egy biztos: José Mourinho visszatérése ismét a futballvilág egyik legnagyobb története lett.