Tóth Mihály bár a Honvédban nevelkedett, 1999 és 2001 között szerepelt a Ferencvárosban is, amelynek színeiben mindent figyelembe véve 81 alkalommal lépett pályára. Tagja volt a 2000/2001-es szezon bajnokcsapatának, majd miután eligazolt, 2004-ben gólkirályi címet, 2005-ben Magyar Kupát, valamint 2006-ban, a Fredrikstad csapatával Norvég Kupát is nyert. Visszavonulása után edzőnek állt, asszisztensedzőként és vezetőedzőként is dolgozott Mezőkövesden, megfordult a Vasasnál, tavaly év végéig pedig a harmadosztályú Dabast irányította. Decemberben vált hivatalossá, hogy az idei évtől ő váltja a Soroksárhoz került Korolovszky Gábort az NB III Dél-Nyugati csoportjában szereplő FTC II kispadján.

- Nem titok, hogy Hajnal Tamás hívására érkezett a Ferencvároshoz. Mennyi idő alatt zajlott le az átigazolása, mennyit kellett gondolkodnia az ajánlaton?

- Körülbelül két hét volt az egész procedúra. Tamást a pro-licenszes képzésen ismertem meg, úgy érzem, elég hasonló a szakmai elképzelésünk a futballról. Az ő ötlete volt, hogy dolgozzunk együtt, én pedig nagyon szívesen vettem ezt a megkeresést. Gyorsan eldöntöttem, hogy szeretnék csatlakozni a Ferencváros családjához.

Fejlődési lehetőség az FTC II irányítása

- Fel tudná idézni, milyen érzés volt újra, immáron a Ferencváros alkalmazottjaként belépni a népligeti sportközpontba?

- Nem fogok mellébeszélni, vegyes érzéseim voltak. Annak idején rengeteg időt töltöttünk a Népligetben, edzőtáboroztunk is itt, nagyon szerettem a Fradiban játszani. Szívesen maradtam volna még játékosként, de akkor ennek voltak akadályai. Nagyon örülök, hogy most csatlakozhattam. Azóta sok minden megváltozott a klubban, profi körülmények vannak, szervezett az egész – rangot jelent a Ferencvárosnál dolgozni, bármilyen pozícióban is van az ember.

- Belegondolt, hogy hány év telt el azóta, hogy visszatérhetett?

- Huszonöt év durván. Mérkőzésekre persze jártam ki közben, sokszor kaptam tiszteletjegyet is. Bár Honvéd-nevelés vagyok, nagyon szerettem a Ferencvárosban játszani, és itt szeretném megjegyezni, hogy egy picivel többször éreztem a megbecsülést a Fradi-vezetők részéről. Elnök úr például többször is felköszöntött a születésnapomon, ami sokat jelentett.

Két és fél évtized után tért vissza a Ferencvároshoz Tóth Mihály

- Mi volt a legkomolyabb érv a Ferencváros ajánlata mellett?

- Az, hogy szakmailag tudok előrelépni, hiszen egy komoly stábbal van lehetőségem együtt dolgozni. Legutóbb a Dabasnál lényegesen kevesebben voltunk. A Ferencvárosnál mérik a játékosokat, a hátteret tekintve majdnem NB II-es, de akár gyengébb NB I-es szint az, ami rendelkezésünkre áll az NB III-ban is. Folyamatosan tudunk monitorozni, felvételeket nézhetünk az edzésekről, így ebben is tudok fejlődni. Ettől függetlenül persze a legfontosabb cél, hogy játékosokat tudjunk kinevelni akár a Soroksár, akár a Ferencváros felnőtt csapatának.

A cél változatlan: fel kell építeni a játékosokat

- Mikor kezdte meg ténylegesen a munkát a tartalékcsapat élén?

- Amikor Tamás először felhívott, és elmondta, hogy miről lenne szó, „álruhában” kijöttem, és megnéztem néhány U19-es és NB III-as meccset. Próbáltam feltérképezni a lehetséges játékosokat, mert nem akartam azt, hogy vakon vágjak bele a munkába. Három mérkőzést is megnéztem, ezáltal jobban felkészültem a tárgyalásra, ahol a szakmai és anyagi részekről beszéltünk.

- Milyen benyomást tettek önre a játékosai? Milyen a keret összetétele?

- A filozófia, amit szeretnék képviselni, az arról szól, hogy folyamatosan nyomás alatt tartjuk az ellenfelet, minél többet birtokoljuk a labdát, sok helyzetet alakítunk ki és gólokat lövünk. Igaz, hogy a játékosok szünetről jöttek vissza, de az első egy-két nap után, megmondom őszintén, meg voltam ijedve. Utána, ahogy teltek a napok, egyre jobban éreztem azt, hogy a srácok vevők arra, amit szeretnék, alkalmasak rá, hogy apránként lépegessünk előre akár taktikában, akár labdás dolgokban. Az elmúlt hetekben sokat fejlődtünk közösen, bizakodó vagyok.

Az FTC tartalékcsapata vasárnap, a Paksi FC II ellen kezdte meg az évet

- Mi az elvárás önnel szemben?

- Hálás lehetek az előző vezetőedzőnek, Korolovszky Gabi elég jól összerakta a társaságot, pontszámban is jól állunk, így nyugodtan tudunk dolgozni. A nyári szünetben lehetnek változások, lesznek, akik nem fogják velünk folytatni, illetve csatlakoznak majd fiatalok. Nyáron a második csapatoknál mindig van egy nagyobb fluktuáció. Nekünk egyént kell építeni, minél több olyan játékost kell kinevelnünk, aki érdemes lehet arra, hogy idővel a felnőtt futballban érvényesüljön – ha nem is a Ferencvárosban, akkor egy másik élvonalbeli csapatnál.

- Milyen játékosanyaggal dolgozhat? Ezt főként azért kérdezem, mert az elmúlt években több példa is volt rá, hogy aki a tartalékcsapatból indulva a Soroksáron át debütálhatott a Ferencvárosban, idővel külföldre tudott szerződni. Lát most olyan fiatalt, aki követheti Lisztes Krisztián vagy Tóth Alex példáját?

- Van merítési lehetőség. Nem szeretnék most név szerint kiemelni senkit, már csak azért sem, mert idáig mindössze egy bajnoki meccset játszottunk, meg néhány felkészülési mérkőzést. Természetesen a többségnél be kell majd tartani a lépcsőfokokat, ám lehet, hogy valaki majd nagyot fog ugrani, és akár a Soroksárt kihagyva berobbanhat egy éven belül. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy mind mentálisan, mind szakmailag fejlődjenek a játékosok, bízom benne, hogy hozzá fogunk tudni járulni ahhoz, hogy rövid időn belül akár többen is debütálhassanak a Ferencvárosban.

- Erről lehet, a játékosait kéne inkább megkérdeznem, de milyen habitusú edző Tóth Mihály? Ön hogyan jellemezné saját magát?

- Ha magamról kell véleményt formálnom, úgy gondolom, szeretnek velem dolgozni a játékosok. Nem azt mondanám, hogy játékospárti vagyok, hanem szeretem a jó hangulatot, viszont az edzéseken elvárom a megfelelő koncentráltságot, a mentalitást és a szenvedélyt, ez a három olyan tényező, amiből nem engedek egy dekát sem. Amikor kell, akkor szigorú is tudok lenni, de azért próbálom mindent megbeszélve, a játékosok értelmére adva felépíteni a napi munkánkat. Eddig nem volt ebből problémánk, de ha lesz, azt azért meg fogják érezni a játékosok.

- Milyen érzésekkel várta az első, vasárnapi, paksi mérkőzését? Mégiscsak mérföldkő, amikor valaki debütálhat a Ferencváros kispadján.

- Különösebb izgalom vagy idegesség nem volt bennem. Tudtam, hogy a debütálás mindig fontos edzőként egy új csapatnál, de az egész felkészülésünk jól sikerült, ezért bizakodó voltam, nem volt bennem nagy feszültség.

Tóth Mihály Pakson debütált az FTC II vezetőedzőjeként

- Csapata végül 3-1-re nyert a Paksi FC tartalékjai ellen. Elégedett volt a látottakkal?

- Értékes három pontot szereztünk. Az első húsz percben a hazaiak irányítottak, de onnantól felnőttünk a feladathoz, sok nagy lehetőségünk volt, és megérdemelten nyertünk.

A 2001-es bajnoki cím a legkedvesebb emlék

- Ön 1999 és 2001 között volt a Ferencváros labdarúgója. Mire a legbüszkébb abból az időszakból?

- Egyértelműen a közösen megnyert bajnoki címre, ami nagy dolog volt azokban az időkben. De arra is, hogy bár voltak problémáim régebben a B-középpel, a mai napig megállítanak a szurkolók az utcán. Régen is voltak olyan szurkolói csoportok, akik nehezen fogadták be a rivális kluboktól érkezőket, velem ezt éreztették is fél éven keresztül, de amikor az MTK elleni örökrangadón gólt rúgtam, végleg elfogadtattam magam. Látták szerintem, hogy mindig szívvel-lélekkel küzdöttem a Ferencvárosért, ezért is lehet, hogy jó szívvel emlékeznek rám.

- Manapság egészen más célokért küzd a labdarúgócsapat, mint az ezredforduló környékén. Gondolta volna, hogy mostanra stabil európai kupaszereplő lesz az FTC?

Úgy gondolom, hogy ez mindig is benne volt a levegőben, a klub DNS-ében. A Ferencváros mindig kiemelt pozíciót foglalt el a magyar labdarúgásban, rang ebben az egyesületben futballozni, dolgozni. Az utóbbi években a politikai háttérnek köszönhetően komoly létesítmények épültek, ma már a Ferencvárosnak is szenzációs stadionja van. Szerintem sokkal hamarabb is megérett volna már a klub arra, hogy ilyen eredményesen szerepeljen.

Hatos Szabolcs