Az FTC-MVM Népligeti Sportközpontban és az edzőtermek világában tölti mindennapjait a Ferencvárosi Torna Club korábbi tornásza, az ifjúsági olimpiai arany-, ezüst- és bronzérmes, ifjúsági Európa-bajnok és vb-bronzérmes, tízszeres felnőtt magyar bajnok Balázs Krisztián, aki tavaly januárban gerincvelő-problémák miatt orvosi javaslatra befejezte sportolói pályafutását, kényszerű visszavonulása óta viszont már az FTC-Telekom férfi torna szakosztályának utánpótlásedzőjeként dolgozik. Volt sportolónk sportpszichológus segítségével igyekszik átlendülni a nehézségeken, de folyamatosan új célok hajtják, nemrég ráadásul fontos lépést tett meg a magánéletében is. Balázs Krisztián március 25-én ünnepli 24. születésnapját, ebből az alkalomból adott interjút.

Még mindig az edzés teszi ki a mindennapjait

– Isten éltesse sokáig! Munkával ünnepel?

– Teljes mértékben munkával. Délelőtt személyi edzéseket tartok, délután pedig jövök be a Fradi-utánpótlásba, ahol kicsikkel foglalkozom, most már két csoportban. A kettő között, ha lesz időm, edzek én is, úgyhogy még mindig az edzés teszi ki a mindennapjaimat – így lesz ez a születésnapomon is. Igyekszem magam fitten tartani, közben pedig száz százalékosan átadni a tudást.

– Mennyivel másabb a születésnapja, mióta nem sportol versenyszerűen? Megengedőbb lehet magával ilyenkor akár egy-egy ünnepi fogás erejéig?

– Nyilván feszített tempó volt még az aktív pályafutásom alatt és a válogatott években, viszont egy kis tortázás azért mindig belefért. Az ünnepléssel úgy vagyok, hogy tudom azt, hogy sportoló voltam és vagyok, mert még mindig annak mondom magam. Mindennek megvan a helye és az ideje, de bizonyos kereteken belül lehet és illik is ünnepelni.

– Milyen ételeket szeret, ha bármi szóba jöhet?

– Mostanában azért mindent jó szájízzel fogyasztok, főleg, amióta elköltöztem otthonról. Azt nem mondom, hogy nem találom meg a helyem a konyhában, de amikor édesanyám felhív, hogy készült egy kis ebéddel vagy vacsorával, akkor mindig nagyon szívesen hazatérek. Édesszájú vagyok, de a húsokért is odavagyok. Szeretem a házias ételeket, de mindemellett figyelek is a helyes táplálkozásra.

– Mióta él külön?

– Ez elég friss, egy-két hónapja. Nagyon-nagyon élvezem, ennek már itt volt az ideje, örülök, hogy van erre lehetőségem.

Szeretne tornászként megmaradni

– Továbbra is remek formában van. Heti hány saját edzés szerepel a programjában?

– Ez nagyon változó, munkafüggő is, de négy-öt azért minden héten van. Az ötöt igyekszem tartani, de ha belegondolok, ez is nagyon kevés, kevesebb, mint a fele annak, mint amikor még aktív voltam. Akkor még volt 10-12 edzésem hetente, ahhoz szoktam. Nekem még mindig a napi rutin része, kikapcsolódás, hogy lemegyek az edzőterembe, ahol magammal foglalkozom. Szeretek elfáradni, még mindig szeretem nyüstölni magam.

Balázs Krisztián a rendszeres edzésben hisz

– Mennyiben másabbak ezek az edzések, mint azok, amiket élsportolóként végzett?

– Ég és föld. Amíg aktív voltam, napi hat óra tornatermi edzésem volt, többnyire szertornaspecifikus, de az erősítést is ott végeztük. Most igazából csak erősítek, illetve a mozgás örömét próbálom fenntartani. Néhányan megkeresnek testépítéssel, mert látják, hogy mióta abbahagytam, azóta egy jó izomtömeg feljött rám, de én inkább szeretnék tornászként megmaradni.

– Hátráltatja bármiben az egészségügyi probléma, ami a visszavonulásához vezetett?

– Persze, ezért sem végezhetek tornatermi edzéseket, noha ezt mind a mai napig szeretném. Néha-néha azért felmegyek egy-két szerre, mutatok egy-két gyakorlatot a kicsiknek, de többnyire már csak erősítek, fokozott figyelemmel a sérülésemre.

Sportpszichológus és új célok segítenek

– Mennyi időbe telt, mire sikerült maga mögött hagynia azt, hogy kényszerűségből zárult le a karrierje?

– Ez nagyon-nagyon hullámzó, és bár már több, mint egy év eltelt azóta, édesanyámmal beszélgetve például még tegnap is feljött a téma. Még mindig vannak időszakok, illetve napok, amikor nagyon erősen előjönnek bennem az érzések. Nem tudom, hogy ezt mikor fogom tudni teljes mértékben magam mögött hagyni, de szerintem nagyon jó úton vagyok ebben.

– Fel lehetett ezt dolgozni egyedül? Volt szüksége segítségre?

– Sportpszichológussal dolgozom a Magyar Olimpiai Bizottság támogatása által. Most már találok új célokat, keresem az új dolgokat. Szerencsére bárhova könnyen beilleszkedem, a 15 év tornából az alkalmazkodás elég jól megragadt, így mindenhol megtalálom a helyemet. Szeptembertől kezdek egy új sulit is, ami szintén sporttal kapcsolatos, de a torna mindig a szívem mélyén marad.

A tornacsarnok örökre az ő világa marad

– Milyen előre nem látható nehézségekkel szembesült tavaly a karrierváltás kapcsán?

– Annak ellenére, hogy nagyon támogató közeg vett körül mind otthon, mind pedig a klubban, a szövetségben, a Magyar Olimpiai Bizottságban vagy a baráti körömben, tehát tényleg mindenhol, igazából amivel szembesülnöm kellett, ha őszintének kell lennem, minden nehéz volt, mert én a tornára tettem fel az életemet. Átalakultak a napjaim, kimondom, munkásember lettem, napi szinten bejárok, dolgozom. Külön öröm, hogy a tornatermen belül tehetem ezt.

A megfelelő mentalitást szeretné átadni

– Milyen edzőnek írná le önmagát? A saját stílusa mennyit formálódott a tavaly téli kezdetekhez képest?

– Mindig is kellően kritikus voltam magammal, és most is ki merem jelenteni, hogy nem én vagyok a legjobb edző. Törekszem rá, de hazudnék, hogyha azt mondanám, hogy az vagyok. Nyilván, aki több éve vagy évtizede itt van, többet tapasztalt, az előnyben van, és nekem is megvannak azok a pontok, melyekben jobb vagyok, rengeteget láttam például a nemzetközi tornából, akár a versenyfelkészüléssel, a versenyeztetéssel kapcsolatban. Egyébként rengeteget változtam edzői oldalról szerintem, és még szeretnék is.

– Mi az, amit a megszerzett tudásán kívül fontosnak tart átadni a gyermekeknek?

A mentalitást mindenféleképpen. Ameddig tornáztam – nem azt mondom, hogy hálátlan voltam, mert egyáltalán nem –, nem éreztem azt, hogy milyen jó közegben vagyok, mennyi mindent ad ez az egész. Erre próbálom meg felhívni nemcsak a piciknek a figyelmét, hanem akár azokét a felnőtt tornászokét is, akikkel tavaly előtt még együtt versenyeztem. Mindig azt mondom nekik, hogy élvezzenek ki minden napot, és legyenek nagyon hálásak, hogy ezt csinálhatják.

Balázs Krisztián ma már a fiataloknak igyekszik átadni tapasztalatait, tudását

– Könnyen szót ért a gyerekekkel?

– Nem, nem annyira, noha az egyik diplomám az éppen a mesterpedagógus. Nem mondanám azt, hogy nem értek szót velük, de azért tudom, hogy kell ehhez az évek meg rutin.

Továbbra is a sport területén képzeli el magát

– Szeptemberben azt nyilatkozta, hogy egy nemzetközi bírói vizsgára készül. Ezt abszolválta azóta?

– Igen, az sikerült, és már voltam is a magyar válogatottal egy nemzetközi versenyen bíróként, hamarosan pedig megyek egy felnőtt világkupára, ami már egy elég nívós versenynek számít. Ezen kívül szeptemberben kezdek a Testnevelési Egyetemen sport mentáltréner szakon. Engem mindig is nagyon érdekelt a pszichológiai része a dolgoknak a sportra vetítve és azon kívül is, de mióta abbahagytam, azóta különösen. Napi 6-7 órát töltünk a teremben, mindent megteszünk azért, hogy fizikálisan készen álljunk a versenyre, de arra, hogy erre mentálisan hogyan kell felkészülni, szerintem a mai napig kevés hangsúlyt fektetnek.

– Még mindig csupán 24 éves, de szemlátomást több lábon áll, hogy mást ne mondjak, több céggel is együttműködik különböző kampányokban. Hosszú távon is a sportban képzeli el a jövőjét, esetleg idővel más irányba is elmozdulna?

– Abszolút nyitott vagyok, és elmozdulnék, sőt, tervezek is elmozdulni más irányba is, viszont azt próbálom szem előtt tartani, hogy mindenféleképpen a sport területén tudjak maradni. Ha nem edzőként, akkor akár mentáltrénerként.

– Az aktív sportkarrierje lezárása után voltak megkeresései a sport világán kívülről is?

– Hívtak sportrealitybe és szerelmi realitybe is, de egyik megkeresésnek sem tettem eleget. Fontos, és ezt igyekszem továbbra is megtartani, hogy olyanhoz soha nem adnám a nevemet, amivel nem tudok azonosulni. Reklámból, együttműködésből sem fogadok el ilyet.

– Az elmúlt picit több, mint egy évben sokminden változott, az viszont állandó, hogy az FTC kötelékében tevékenykedik. Mit jelent az ön számára az, hogy továbbra is az FTC-MVM Népligeti Sportközpontban éli a mindennapjait?

– Igyekeztem tenni ezért, mert értem el szép eredményeket, de a klubvezetők azt mondták, hogy mindenben támogatnak annak elismeréseként, amit sportolóként a Fradiért tettem. Ez egy olyan biztonságérzetet adott nekem, ami miatt megerősödött bennem az, hogy jó helyen vagyok itt.

Hatos Szabolcs