Nehéz, fájdalmas időszakot hagyott maga mögött az év első felében Fábián Bettina. Az FTC 21 éves, Európa-bajnok, vb-ezüstérmes és olimpikon úszója tavaly megsérült, ezért hosszú hónapokat volt kénytelen kihagyni, ám márciusban, a veszprémi medencés hosszútávúszó országos bajnokságon újra rajthoz állt, azóta pedig a világkupa egyiptomi állomásán is elindult. Fontos versenyek várnak rá a folytatásban is, a mérce viszont a nyári, párizsi Eb lehet, amelynek helyszíne ellen több úszó is tiltakozik. Fábián Bettina a legutóbbi, törökországi edzőtáborból hazatérve nyilatkozott nekünk, beszélt a nehézségekről, céljairól, és magáról is.

– Az elmúlt hetekben Törökországban készült. Mennyi időt töltött Belekben, és hol tart most a felkészülése?

– Kettő hétre mentünk ki az egyiptomi világkupa után. Sajnos a kiutazás nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, mert Isztambulban ragadtunk időjárási problémák miatt, így két napig utaztunk. Később sajnos valamit elkaptam a sok náthás, beteg ember között, úgyhogy a kéthetes edzőtáborban körülbelül három nap volt, amikor normálisan tudtam edzeni. Nem tudom, hogy pontosan milyen vírust nyeltem be, de nagyon rosszul voltam, szóval most alapozunk megint. Azért nem jött jól ez a betegség, mert szerdán már indul az országos bajnokság, ahol 1500 méteren fogok elindulni csak, utána meg vissza kell térnem Veszprémbe edzeni, mert az azt követő héten már Ibizán lesz válogató az Európa-bajnokságra.

– A sérülés okozta nehézség mostanra végleg a múlté? Fájdalommentes volt a felkészülése?

– Azt kell tudni arról a sérülésről, hogy tavaly májusban jelentkezett, és a fájdalmak január közepéig nem múltak el semmilyen kezelés vagy beavatkozás hatására. Az egy nagyon hosszú és fájdalmas időszak volt, most viszont már ki merem jelenteni, hogy jól haladok a felkészülésben, és úgy néz ki, kordában tudom tartani a testemet, hogy ne térjen vissza a fájdalom. Nagyon odafigyelek a gyógytornára és a kellő pihenésre is, és még mindig próbálom nem annyira megerőltetni magam, hogy azt esetleg ne bírja a testem. Még mindig visszafogottabban, de már sokkal magabiztosabban haladok előre.

– Az idén már két versenyen is szerepelt, Veszprémben, a medencés hosszútávúszó ob-n tért vissza, majd elindult a nyíltvízi világkupa egyiptomi állomásán is. Hogyan élte meg ezeket a versenyeket, mennyire tudott teljes erőbedobással úszni?

– Az úszás az a sport, ahol három nap kihagyás után egyből alapozni kell, mert elmegy a vízérzék, a vízfogás, a vízfekvés, szóval nem volt annyira szerencsés, hogy fél évig nem tudtam edzeni. Nagyon nagy hátrányból kellett visszahoznom magam, de úgy gondolom, hogy már a februári maraton ob-n bizonyítottam azt, hogy a tehetség az nem múlik el. Ha nyugodtan tudok tovább edzeni, nem pedig egyszerre sokat és gyorsan szeretnék, akkor meg tudom oldani azt, hogy a nyárra visszakerüljek abba a formába, amiben a sérülés előtt voltam tavaly.

– Mikorra várja el magától, hogy újra csúcsformát tudjon nyújtani?

– Amikor visszaálltam januárban az edzésekbe, úgy terveztük, hogy nem fogunk csúcsformába kerülni, csak nyárra, tehát az országos bajnokság, a válogató és a világkupák azok mind mellékesek lesznek, mert egy teljesen másik szituációban vagyok, mint a többi versenyző. A csúcsforma az a nyári Európa-bajnokságra van kihegyezve. Még nem tudjuk előre, hogy ez nyílt vízen vagy medencében fog-e jobban kijönni, ugyanis még nincs meg biztosan, hogy milyen versenyszámokban fogok elindulni, de ez majd a válogatók után kiderül, ennek megfelelően kell majd terveznünk a nyári ciklusra.

A türelem volt a legfontosabb tényező

– Vegyes volt a tavalyi éve: az Európa-bajnokság háromkilométeres távján aranyérmet nyert, míg a váltóval szintén Eb-győztes lett, a világbajnokságról pedig két éremmel térhetett haza, ugyanakkor fájdalmak mellett úszott, és több hónapos pihenőre is kényszerült. Lelkileg mennyire viselte meg mindez?

– Nagyon nehéz időszak volt. Nem volt egyszerű ezt fizikálisan elviselni, de mentálisan sem, főleg akkor, amikor már hónapok óta nem úsztam a világbajnokság után, és még mindig nem javult a helyzet, de még a mindennapjaimban is fájdalmaim voltak. Nem átlagos ember vagyok, hogy úgy fogalmazzak, tehát tudtam, hogy ezen át kell esni, ki kell bírjam, bármennyire megterhelő is ez és idegesítő. A türelem volt itt a legfontosabb tényező, hogy türelmes maradjak, és bízzak abban, hogy el fog múlni a fájdalom. Nagyon nehéz volt, de azt kell, hogy mondjam, ez is dobott a mentális állapotomon, mert tudom, hogy nem mindenki tudott volna ebből úgy kijönni, mint én, ráadásul ennyire gyorsan.

– A mentális erőn túl mi az, ami segít átlendülni, ha nehéz időszak van az életében?

– Mindig próbálom a nagy képet nézni, nem a jelenben megragadni, amikor nehéz időszak van, szóval úgy gondolom, hogy ha a jövőt látjuk tisztán – még akkor is, ha elhomályosul néha –, és tudunk ahhoz ragaszkodni, akkor sokkal könnyebben át lehet vészelni ezeket a nehéz időket.

Fábián Bettina egyik nagy erőssége a mentális ereje

– Míg a felkészülés időszakában szinte „robotként”, feszített tempóban készül, a sérülése miatt hirtelen hónapokra kiesett a megszokott ritmusból. Hogyan viselte azt, hogy megváltozott a szokásos napirendje a kihagyás időszakában?

– Ezt akkor éreztem leginkább, amikor lesérültem, de abszolút nem lehetett semmi érzelmet látni rajtam abban a pár hónapban, amikor a világbajnokságra fel kellett készülni, annak ellenére, hogy nagyon nagy fájdalmaim voltak. A világbajnokság után tört ki belőlem az összes olyan érzelem, amit előtte elfojtottam az edzések miatt, hogy azok jól menjenek. Ironikus, de a világbajnokság után nagyon sokat sírtam, ám azok inkább örömkönnyek voltak a világbajnoki bronzérem miatt, amit egyéniben szereztem, előtte pedig akármennyire fájt az edzéseken a hátam, egy könnycseppet sem ejtettem. Ez nagyon jól leírja ezt a robotüzemmódot, hogy mennyire fókuszba tudunk kerülni. A leállás után bizonytalan volt, hogy mennyit kell kihagynom, hogy mikor fog elmúlni a sérülés, ezért próbáltam a jelenben maradni, és picit a civil életbe is belekóstolni. Egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy mi van, ha ennyi volt a pályafutásom, de nem akartam átlagember lenni még, szóval tudtam, hogy szeretnék nagy célokat kitűzni és elérni. Annak ellenére, hogy nem úsztam és edzettem minden nap, ugyanúgy sportolóként éltem, annyiból volt más, jó ez az időszak, hogy akkor keltem tulajdonképpen, amikor akartam, tehát kipihentebb voltam. Az egyetemre is többször be tudtam járni. Mindennek van jó oldala is, de nagyon hiányzott a sportolói élet, ezért is vártam, hogy visszatérhessek.

– Még a visszatérését megelőzően, 2026 januárjában jelentették be, hogy az európai szövetségnél a 2025-ös nyílt vízi úszónőjének választották. Ez milyen visszajelzést adott önnek a nehézségek közepette?

– Nagyon elismerő ez a cím, jólesett, hogy az emberek úgy gondolták, hogy én vagyok az, aki megérdemli ezt. Ki merem mondani, volt, aki jobb eredményeket ért el nálam Európában, de biztosan nagyon sok emberhez eljutott az, hogy miket éltem át, hogy hogyan értem el ezeket az eredményeket, és nagyon örülök, hogy úgy gondolták, hogy megérdemlem ezt az elismerést.

„Reménykedem, hogy nem fogják a Szajnában elindítani a versenyt”

– Az idei év fontos eseménye az Európa-bajnokság, melyet a két évvel ezelőtti olimpiához hasonlóan Párizsban rendeznek. Mennyire tart a visszatéréstől? Ismét a szennyezettségéről elhíresült Szajnában kell úszniuk.

– Most az az információnk, hogy a versenyt a Szajnában fogják rendezni, korábban felmerült, hogy egy tóban, egy kajak-kenu pályán lesz. Egyelőre úgy tervezhetünk, hogy a Szajnában fogják megtartani, de amikor odaérünk, hogy indul az Európa-bajnokság nyílt vízen, valószínűleg még akkor is kérdéses lesz, hogy elindítják-e ott. Nagyon rizikós a helyzet, nem is annyira tetszik nekem ez, főleg azért, mert az olimpia után nagyon-nagyon rosszul voltam a Szajnában úszás után. Nem örülök neki, de nem tudok mit csinálni sajnos annak ellenére sem, hogy a többi nemzetből is beszéltünk sportolókkal, indítottunk egy petíciót az European Aquatics felé, amit ignoráltak, szóval abszolút nem tudunk mit csinálni. Én abban reménykedem, hogy nem fogják a Szajnában elindítani a versenyt, hanem átteszik egy biztonságosabb helyre.

A nyári Európa-bajnokság alkalmából Fábián Bettina visszatérhet Párizsba

– Mennyiben befolyásolja a felkészülést, hogy egyik vagy másik helyszínen lesz-e a verseny? Mik a legfőbb különbségek?

– Abból a szempontból befolyásolja, hogy ha a Szajnában rendezik, bár holtágra tervezik a helyszínt, attól függetlenül egy kis sodrása lesz a folyónak, szóval arra kellene felkészülnünk, ellenállással szemben, azonos irányba kellene gyakorolni az úszást. Nyilván ez az egyik irányba megterhelőbb, visszafelé pedig könnyebb, ha visz a víz, ebből a szempontból nagyon nem mindegy, hogy mi a helyszín. A másik a vízminőség. A nyíltvízi Európa-bajnokság egy négy-öt napos verseny, az utána következő héten pedig a medencés Európa-bajnokság következik Párizsban, szóval nem mindegy, hogy hogyan készítjük fel a szervezetünket, mert nem szabad lebetegedni, hiszen pár nappal később a medencében fogunk versenyezni.

– A fentiek ismeretében nem gondolja, hogy akár a versenyen résztvevő sportolóknak is kéne némi beleszólást biztosítani a helyszín kiválasztásába? Lát arra realis esélyt, hogy ez valaha megvalósul?

– Én úgy gondolom, hogy ez lesz pont az a verseny, ami után meghatározó lesz a sportolók álláspontja. Ha ne adj Isten a Szajnában többen lebetegednek, akik utána versenyeznének a medencében, és ezért ugrik nekik a medencés Európa-bajnokság, biztosan többet fel fognak szólalni majd.

Veszprémben találta meg a nyugalmat

– Meséljen kicsit a mindennapjairól! Az FTC sportolója, mégis – akárcsak párja, Betlehem Dávid – Veszprémben készül, nem Budapesten. Mióta és miért van ez így?

– Tavaly a világbajnokság után leültünk Szokolai Lászlóval, a mostani edzőnkkel beszélni, majd Dávid és én is úgy gondoltuk, hogy szükségünk volna a változásra. Én kimentem Amerikába tanulni az olimpia után, de miután hazajöttem, mindenféleképpen szerettem volna lépni, mert úgy gondoltam, hogy a változás jót tenne nekem. Szóval ezért is döntöttem az edzőváltás mellett attól függetlenül, hogy nagyon jó eredményeket értem el a Ferencvárosban velem dolgozó Kutasi Gergővel és Formaggini Lászlóval. Folyamatos volt a javulás, viszont elérkezett az a szint, hogy mentálisan nekem már más környezetre volt szükségem. Így jött szóba Veszprém, ami egy sokkal kisebb város, mint Budapest, sokkal kevésbé hektikus, nyugodtak a körülmények. Nagyon bízom Szokolai Lászlóban, ő volt Rasovszky Kristóf edzője, aki olimpiai bajnok lett, szóval egy nagyon jó kis hosszútávúszó csapat állt össze. Nyilván Dávidnak is megvoltak a saját okai. Mivel már öt éve egy part alkotunk, azt gondoltuk, hogy itt nem lesz szeparáció, szóval maradunk együtt, és együtt letelepedünk Veszprémben.

Fábián Bettina máris nyomot hagyott az FTC történelmében

– Tehát jelenleg Veszprém a bázis. Hogy érzi ott magát?

– Amikor ideköltöztem, és nem tudtam edzésekre járni, picit unalmasnak tűnt Veszprémben az élet, de rájöttem néhány hónap múlva, hogy nem unalmas, hanem pont, hogy nyugodt, csendes. Már most érzem magamon a változás kedvező hatásait, jól érzem itt magam, nagyon megszerettem Veszprémet.

– A versenyek és a felkészülések miatt járja a világot, de Szegedről származik, viszont már Veszprémben él. Hol érzi magát igazán otthon?

– Nekem az otthon az inkább személyekhez köthető. Szegeden születtem, ott éltem 16 évig, szóval az első számú otthon az oda fűz engem, a családomhoz, de nem mondom, hogy visszaköltöznék Szegedre, ha egyszer abbahagynám az úszást. Nem maga a város köt oda, hanem a családom. Budapesten éltem 16 éves koromtól, és az is nagyon meghatározó része volt az életemnek. Nagyon szeretem a nagyvárosokat, pont azért, mert nagy a nyüzsgés, nagyon sok a különböző ember, bárhova lehet menni, amikor új helyre vágyunk. Minden városnak megvan a szépsége, de most Veszprémben a nyugodtságot érzem, ami már hiányzott az életemből nagyon rég óta. Most már ezt is az otthonomnak hívom.

– Milyen gyakran van lehetősége hazalátogatni Szegedre?

– Körülbelül havonta egyszer, maximum kétszer, attól függ, hogy milyen versenyidőszakban vagyunk. Most éppen két hónapig nem fogok hazamenni szerintem, mert világkupáról világkupára fogok járni, meg edzőtáborokba, de hozzászoktak már az otthoniak ahhoz, hogy ritkán látnak engem.

– Mi jelent kikapcsolódást, mi okoz örömöt önnek abban a kevés szabadidőben, ami az élsport és az iskola mellett megadatik?

– Szabadidő az nagyon kevés van a sport és az egyetem mellett, de szerencsére sikerült megtanulni, hogy hogyan kell beosztani az időt. Amikor van egy szabad napom vagy néhány szabad órám, akkor a pihenésen kívül általában olyan dolgokkal szoktam elfoglalni magam, ami kreatív, legyen szó akár a tartalomgyártásról vagy a festésről. Nemrég újra nekiálltam festeni. Régen nagyon sokat festettem, csak nem nagyon hagytam rá időt az elmúlt években. Most erre is jobban fókuszálok, illetve olvasni is nagyon szeretek.

– Hol tart a tanulmányaival? Említette, hogy a párizsi olimpia után az Egyesült Államokban is tanult, de az az időszak nem tartott sokáig.

– Észak-Karolinába jártam, viszont az csak egy szemeszterig tartott, az úszás miatt inkább hazaköltöztem. Nem láttam a jövőjét annak, hogy kint maradjak négy évig és jól teljesítsek. Sajnos nem is volt olyan professzionális szint, mint amit elvártunk volna. Szóval hazaköltzöztem, vissza Budapestre, ott a Corvinusra jártam, majd tavaly szeptembertől Veszprémbe kerültem, azóta oda járok a Pannon Egyetemre.

– Mit tanul?

– Gazdálkodás és menedzsmentet angol nyelven. Angolul kezdtem el Amerikában, és már nem szerettem volna magyarra váltani.

– Még mindig nagyon fiatal. Mi az, ami miatt vállalja azt a lemondásokkal és kompromisszumokkal teli életformát, ami az élsporttal jár? Mik a céljai sportolóként?

– Én nem úgy fogalmaznék, hogy sok a lemondás. Sokan mondják, főleg sportolók, akik ebben élnek, hogy ha valamit szeretsz, és vannak céljaid, akkor az nem lemondás, ha valahova nem mész el, vagy valamit nem úgy csinálsz, mint mások – gondolok itt például a bulizásra vagy éppen a suli utáni lógásra a barátnőkkel –, hanem inkább azt választod, ami neked jó. Én sem úgy élem meg, hogy kimaradt a gyerekkorom, hanem hogy mennyivel előrébb tartok már most az életben, mintha egyszerűen csak elmentem volna a többiekkel bandázni. Büszke vagyok rá, hogy ezt már fiatalon is így fogtam fel. A jövőben pillanatnyilag az a celom, hogy sérülésmentesen tudjam folytatni a felkészülést, és a nyárra visszakerüljek abba a formába, ahol a sérülésem előtt tartottam. Utána, jövőre lesz egy világbajnokság Budapesten, hazai közönség előtt szeretnék jól szerepelni, majd olimpia következik 2028-ban. Szóval megvannak a célok, de tudom, hogy nagyon sokat kell még ahhoz dolgoznom, hogy elérjem őket.

Hatos Szabolcs