„Köszönöm, jól vagyok. Picit még csúnya a szemem, de már nem fáj” – ezt üzenetet küldte érdeklődésünkre Kurucz-Gurisatti Gréta, aki szerdán elkezdte a világbajnoki felkészülést a magyar válogatottal Dunaújvárosban. Mint beszámoltunk róla, az FTC játékosa súlyos szemsérülést szenvedett az Európa-bajnokság utolsó csoportmérkőzésén, amely után kórházba szállították. Gréta elárulta, hogy azért ijedt meg, mert az ütés után nem látott egy ideig, de a vizsgálatok után kiderült, hogy nincs szükség beavatkozásra. Az eindhoveni tornán ugyanakkor már nem játszhatott a vb-ezüstérmes klasszis, a magyar csapat pedig egyik legjobbja nélkül az 5. helyen végzett, és nem szerzett olimpiai kvótát.

- A legfontosabb kérdés, hogy hogy van a szemed?

- Jól vagyok, voltam kedden orvosnál, és az áldását adta, hogy edzhetek, és mehetek vízbe, úgyhogy most már semmi hátráltató körülmény nincs. Még nem annyira szép a szemem, mert piros a bevérzéstől, de igazából minden rendben vele, és nem is fáj már. Most az a legfontosabb, hogy jöjjön teljesen rendbe a világbajnokságra!

- ⁠Nagyon vártuk, és reméltük, hogy ott leszel az olaszok elleni sorsdöntő mérkőzésen, végül nem tudtál segíteni a csapatnak. Nem tudtál volna játszani?

- Nagyon szerettem volna, de az orvosok nem engedték. Akkor abban maradtunk, hogy ha nyerünk az olaszok ellen, akkor az elődöntőben majd játszok. Így viszont, hogy nem sikerült továbbjutni, azt mondták, hogy ne kockáztassuk a fertőzés veszélyét, vagy azt, hogy még egyszer beleütnek a szemembe. Az orvosok elmondása szerint volt kockázat, mert maradandó is lehetett volna a sérülés, ha vállalom a negyeddöntőt.

- A 12-11-es vereség azt jelentette, hogy az Európa-bajnokságról nem juthat ki a válogatott az olimpiára. Mit éreztél az olaszok elleni rangadó alatt és után?

- Nagyon rossz volt, és rengetegen kérdezték, hogy hogy van a szemem. De az olasz meccs után sokkal jobban fájt a lelkem, mint a szemem… Ilyenkor azt érzi az ember, hogy ha nem lehet a részese valaminek, akkor elszalaszt egy lehetőséget. Ez nem azt jelenti, hogy ha én játszom, akkor nyerünk, de segíteni akartam a többieknek. Kintről próbáltam egy kicsit a csapat része lenni, de csak az üvöltözés maradt, úgyhogy tehetetlennek éreztem magam. A világbajnokságon, ha Isten is úgy akarja, akkor minden meccsen játszom.

- ⁠Dohában lesz az utolsó lehetőségetek arra, hogy megszerezzétek a kvótát. Hogy élitek meg ezt a helyzetet?

- Nyomás nincs rajtunk még, mert van két hét a világbajnokságig. Nekünk az a dolgunk, hogy csináljuk tovább azt, amit eddig csináltunk, mert azt gondolom, hogy nem rossz a fizikai állapotunk és az a taktika sem, amit használunk. Egyénileg és csapat szinten kell kihozni magunkból azt, amit valójában tudunk. Ez valamiért az Eb-n nem jött ki. Lehet a túl nagynak érzékelt tét miatt történt így, de ez nem annyira meglepő, mivel két új szövetségi kapitánnyal dolgozunk együtt, akiknél teljesen mások az edzéseink, a rituáléink és a felfogásunk a vízilabdáról. Nekünk is szokni kellett ezt, de túl vagyunk egy kudarcon, ami nem szétszedte, hanem összekovácsolta a társaságot. Kohézióban is sokkal jobbak vagyunk, mint az Eb előtt. És ami még fontos, hogy Hollandiában az utolsó pár mérkőzésen már elkezdtük a vb-felkészülést, ellentétben azokkal, akik a legjobb négyben voltak. Remélem, az a 4-5 nap is kisebb fór lehet magunkkal szemben. Most is azt érzem, hogy mindenki a mai napot akarja meghúzni, és nem az lebeg a szemünk előtt, hogy meg lesz-e a kvóta.

A magyar válogatott február 4-én Új-Zéland ellen kezdi meg a világbajnokságot, ahol akár egy hatodik hellyel is megválthatja a repülőjegyet a párizsi olimpiára.