Egy-egy versenyen már korábban is megmutatta magát a felnőttek között, a nagy lépésre azonban az idei szezonban kerül sor: az FTC-MVM Kajak-kenu szakosztályának fiatal, 19 éves versenyzőjének ugyanis ez az első olyan idénye, amikor már elsősorban a felnőtt mezőnyben kell megmutatnia a tudását. Ez pedig az idény eddigi versenyein nagyszerűen sikerült, hiszen a hozzá hasonlóan U23-as korosztályú versenyzőkből álló női K-4 500 méteres egységgel Európa-bajnokságról és Világkupa-versenyekről is van már 4. helye. A 4. helyek gyűjtése ezen a hétvégén a kanadai Montrealban folytatódott, ahol a K-4 500 méter pénteki döntőjét követően értük utol klubunk kajakosát.

– Hogy tetszik Montreal?

– Nagyon szép hely Montreal. Ahol lakunk, az a rész New York belvárosára hasonlít. A pálya is szép helyen van, a Forma-1-es versenyek helyszínén van. A víz nagyon szép tiszta, csak éppen nagyon hínáros, amit nem szeretünk, mert rátekeredik a kormányra.

– Csak a K-4 500 méteres versenyben voltál érdekelt, ahol a 4. helyen zártatok. Azaz szombaton szabad nap van? Mi lesz a program?

– Igen, szabadnapunk lesz, elmegyünk egy kicsit várost nézni.

– Az egységetek eredményeinek köszönhetően idén már egészen sokszor lehetett találkozni a neveddel a sportsajtóban, vagyis egyre többen ismernek. Mondanál magadról mégis pár mondatot? Mikor és hol kezdtél kajakozni, hogy kerültél a sportág közelébe? És persze a legfontosabb: hogy kerültél a Fradiba?

– A kajakos karrierem Szigethalmon, a Kis-Duna Sport Egyesületben kezdődött. Hét és fél éves lehettem, amikor elkezdtem kajakozni. Anyu eredendően a testvéremet vitte edzésre, de én is sokat voltam a telepen, és nagyon megtetszett a sportág. Addig sürgettem a szüleimet, hogy vigyenek el úszni, hogy végre elkezdhessek kajakozni, míg végül ez megtörtént. Kezdetben egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy milyen eredményeket lehet elérni, a közösség volt az, ami ott tartott az egyesületben. Az, hogy ebből valami több is lehet, a COVID-19 járvány idején merült fel bennem, akkor döntöttem el, hogy elkezdem valóban komolyan venni a kajakozást. Ebben annak is szerepe volt, hogy 2020-ban jött a KDSE-be a mostani edzőm, Agócs Bence, én pedig pont akkor kerültem fel a nagyokhoz a nevelőedzőmtől, Angyal Brigittától. Bence edzései pedig kezdettől fogva nagyon tetszettek, ami adott egy extra löketet a folytatáshoz. Ott voltam minden edzésen, amit csak tudtam, azt a munkát beletettem és két évvel később, még serdülő korúként már az ifik között versenyeztem Európa- és világbajnokságon is. Ettől fogva egyértelművé vált, hogy Bencével akarom végigvinni a pályafutásomat. Az ifi időszak végén pedig ott álltunk mindketten ugyanazzal a helyzettel szemben: jönnek az eredmények, de a további fejlődéshez egy olyan kicsi egyesület, mint a KDSE már nem tud annyi támogatást adni, amennyire szükség lenne. Több megkeresésünk is volt nagyobb egyesületektől, persze főleg inkább Bence személye miatt, de egyik ajánlat sem volt olyan, amilyet mi szerettünk volna. Aztán jött a Ferencváros! Tavaly óta vagyok fradis, és nagyon jól érzem magam a klubnál. Az idei szezonra már lett új konditermünk, és jöttek remek versenyzők, mint Hofer Bianka vagy Rugonfalvi-Kiss Janka.

– Egy jó csapat pedig csak megkönnyíti a felkészülést, nem?

– Nekem az egyedül készüléssel sem volt problémám. Ifiben szinte végig egyedül készültem. Reggel mindig egyedül edzettem, csak délután eveztem csapatban. De ez a mostani felállás tetszik, jó kis csapat vagyunk.

– Ez az első teljes idényed a felnőttek között. Mennyire nehéz megszokni a mezőnyt?

– Korábban indultam már egy-két versenyen a felnőttek között, de valóban ez az első olyan év, amikor csak a folyamatosan a felnőttek között szerepelek. Egyelőre nagyon komfortosan érzem magam, amiben persze szerepe van annak, hogy egy négyes tagjaként azért könnyebb belépni a felnőtt mezőnybe.

– Ráadásul nagyjából egy idősek vagytok, ami szintén megkönnyíti a dolgot.

– Igen, mindannyian U23-asok vagyunk. Kiskó Rékával 2022 óta folyamatosan evezek egy hajóban, Decsi Dorinát is régebb óta ismerem, de csak tavaly eveztünk először együtt. Mészáros Annával a legfrissebb a kapcsolat, de vele is nagyon jól kijövünk.

– A jó kapcsolat a vízen és a szárazföldön is megvan?

– Igen, a parton is teljes az összhang.

– Az idény elején a szegedi Világkupa-versenyen nem kis meglepetésre a két magyar női K-4 500-as egység közül ti szerepeltetek jobban, legyőzve a sokkal rutinosabbnak tartott másik hajót. Azóta is sorra szállítjátok zömmel 4. helyezéseket (volt belőle Eb-n és Vk-n is – a szerk.) – mi repíti ennyire a hajót?

– Szerintem nagyon fontos, hogy mind a négyen hasonló szemléletű edzőkkel készülünk, hasonló stílusban evezünk, amitől nagyon jó ritmusa van a hajónak.

– A Montemor-o-Velho-i Európa-bajnokságon ötödik lett az egység. Hogy értékeled az eddig legrangosabb felnőtt versenyedet?

– Nagyon jól indult az Eb, megnyertük az előfutamunkat, a döntőben viszont elrontottuk a rajtot és mire felküzdöttük magunkat az élen haladók mögé, addigra nem maradt erőnk a hajrára.

– Ezt csalódásként vagy inkább tanulópénznek fogjátok fel?

– Egyértelműen az utóbbi. Szerintem tanultunk belőle, és mondhatom, hogy az eddigi legjobb pályát mentük itt Montrealban. Ennyire még egyszer sem voltunk közel a spanyolokhoz és a kínaiakhoz. Érezhetően erősebb idén a mezőny, ez az idény ugyanis már beleszámít az olimpiai kvalifikációba. A spanyolok és a kínaiak egyértelműen felfelé lógnak ki, ők a legerősebbek, mögöttük viszont nagyon sűrű a mezőny, hatalmas harcok vannak a harmadik helyért. Reméljük, hogy most már egyszer mi is oda tudunk érni a dobogóra.

– A szezon legfontosabb versenye, a világbajnokság még hátra van, arra augusztusban kerül sor. Ott milyen az esélyeitek?

– A világkupákkal szemben a vb-n nemzetenként csak egy egység indulhat K-4 500 méteren, és arról még nem döntött a kapitány. Természetesen, ha kell megküzdünk érte, hogy mi lehessünk az az egység, mert az az év legnagyobb versenye.

– Szóba került már köztetek, hogy egy olyan hajóban ültök, aminek olimpiai és világbajnoki címek formájában óriási eredményei vannak a magyar kajak-kenu sportban?

– Ez így konkrétan nem került szóba, de azért érezzük a felelősséget, ami azzal jár, hogy ilyen fiatalon kell helytállnunk a felnőtt mezőnyben. Folyamatosan próbálunk megfelelni az elvárásoknak, hiszen mi egy olyan helyzetben vagyunk, hogy ha jól szerepelünk, akkor mehetünk a következő versenyre. Reméljük, hogy a vb-re is megkapjuk, vagy kiharcoljuk magunknak ezt a lehetőséget.

* A képek forrása: MKKSz