Férfi kézilabdacsapatunk az ötödik helyről várta a K&H Liga 7. fordulóját, amelyben a szezont szintén jól kezdő, a mieinknél eddig mindössze egy ponttal kevesebbet gyűjtő Gyöngyös otthonába látogatott. Az elmúlt évek egymás elleni mérlege egyértelműen ferencvárosi oldalra billen, vagy inkább dől: a legutóbbi tíz Gyöngyös elleni mérkőzésüket kivétel nélkül megnyerték a mieink. Ugyanakkor az idei erőviszonyokat figyelembe véve a szombati a korábbiaknál is nehezebb ütközetnek ígérkezett, hétközben beállónk, Koller Tamás is egyetértett abban, hogy hasonló bravúrra lesz szükség, mint két héttel ezelőtt a PLER vendégeként. 

Ahogyan az felvezető videónkból is kiderült, az NB I egyik leggyorsabb csapata a gyöngyösi, míg a mieinkre az idén nem elsősorban a rohanós kézilabda a jellemző – ezért nagy taktikai csatára is lehetett számítani. 

Rosszul kezdtünk, részben azért, mert támadásban nem voltunk kellően türelmesek, illetve a védekezésünk sem közelítette meg azt a szintet, amit az elmúlt két fordulóban megszokhattunk – bő tízpercnyi játék után már néggyel vezettek a hazaiak (8-4). 

Nem sokkal később Magyar Bence jól szállt be a kapuba, alapot adva ezzel a felzárkózáshoz, volt is labdánk, hogy egy gólra megközelítsük a hazaiakat, de nem éltünk a lehetőséggel. A Gyöngyös újra lendületbe jött: néhány percre ismét szétesett a játékunk, kevéssel a szünet előtt kilenc gólos hátrányba kerültünk, amin a dudaszóig nem sikerült csökkenteni (25-16).

A fordulás után valamivel kevesebb gólt kaptunk, de nem emelkedett érdemben a játékunk színvonala, ráadásul az utolsó húsz percre piros lapja miatt védelmünk vezérét, Koller Tamást is elvesztettük. A találkozó hajrájában mindkét oldalon a fiatalabb sor volt a pályán, ezt az etapot közel egálra hoztuk, de ez nem változtatott azon, hogy a Gyöngyös megérdemelten tartotta otthon a két pontot (42-32).

Férfi kézilabdacsapatunk három hét múlva (november 14.)  játssza a következő bajnokiját, Tatabányán, majd november 21-én az Elek Gyula Arénában fogadja a Balatonfüredet.