Férfi labdarúgócsapatunk kapusedzője, Balogh Tamás – vagy ahogy mindenki ismeri, Tonó – pályafutása során háromszor szerepelt a magyar válogatottban, ebből kétszer éppen a következő ellenfél, az ukrán csapat ellen. Ennek apropóján beszélgettünk a balszerencsésen alakult bemutatkozásról, az idővel elveszett motivációról, egy karrier fő céljáról, a válogatott szünetben zajló munkáról, valamint kapusaink versengéséről.

Balogh Tamás és Dibusz Dénes

EMLÉKEZETES VOLT A BEMUTATKOZÁS

– Pályafutása során háromszor szerepelt a válogatottban, csereként, az ukránok ellen debütált 1992. április 29-én. Vissza tud emlékezni arra, hogy Jenei Imre miért cserélte be a meccs legvégén, a 89. percben?

– Nekem ez volt az első olyan alkalom, hogy a válogatottal együtt mehettem. Vezettünk 3-0-ra, és egy gesztus volt az ő részéről, hogy felavatott a válogatottságomat tekintve. A 90. percben, egy szabadrúgásnál szólt nekem, hogy gyere, és állj be! Beálltam, a kesztyűmet még nem csatoltam be, aztán szétugrott a sorfal, és közöttük berúgta az ukrán játékos a labdát. Nem mondhatom azt, hogy fényesre sikeredett a bemutatkozásom, mert labdához sem értem, de már gólt kaptam. Ettől függetlenül nagy megtiszteltetés volt a válogatottban szerepelni. Augusztusban volt ennek a mérkőzésnek egy „visszavágója”, amin Petry Zsolt kezdett a kapuban, ám a 20. percben jelezte, hogy fáj a combja, és én álltam be a helyére. Azt a mérkőzést is megnyertük, 2-1-re.

– Visszatérve az első találkozóra: nehéz volt feldolgoznia, hogy gyorsan felavatták?

– Hogyne, persze. Belebetegedtem, hogy hogyan lehetek ennyire szerencsétlen. Aztán többször visszanézve a gólt, az se nagyon nyugtatott meg, hogy a sorfal között rúgták el a labdát. Miért nem rúgta fölé? Miért nem rúgta a sorfalba? Millió hasonló kérdés felvetődött bennem, de aztán szép lassan elfelejtettem, és annak örültem, hogy van egy válogatott mérkőzésem.

– Első válogatottsága történelmi mérkőzés volt, hiszen az ukrán válogatott történetének első meccsét játszották Ungváron. Ünnepélyesebb volt a körítés emiatt?

– Hogyne. Ukrajnának ez volt az első hivatalos mérkőzése a függetlenedése után, nagy volt a felhajtás, azt gondolom, hogy ez több volt, mint egy gálameccs. Az ukránok inkább a függetlenné válásukat ünnepelték, azt, hogy van egy önálló labdarúgó-válogatottjuk, ami majd Európában elindulhat.

„AZ EGÉSZ KARRIEREMET AZ HATÁROZTA MEG, HOGY A FRADIVAL ÉRJEK EL VALAMIT”

– Még abban az évben, augusztusban újra az ukránok, majd szeptemberben az izraeliek ellen szerepelt a nemzeti csapatban, aztán többet soha. Korábban azt nyilatkozta, hogy a válogatottsággal elérte a célját, és a motivációja már nem volt a régi. Miben nyilvánult ez meg?

– A válogatottat egyfajta ajándéknak tekintettem mindig, nem egy olyan kihívásnak, ami arra ösztönzött volna, hogy nekem mindenféleképpen válogatottnak kell lennem. Akkoriban azt gondoltam, hogy annak köszönhetem a meghívást, hogy a Fradival eredményesek voltunk. Én voltam az ország legnépszerűbb csapatának a kapusa, talán ennek volt köszönhető, hogy hívtak a válogatottba. Az én időmben is nagyszerű kapusok voltak, Brockhauser István, Petry Zsolt, Babócsy András, utóbbit különösen kedveltem, majd jöttek a fiatalabbak.

– Utólag bánja, hogy nem tett többet azért, hogy háromnál többször válogatott lehessen?

– Nem, egyáltalán nem bánom. Más céljaim, más ambícióim voltak. Nekem abban az időszakban a Fradi volt a minden, itt akartam eredményes lenni. Az egész karrieremet az határozta meg, hogy a Fradival érjek el valamit. Ezt elég gyorsan abszolválni tudtam, kétszer sikerült bajnokságot nyerni, idővel valahogy elszállt ez a fajta motiváció.

– Tudta, hogy önök óta először napjainkban játszott újra a magyar az ukrán válogatottal?

– Nem is értem, hogy hogyan maradhatott ki ennyi év. A különböző selejtezőkben nem sorsoltak össze minket az ukránokkal, de hogy egy barátságos meccset sem kötöttünk le… Azért a háború előtt még lehetett volna egy találkozóra alkalmat találni, de mindegy, valamiért nem jött össze. Ha válogatott szinten nem is, klubszinten játszottunk ukrán csapatokkal, mi például a BL-ben a Dinamo Kijevvel, és azt kell, hogy mondjam, sokat fejlődtek ezek a klubok, akár a Sahtar, akár a Dinamo.

– Hogy látta a két csapat szeptember 25-én lejátszott Nemzetek Ligája-találkozóját?

– Az ukrán válogatott a legutóbbi meccsen nem okozott meglepetést, mert ugyanazt a stílust viszi évek óta. Lehet, hogy ez egy ilyen Lobanovszkij-féle attitűd. A játékosok fiatalok, sokat futnak, van bennük agresszivitás, és most már azért taktikailag is nagyon magas szinten tudnak játszani. Ez megmutatkozott a magyarok elleni meccsen is. Ettől függetlenül szerencséjük is volt, mert azt a meccset nekünk normál esetben meg kellett volna nyerni, de a futballban nincs ilyen, valamiért a helyzetek nem mentek be, ők pedig ami lehetőségük adódott, azt gyakorlatilag 100 százalékban kihasználták.

– A válogatott mérkőzéseire ki szokott látogatni a Puskás Arénába?

– Nem, nem megyek ki. Tévében jobban szeretem megnézni.

– A legutóbbi találkozásból kiindulva milyen mérkőzésre számít hétfőn, a Nemzetek Ligája 4. fordulóján, idegenben?

– Georgia legyőzése adhat egyfajta löketet a magyar válogatottnak, amely a győzelemmel újra versenyben van a csoportjában. Kíváncsian várom, milyen eredményt sikerül majd elérni az ukránok vendégeként.

EGYENSÚLYRA TÖREKSZENEK

– Hogyan telik a Fradiban a hosszú válogatott szünet?

– A szünet első hetében hat szabadnapot kaptunk, az nagyon kellett. Kellemesen eltelt, ilyenkor mindenki próbál feltöltődni, mi is, a srácok is. Aztán vasárnap elkezdtük a munkát, azt kell, hogy mondjam, hogy ebben a hétben volt meló. Keményebben edzettünk, mint mondjuk egy bajnoki időszakban, a jövő héttől viszont visszaállunk a megszokott ritmusra az edzésekben is. Ilyenkor van időd gyakorolni egy csomó olyan dolgot, amit két tétmeccs között nem tudsz. Ez nekünk nagyon hasznos tud lenni, olyan technikai vagy taktikai dolgokat elő tudunk venni, amire egyébként nem lenne időd a mérkőzések között.

– Hogy áll a kapusok versenye a Fradiban? Az eddig a MOL Magyar Kupában és két bajnokin bevetett Varga Ádám kaphat több lehetőséget a szezon folytatásában?

– Próbáljuk Ádámot építeni, de a Dénes… Nos, ő a Dibusz, ezt nem kell magyarázni. Ő az, aki tud bármikor hozni egy olyan teljesítményt, hogy ha meccseket kell nyerni, számíthatunk rá, lásd most az Európa Liga-selejtezőket vagy a bajnokság elején lejátszott mérkőzéseket. Azokat a meccseket, amiket nagyon meg kellett nyernünk, Dénes lehozta. Én azt gondolom, hogy amennyire lehet, próbáljuk rotálni őket. Igyekszünk megtalálni azt az észszerű egyensúlyt, ahol mindkét kapus tud segíteni a csapatnak. Azt, hogy ez most milyen leosztásban lesz, nem tudom, majd alakul.

– Dibusz Dénesre ezúttal nem számíthat Marco Rossi szövetségi kapitány, így jelenleg nincs válogatott kerettag kapus a Fradiból. Mit gondol, Varga Ádám hosszú távon lehet alternatíva a nemzeti csapat számára?

– Abszolút. Ha olyan kiegyensúlyozott teljesítményt tudna nyújtani itt, a Fradiban, mint amit Debrecenben nyújtott, akkor mindenképpen, hiszen abban a félévben Ádámnak volt a legjobb mutatója az NB I-es kapusok között. De azért hozzátenném: nagyon más a Debrecenben játszani, és nagyon más a Fradiban. Itt gyakorlatilag ahogy belépsz a sorompón, már nyomás van rajtad. Ádám ezt bírja, megszokta, hiszen itt nőtt fel, de ezzel neki is meg kell birkózni, akkor is, ha már itt vagy 20 éve. Meg kell szokni, hogy nem elég, hogy jól védesz, nyerned kell. Ha nem nyersz, senkit nem fog vigasztalni, hogy jól védtél.

Hatos Szabolcs