Aki ott volt Stuttgartban sohasem felejti azt az őrült 100(!) percet, a vonulás és a stadion hangulatát, szegény Varga Barna természetellenes, görcsös mozdulatait és Csoboth Kevin gólja okozta felpezsdítő érzést, de haladjunk sorjában...

Felhők közül a nap

Ittlétünk során először közelítettük meg úgy Stuttgart városát, hogy nem szakadt az eső, ezt már hajlamosak voltunk pozitív előjelnek felfogni, mindenbe bele kellett kapaszkodni, hiszen sorsdöntő nap előtt állt a magyar labdarúgó-válogatott, s mi, a szurkolói. Az Európa-bajnokság A-csoportjának 3. fordulójában, Stuttgartban, így vagy úgy, de le kellett győzni este 21 órától a Premier League-sztárokkal teletűzdelt Skóciát, míg a mi angol topligás sztárunkért, Szoboszlai Dominikért aggódni lehetett, mert könnyített edzéseket végzett az utóbbi napokban.

A sváb városban már délelőtt gyülekeztek különböző helyeken a szurkolók, akik autókkal, vonattal, busszal érkeztek, sajnos egy repülőgépnyi magyar drukker ezúttal lemaradt a meccsről, a járatuk késése miatt. A tábor nagyja azonban ugyanott gyülekezett, ahol szerdán a németek ellen.


A hömpölygő tömeg késő délután szokás szerint, ugrálva, énekelve, rigmusokat skandálva közelítette meg a Mercedes Benz Arenát. Az időjárás bár pár órával a meccskezdés előtt felhősre fordult, nagy eső végül nem kerekedett belőle. 

A stadion területén belül is elkezdtek gyűlni a szurkolók, a kék felsőben, szoknyában érkező skótok, és a túlnyomó részt meggypiros felsőt választó magyarok, igaz a válogatott ezúttal is fehérben lépett pályára, mint eddig mindig az Eb-n. Amit pedig már sejteni lehetett egy órával kezdés előtt el is dőlt, Varga Barnabás mellett Botka Endre is harcba szállhat a győzelemért, amely esélyt nyithat a magyar válogatottnak, hogy bejusson a tornán a nyolcaddöntőbe. 

A stuttgarti stadion kezdésre szinte teljesen megtelt, mintegy 54 ezer néző előtt játszhattak a felek, akik megállás nélkül énekeltek és szurkoltak… igaz a skótok a szünetben abbahagyták a dalolást és füttyre váltottak, mert a szervezők a Sweet Caroline-t játszották le nekik, pedig azt az angolok éneklik, ez legyen a szervezők legnagyobb hibája, de nem az volt. Az első félidőre többet nem is érdemes vesztegetni, mivel mindkét gárda biztonsági játékot játszott, Skócia továbbjuthatott, de ki is eshetett, míg nekünk a kiesés mellett a győzelem, pár napnyi reménykedést nyújthatott a nyolcaddöntő elérésére. 

Jött a szörnyűség

A 71. percben aztán minden addig dolog lényegtelenné vált, s aggódni kezdtünk. Varga Barnabás ugrott fel fejelni, de Gunn kapus könyökével ütközött az arca. Csatárunk természetellenes módon zuhant le és terült el a földön, majd kezei görcsösen rángatózni kezdtek. Azonnal érezni lehetett nagy a baj, minden játékos, stábtag rohant segíteni, míg a hordágyasok elég ráérős tempóban közeledtek, a csapatkapitány, Szoboszlai Dominik tépte ki egyikőjük kezéből a hordágyat és rohant Barni felé vele, miközben támadónkat már ápolta az orvosi csapat egy kihúzott paraván mögött. Végül a nevét skandáló szurkolók vastapsa közepette hagyta el a pályát hordágyon.


Csatárunk az MLSZ legutóbbi jelentése szerint arccsonttörést szenvedett és műteni kell. Gyógyulj meg, Barni, minél előbb, ezt innen is üzenjük neked! A zaklatott percek után nehéz volt már a mérkőzésre koncentrálni, nem is igazából emlékszem mi történt akkor, egy Szoboszlai lövés és egy Csoboth-kapufa hozott vissza a meccsbe engem és a válogatottat is, miközben 10 perces hosszabbítás volt Barni ápolása miatt.

Jött a katarzis

Érezhető volt, hogy a magyar válogatott extra energiákat mozgósít, Varga Barnáért is mentek a fiúk, és próbálkozásaikat siker koronázta. Sallai húzta meg a jobb szélt, középre tette a labdát második hullámba és Csoboth ezúttal már nem hibázott. A stadionban hangrobbanás következett be, a magyar szurkolók ugráltak, kiabáltak örömükben, a válogatott kicsi a rakást játszott, az argentin játékvezető pedig rögtön utána lefújta a meccset, a skótok a 0-0-val is kiestek volna minden bizonnyal, de talán még most sem értik, hogy veszítették el a találkozót. A pályán és a lelátón is örömkönnyek gyűltek a szemekben, Magyarország begyűjtötte a hőn áhított 3 pontot, amellyel ugyan még kieshet, de ahogy a vízilabda-válogatott kapusa, Nagy Viktor is mondta anno: „nem ma!” A válogatott tagjai egyemberként kívántak gyors felépülést Vargának, akinek mezét többen is magukhoz vették, hogy mutassák, lélekben vele vannak a nehéz helyzetben. Harmadik helyen zártunk a csoportban, most jöhet egy kis pihenés, számolgatás, szurkolás más csapatoknak.

 

„Újpesti gólnak így még nem örültünk. Az biztos!”

A mérkőzés után a mix zónában alaposan megváratták a játékosok az újságírókat, de ez az a helyzet, hogy a kellemetlenség pár jó szóval azonnal orvosolható, márpedig Botka Endre és Dibusz Dénes is nagyon vidám hangulatban volt. Endi elérzékenyült, az elmúlt fél éve jutott eszébe és a nehézségek, hogy ezt most egy ilyen meccsel tudja feledtetni, míg Dénes elsősorban Barnáról beszélt és üzent neki. „Újpesti gólnak így még nem örültünk. Az biztos!” – tették hozzá a fiúk, utalva Csoboth Kevin klubhovatartozására. A videó ITT tekinthető meg.
Spanyolország, Portugália, vagy az E csoport elsője jöhet

Hajtós nap volt, 1:30 után indultunk vissza ulmi szálláshelyünkre, ahol volt egy kis „kapuzárási pánik”, délelőtt még attól féltünk az Eb kapuja zárul be nekünk, éjszaka pedig a hotel mélygarázs kapuja nem nyílt, így másik parkolóházra kellett vadásznunk. Hova tűntélt német precizitás? A válogatott is Weiler im Allgäuban található szállására hajtott – Varga Barnát még benntartották a stuttgarti kórházban. Csapatunkra most kis szusszanás vár, persze az edzésekkel nem állnak le, de nem tudni még a sors kit szán nekünk ellenfélnek. Lehet Kölnben Spanyolország, Frankfurtban Portugália, vagy akár Münchenben az E-csoport elsője, amely jelenleg Románia, Belgium, Szlovákia, vagy Ukrajna is lehet, mindegyik párharcnak lenne pikantériája.  

Irány haza, de csak nekünk

A FradiMédia csapata a csoportkör végeztével visszatér Budapestre, pár órás alvás után 800 km vár még ránk. Viszlát, Európa-bajnokság, viszlát magyar labdarúgó-válogatott, viszlát Köln, viszlátsz Stuttgart, nekünk viszlát Ulm is, viszlát drága, de finom dönerek, viszlát német, de török emberek, vilát német precizitás - téged ezúttal nem találtunk -, viszlát csodálatos magyar drukkerek, viszlát csoportkör és reméljük hamarosan viszont látunk, Barni! 

Búcsúzik Szabó Dávid és Sas Gábor. Köszönjük, hogy olvastátok sorainkat, néztétek videóinkat és fotóinkat! Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok! Hajrá, Fradi!