A futball több, mint sport, hiszen sorsokat határoz meg, embereket emel a magasba vagy éppen taszít a mélybe, és általa mutatkoznak meg az igazi karakterek, akik egy-egy korszak meghatározó szereplőivé tudnak válni. 

A kézdivásárhelyi születésű Pászka Lóránd 14 évesen került az anyaországba, a gyulai, illetve szegedi évek után igazolt a magyar fővárosba, azon belül is a kis Fradiba, vagyis a Soroksárba. Fiókcsapatunkban Lóri 2019-2022 között szerepelt, 2021-ben viszont már olyan teljesítményt tett le az asztalra az NB II-ben, amivel felhívta sportigazgatónk, Hajnal Tamás, illetve a szakmai stáb figyelmét is. A 30. születésnapját múlt vasárnap ünneplő játékos pedig élt a lehetőséggel, a többi pedig már történelem, négy bajnoki cím, Magyar Kupa-siker, sikeres nemzetközi szereplés az UEFA Európa Liga 2022-2023-as idényében. Pászka Lóránd azóta Csíkszeredában vált csapata vezérévé, de a Fradinak örök helye marad a szívében.

- Ha az ember eléri a 30-at, akkor azért elgondolkodik. Ez a te esetedben is így volt?

- Igazából azon gondolkodtam, hogy még 20 évesen az fogalmazódott meg bennem, hogy a 30, az már mennyivel idősebb embert takar, de most, hogy el is értem ezt a számot, már kicsit nyomasztó, nehezebben élem meg.

- Melyik része nyomaszt jobban, pusztán a kor vagy az, hogy a karrieredben, a sportban van hátra kevesebb idő?

- A foci terén tudatosodik bennem, hogy a sportban már nincs 15 évem hátra, ez kezd világossá válni, ebbe belegondolva durva ez a szám. Nyilván, a mai világban a profik akár 40 éves korig el tudnak játszani, de az tény, hogy kevesebb van hátra a fociból, mint ami mögöttem van.

- A már a hátad mögött hagyott időszakból viszont négy bajnoki serleg és egy Magyar Kupa is azért ott virít.

- Nagyon jó érzések fognak el, ha visszagondolok az elmúlt 4-5 évemre, különös tekintettel a Fradiban töltött időkre. Bajnoki címek, kupagyőzelem, rengeteg szuper élmény. Nincs bennem hiányérzet, az ember nyilván mindig többet és többet szeretne, de nálam a pohár félig tele van.

- Mindent kihoztál a Fradiban töltött időszakodból?

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ki lett maxolva. Egy játékos mindig másképp éli meg a dolgokat, nem volt bennem, hogy el fogok igazolni, de éreztem, hogy eljött ez a pont. Hazudnék, ha azt mondanám, nincs bennem hiányérzet, de igazából egy játékost sem hallottam, aki örült volna annak, hogy el kellett jönnie a Fraditól. Én is így éreztem, úgy véltem, hogy tudnék még segíteni a csapatnak, de így alakult, ilyen a foci, az élet megy tovább, azt éreztem, hogy van még bennem.

- Emlékszel a napra, amikor a Fradihoz kerültél?

- Most is libabőrös leszek, ha rá gondolok. A menedzserem hívott, hogy eljött életed napja, szeretnének téged leigazolni. Előtte egy hetet edzettem a csapattal, minden tisztán él bennem, az első hazai meccsem pont egy derbi volt, ráadásul akkor lettünk bajnokok, ezek olyan élmények, amiket senki sem vesz már el tőlem és elfelejteni sem lehet, előtte a Magyar Kupában játszottam Győrben, majd a döntőt is megnyertük.

- Most még maradjunk a derbinél, hiszen kapásból gólpasszal kezdtél.

- Nagyon komoly meccs volt, nyilván egy derbi mindig felfokozottabb hangulatú bárminél, de itt ez extrán igaz volt, hiszen itt biztosítottuk be a bajnoki címünket. Ez volt az első meccsem, ráadásul a szüleim is ott voltak velem a lelátón, ezt mondanám a legmeghatározóbb mecsemnek a Fradival. Nagyon szép emlék, mindenki ott volt, aki fontos nekem.

- Az első gólodra sokáig vártál, aztán a Kisvárda ellen összejött, nem is akárhogyan.

- Nem gondoltam volna, hogy fejjel leszek eredményes, de a foci kiszámíthatatlan. Nem mondom, hogy bosszantott, hogy késett az első gól, de azért szerettem volna már betalálni. A második félidőben azt hiszem Adama Traoré ívelte be a labdát és jöttem a hosszún, a védőm mögül a kapuba fejeltem, és 3-0-ra nyertünk. Pici hiányérzetem van a góljaim szempontjából, itthon, a Groupama Arénában nem sikerült sosem a B-Közép felé gólt rúgnom, ez sajnos nem jött össze.

- Viszont a kupasiker igen.

- Az egy óriási élmény volt. A meccs előtti este tudtam meg, hogy kezdeni fogok és nagyon jó érzéseim voltak a döntő kapcsán, biztos voltam benne, hogy nyerni fogunk, nagyon jó flowban volt a csapat, Sztanyiszlav Csercseszov idején jó sorozataink voltak, jól nézett ki a csapat. Az volt az első meccsem a Puskás Arénában, kint voltak a szüleim is, felejthetetlen este volt.

- Bajnoki címekből négy is van, ilyenkor minden sportoló elmondja, hogy mind másért a kedvenc. Nálad ez hogy van?

- Nekem a legelső, hiszen olyan eufóriát éltünk át akkor, ami leírhatatlan, egy derbi megnyerésével lett meg a bajnoki cím, első meccsem volt szentélyben, teltház előtt, ez leírhatatlan ennyi év távlatában is.

- A Fradi után nem sokkal hosszú-hosszú évek után visszatértél Erdélybe, mennyire volt nehéz visszarázódni, hiszen életed több, mint felét az anyaországban töltötted.

- Nagy változás volt ez, többek között kilenc évet éltem Gyulán, hatot pedig Budapesten. 14 évesen elkerültem a családomtól és 15 év után tértem haza. Ez is egy ok volt, amiért eligazoltam, mert így közelebb lehetek a családomhoz. Nem bántam meg a döntésem, annak ellenére sem, hogy ahogy már említettem, úgy érzem, tudtam volna még segíteni a Fradit, de a játékos mindig másképp éli meg ezeket a dolgokat. Most közel vagyok a családomhoz, a Csíkszeredában folyamatosan játszom, próbáljuk stabilizálni a helyünket az élvonalban, hiszen ez az első évünk itt.

- Komoly nemzetközi rutinnal is rendelkezel, tudod milyen nyomás alatt teljesíteni és győzni. Vezér lettél a Csíkszeredában?

- Úgy érzem, hogy igen. Az ember nem tudja dumával, szöveggel ezt elérni, ehhez teljesíteni kell. Megkapom a bizalmat, tudtam vele élni, a csapat hasznára tudok lenni, ezért is jöttem, hogy vezér legyek.

- Bizonyos szempontból az erdélyi szál Corbu Máriuszban tovább él a Fradiban. Ismeritek egymást?

- Persze! Érdekesség vele kapcsolatban, hogy ő itt, a Csíkszeredában nevelkedett és onnan került a Puskás Akadémiához. Többször játszottunk egymás ellen, van egy közös barátunk, együtt néztünk meg a helyszínen egy korábbi Magyar Kupa döntőt, aztán később nekem sikerült is megnyernem ezt a sorozatot 2022-ben. Máriusznak is ezt kívánom, hogy 2022 után neki is jöjjön ez össze. Jó kapcsolatban vagyunk azóta is.

- Megmaradtak a kapcsolatok a csapatagokkal? Van, akivel sűrűn beszélsz?

- Botka Endrével, Dibusz Dénessel, Szécsi Gergővel szoktunk beszélni, de nyáron tervezek is Budapestre jönni, akkor meglátogatnám a csapatot.

- Kapva kapok az alkalmon. Akkor benne lennél egy Fradi TV-s forgatásban?

- Megbeszéljük!

- Szavadon foglak! Mit szólsz a mai Fradihoz? Elképesztő nemzetközi menetelésen vagyunk túl.

- Végig követtem a csapatot, többször gratuláltam a srácoknak, Tóth Alex-szel is tartom a kapcsolatot, neki is nagyon örültem, hogy ekkorát tudott előre lépni és már Angliában, a Bournemouthban játszhat. Nagyon komoly teljesítmény, amit a csapat letett az asztalra. Ilyen nemzetközi szerepléskor a bajnokságban így szokott lenni, picit döcög a szekér, de azt gondolom ez ki fog egyenesedni, a Győr személyében lett egy kihívó, de szerintem a bajnoki címet és a kupát is a Fradi fogja nyerni, harcolni kell, de nem lesz probléma.

- Közös forgatásaink alatt visszatérő volt az esetedben a család szerepe. Mik a terveid a következő öt évre, keresztapaság után jöhet az apaság?

- Mindenképpen szeretnék a pályán és a családi életemben is fejlődni. Nyáron lesz az eljegyzés, jövőre pedig az esküvőm, utána szeretnénk családot alapítani. A karrieremben most az a fő cél, hogy a csapatommal bent maradjunk a román élvonalban. Nem tudni, mit hoz a jövő, szeretnék közel lenni a családomhoz, de ha a foci úgy adja, akkor nincs ellenemre a külföldi váltás sem.

Szalagyi Áron