Ha valakivel nagyot fordult a világ a 2025-ös évben, az egyértelműen Tóth Alex, középpályásunk idén berobbant 36-szoros magyar bajnok labdarúgócsapatunkba, oroszlánrészt vállalva a bajnoki címvédésben. Okos játékával, precíz passzaival és elképesztő munkabírásával hamar a szurkolók egyik kedvencévé vált. Fiatal kora ellenére már most az NB I messze legértékesebb játékosának mondhatja magát.

A legutóbbi idény legjobb Fradi-futballistájának megválasztott focista idén márciusban újabb fontos mérföldkövet ért el, debütálhatott a magyar nemzeti csapatban, ezzel valóra váltva gyerekkori álmát. Azóta nap, mint nap azért tesz, most már ő maga álljon példaképként a fiatalok előtt.

- Ha egy éve ilyenkor eléd tesszük, hogy ilyen sikeres éved lesz, aláírod?

- Persze, szerintem körülöttem senki sem gondolta, hogy ennyi minden fog velem történni ebben az évben, és ennyire intenzív lesz majdnem minden perce, számomra is hihetetlen, még mind a mai napig, hogy mennyi minden történt velem ebben az évben.

- Mit adott neked 2025?

- Azt nem mondom, hogy mindent megkaptam, amiért dolgoztam, de így is nagyon sokat hozott nekem ez az év. Amiért ezalatt a 20 évem alatt dolgoztam, az most érzem igazán, hogy megtérül, minden szempontból. Az álmomat élem minden téren, és örülök neki, hogy ismernek az emberek és szeretnek. Öröm számomra, hogy a csapatom és az ellenfelek részéről is ilyen játékosokkal lehetek együtt a pályán.

- Mi zajlott le benned például az AZ Alkmaar elleni, februári, győztes UEL-meccsen? Talán az volt nálad a tűzkeresztség.

- Igen, az egy vízválasztó meccs volt a karrierem szempontjából, jól tudtam venni az akadályokat, előtte nem játszottam ilyen fontos meccsen, ekkora szerepben, nagyon örültem ennek és annak is persze, hogy kezdőként léphettem pályára. Jól sikerült meccs volt, mondhatom, hogy egy új éra kezdete a számomra.

- Teltek a hónapok és lassan vezére lettél a csapatnak.

- Örülök, ha így látod, én is érzem ezt, és hallom más helyekről is, hogy hasonlóan gondolkodnak, de próbálok ugyanaz a srác maradni a pályán, mindig bele teszek mindent a meccsekbe, az edzésekbe egyaránt.

- Melyiket tartod a kedvenc meccsednek 2025-ből és miért? Na jó, mondhatsz kettőt is.

- Kezdem az első válogatott meccsemmel, a debütálásom biztosan köztük van, illetve a májusi, Győr elleni, idegenbeli bajnoki, ahol megnyertük a bajnokságot. Azt azért tartom kiemelendőnek, mert ott egy nagy kő esett le a szívemről és a többieknek is, hogy sikerült megvédenünk a bajnoki címünket.

- Mekkora kihívás volt a pályán kívüli extra dolgokkal megküzdeni ilyen fiatalon? Gondolok itt az egyre erősebb médiafigyelemre.

- Igazság szerint, én erre vártam, örülök, hogy minden így alakult. Abszolút nincs ezzel problémám. Amikor azt mondom, hogy focista akarok lenni, akkor elsősorban az számít, hogy mit nyújtok a pályán, de ugyanakkor a külsőségek, hogy például megyek az utcán és örülnek nekem, úgy vélem, hogy ez is hozzá tartozik a dolgokhoz, nagyon jó érzés tud lenni, hogy akarnak téged az emberek, ez érzelmileg feltölt.

- Emellett példaképe is lettél rengeteg kisgyereknek, öröm ez vagy inkább nyomás, hogy innentől kezdve már nem adhatod egy bizonyos szint alá?

- Ez egyértelműen öröm! Ez is a célom, hogy a saját életemmel sokaknak tudjak irányt mutatni. Én csak örülök, ha egy kisfiú odajön hozzám, hogy én vagyok a kedvence, ez annyira jó érzés tud lenni, ez felemelő. Én is pontosan ilyen kissrác voltam, tudom, hogy mennyit tud ez jelenteni.

- Volt már szó a gyerekkori álmokról, abból jutott még neked a magyar válogatott képében.

- Persze, abszolút. Nem tudom emlékszel-e, de csináltatok velem egy autós interjút még 2024-ben. Ott pont erről beszélgettünk többek között, hogy a válogatottság lehet a hosszútávon célom. Rengeteget adott nekem a nemzeti csapat. Jó volt hallani az új tapasztalatokat, új embereket megismerni, nagyon jó ilyen képzett játékosokkal együtt lenni, ahogy a Fradiban is. Sokat tanulhatok mind a két helyen, ennél jobbat kívánni se tudnék.

- Ha voltak csúcsok, akkor voltak mélypontok is. Mennyire álmodsz az írek elleni vb-selejtezővel?

- Amikor összefutok az emberekkel, van, hogy megkapom a kérdést, hogy mi történt ott, hogy viseltük, hogy lehet kikerülni ebből, de én próbálok ezen túllépni, az a legfontosabb, hogy erősebben jöjjünk ki ebből az egészből, még ha nehéz is. Szerintem a bizonyítási vágyam lett azóta még erősebb, ilyenkor az ember, ha másnak nem is, magának akarja bizonyítani, hogy igenis ki tudja hozni magából a maximumot.

- Ha valahol, akkor a nemzetközi porondon, az UEFA Európa Ligában pontosan így tesztek.

- Ez annak köszönhető, hogy a stábban, a játékosokban megvan a potenciál és ki is tudjuk mindezt hozni magunkból. Tényleg jól összeállt minden, a határ a csillagos ég. Én szeretek nagyot álmodni, és kell is, hogy az embernek sose legyen elég az, ami van, hanem mindig akarjon többet és többet, ugyanakkor az is szükséges, hogy tudjuk értékelni a dolgokat. Jól haladunk, de még csak december van, ez még csak a kezdet, a nagyja még hátra van.

- Hol az út vége? A legjobb nyolc? Elődöntő? Mondjam tovább?

- Most a legjobb nyolc van mindenkinek a célkeresztjében, onnantól pedig a kétmeccses párharcokban bármi megtörténhet. Szeretnénk minél tovább jutni, le akarjuk tenni a névjegyünket Európában.

- Említetted a decembert. Hogy telnek majd az ünnepek a számodra? Ki tudsz kapcsolni teljesen?

- Én nem vagyok az a típus, aki ilyenkor teljesen elengedi a focit. Pár nap pihenő kell nyilván, de inkább a mentális pihenő a fontos, abból van a kevesebb. Nyilván a testnek is jól jön a pihenés, de csak módjával, hiszen január 22-én már meccs van a Panathinaikosz ellen itthon. Az a találkozó is nagyon fontos lesz, nem szabad kiengednünk.

- A következő napokban tervezel utazást valahová külföldre?

- Nem, én itthon maradok, a családdal voltunk welnessezni, de én szeretem az otthon töltött időt, hiszen erre kevesebb lehetőségem volt, ez egy nagyon intenzív év volt, még nekem is fel kell fognom, hogy mi minden is történt valójában.

- Hogy töltitek az ünnepeket a Tóth-családban?

- Megyünk ide-oda, mamámhoz, unokatesókkal találkozunk, sokat beszélgetünk, kártyázunk és társasozunk, igazából hasonlóan telik, mint mindenki másnál.

- Mit üzensz az ünnepekre a fradistáknak?

- Pihenjék ki ők is magukat, élvezzék a családdal ezt a kis időt, aztán őket is várjuk a stadionokba, mert rájuk is szükség lesz. Komoly meccsek várnak ránk ebben a félévben is és kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek és hajrá, Fradi!

Szalagyi Áron