Bajnoki és kupacímvédő női labdarúgócsapatunk az utóbbi hetekben megfeszített munkával készült az UEFA Női Bajnokok Ligája minitornájára, amelynek 2024 után ismét Budapest, a III. ker. TVE Sporttelep ad otthont. A mieink az Austria Wien, a Komárom, a Topolya, a Csíkszereda és a ZNK Mura ellen játszottak felkészülési mérkőzéseket, egyedül az osztrák bajnoktól szenvedtünk vereséget. Szurkoljon a helyszínen csapatunknak a BL-minitornán, az ingyenes belépőkért kattintson IDE!

Csapatkapitányunkkal, Könczeyné Fenyvesi Evelinnel beszélgettünk a mögöttünk hagyott hetekről, a ránk váró BL-selejtezőről, a teljesen átalakult keretről és a hazai pálya előnyéről. 

- Azt gondolom, hogy elég intenzív és eredményes felkészülésen van túl a csapat, hogy látja mindezt?

- Azt gondolom, hogy jó ellenfelek ellen tudtunk játszani, megfelelően lezajlott a felkészülés. Alaposan átalakult a keretünk, rengetegen távoztak, de azt gondolom, hogy a csapat felkészült. Tényleg jó ellenfelek ellen tudtunk játszani. Azért, amit mindenki láthat, jelentős változásokon esett át a csapat. Nagyon sok játékos eligazolt, viszont nagyon sok fiatal érkezett, akik folyamatosan beépülnek a csapatba. Igazából tényleg azt látom, hogy napról napra van egy új fiatal, aki be tud épülni és egyre jobban felveszi a ritmust, úgyhogy készen állunk. Én azt gondolom, és abban bízok, hogy az eddig megszerzett tapasztalattal, amit az itt maradt játékosok képviselnek és a fiatalok, amit hoznak lendületet, ez egy olyan jó elegy lesz, amivel sikeresek tudunk lenni.

- Az első közös edzéseken inkább a megszeppent fiatalokat látott, vagy inkább pont tettrekész titánokat, akik alig várják, hogy megmutassák, hogy mire képesek?

- Inkább a második, azt látom a fiatalokon, hogy tényleg igyekeznek, mindent megtesznek azért, hogy minél hamarabb felvegyék ezt a felnőtt, illetve nemzetközi ritmust. Nyilván ők is érzik, hogy az utánpótlás bajnoksághoz képest azért nagy az ugrás. De ahogy mondtam is, azt látom edzéseken, hogy melóznak, és biztos vagyok benne, hogy aki ezt tovább így folytatja, annak ez be fog érni és be fog tudni épülni a csapatba. Igazából ez közhely, de tényleg a fiataloké a jövő. Úgyhogy én tényleg nagyon azt érzem most, hogy sok olyan játékos van, aki sok év múlva is ebben a Ferencvárosban tud játszani majd.

- Mennyi türelem kell hozzájuk? Tehát önöknek, idősebb játékosoknak mennyire kellett megváltoztatni a hozzáállásukat a mindennapokhoz?

- Sok türelem kell, de nem csak magunk felé, hanem a fiatalokhoz is, hiszen az embernek sokszor saját magához is sok türelem kell, de ez így van rendjén. Nyilván mi, a rutinos játékosok próbáljuk minél jobban segíteni a fiatalokat. Ez mindenki érdeke. Ez egy kölcsönös tisztelet és egy kölcsönös oda-vissza adok és kapok szituáció. Ha én adok, utána abból vissza is kapok. Úgyhogy én azt gondolom, hogy kell a türelem, de inkább az kell, hogy segítséget nyújtsunk egymásnak.

- Önöket hogy érintete csapaton belüli sok változás, alaposan kicserélődött a keret.

- Személy szerint én azért már pár változást megéltem itt az évek alatt. Azt gondolom, hogy a sport ilyen, hogy a csapatban folyamatosan cserélődnek a játékosok, valaki tovább lép, valaki eligazol más országba, valaki kipróbálja magát máshol. Ilyen a sport igazából, és nekünk nem azon kell keseregni, hogy most ki ment el és milyen volt akkor, hanem folyamatosan előre kell nézni és reagálni a problémákra, amik esetleg jönnek, a megoldásra törekedni és tényleg a jövőt építeni. Úgyhogy nekem ez a mottóm. Kár keseregni, hogy mi volt, hogy volt. Szép volt, sikereket értünk el, de most már arra kell fókuszálni, hogy tudunk ezzel az új kerettel is sikereket elérni.

- A tavalyi idényben hengereltünk, bajnoki cím, Magyar Kupa-siker és egy történelmi továbbjutás a Bajnokok Ligájában. Elmondható, hogy az volt a legerősebb FTC, amely valaha játszott?

- Sikerek tekintetében mindenképpen, ahogy mondta is, dupláztunk, illetve ugye nagyon-nagyon sokszor már nekifutottunk a BL-minitornának és nem sikerült, és a tavalyi évben végre sikerült ezt megugrani, illetve utána az Európa Kupában is tudtunk szerepelni. Tehát a tavalyi év a sikerekben az eddigi legsikeresebb év volt a Fradi női labdarúgócsapatának az életében. Én mindig azt gondolom, hogy minden egyes szezonban, minden egyes csapatnak van valami erőssége, és arra kell fókuszálnunk, ha az épp a csapategység, akkor a csapategység, ha éppen vannak húzóemberek, akik a hátukra veszik a csapatot és megyünk utánuk, akkor rájuk kell építeni. Úgyhogy nem szeretek annyira így párhuzamot vonni. Tavaly nagyon magasra raktuk a lécet, azt gondolom, és ez is szép a sportban, hogy próbálod ezt folyamatosan újra elérni. Úgyhogy idén sem változnak a célok, attól függetlenül, hogy ilyen sok változás történt. Semmit nem adnak ingyen és könnyen.

- Ennek a csapatnak mondjuk mi lehet az erőssége?

- Amit az elején is említettem, hogy valahogy meg kell találnunk azt az egyensúlyt idén, hogy a rutint képviseljék azok a játékosok, akik már évek óta itt játszanak a Fradiban, és azt a lendületet tartsák meg a fiatalok, azt a motiváltságot, azt a sikerességet, ami bennük van, amivel megkezdték a munkát a csapatunkban. Akarjanak, folyamatosan ott dörömböljenek az ajtón, hogy én szeretnék ebbe a Fradiban folyamatosan pályára lépni. Úgyhogy én bízom benne, hogy ez tényleg egy olyan egység lesz, amivel sikeresek tudunk lenni.

- A csapat az utóbbi hetekben gőzerővel készült a BL-minitornára. Tavaly Albániában átszakadt egy mentális gát a történelmi továbbjutással. Mennyit számíthat az ott, illetve az Európa Kupában szerzett rutin?

- A tavalyi nemzetközi szereplés nagyon nagy tapasztalatot adott a csapatnak, a stábnak és a játékosoknak is. És ahogy mondta is, minden egyes nemzetközi meccs hatalmas élmény és tanulás a csapat számára. Ezért is szeretnénk, hogy tényleg, a BL-ben, az Európa Kupában is minél több meccset tudjunk játszani. De szerintem a tavalyi lendületet és amit ott megtapasztaltunk, azt tudjuk kamatoztatni idén is. Szerintem ez nagy segítség lehet. Tavaly végre megéreztük, hogy képesek vagyunk a továbbjutásra, és bízom benne, hogy idén is, hazai pályán meg tudjuk őrizni a higgadtságot. Nagyon nagy elánnal és motiváltsággal fogunk belecsapni a küzdelmekbe.

- Egy hazai pályán szereplő csapatot általában mentálisan vagy feldob, vagy megbénít az, hogy otthon szerepel. Önöknek mit jelentett, hogy 2024-ben Budapest adott otthont a BL-minitornának?

Én nagyon örültem, hogy két évvel ezelőtt, amikor úgy alakult, hogy itthon rendeztük a tornát, a szeretteim, a családtagok és a barátok is a helyszínen tudtak nekünk szurkolni. Nekem az plusz motiváltságot ad, hogy 2024 után megint Budapesten lesz a torna. Sok szurkolónk ki tud jönni, úgyhogy erre buzdítanék is minél több embert, hogy jöjjenek és szurkoljanak nekünk.

- Egyébként mennyire foglalkoznak a mentális tényezőkkel?

- Szoktunk róla beszélgetni, de most inkább a melón volt a hangsúly. Persze a fiatalokkal beszélgettünk az előző szezonokról. Van, aki kérdez, hogy milyen volt, ez most hogyan fog zajlani, úgy vélem, a fiatalok izgatottan várják már ezt az egészet. Nekünk, rutinos játékosoknak az a feladatunk és a felelősségünk, hogy mindent átadjunk a fiataloknak, érezzék azt, hogy kellő információval rendelkeznek annak kapcsán, ami rájuk vár, igyekszünk levenni a súlyt a vállukról.

- A görög PAOK lesz az első ellenfelünk, akikkel pár éve már összemérték az erejüket.

- Amióta kiderült, hogy a görögök jönnek a selejtező első köréből, csak rájuk készültünk. Néhány évvel ezelőtt már találkoztunk velük Görögországban. Én azt gondolom, hogy két azonos csapat fog találkozni és abszolút egy ki-ki meccs lesz. Egy biztos, nálunk jobban nem akarhatják a továbbjutást, nekünk kell ezt jobban akarni. Higgadtan kell játszanunk, ha azokat az elemeket megtudjuk mutatni, amiket az edzőmeccseken tudtunk gyakorolni, akkor én azt gondolom, hogy sikeresek tudunk lenni szerdán. Aztán meglátjuk, mi vár ránk szombaton…

Szalagyi Áron