Éppen egy hónapja, 2024. április 10-én ért véget rekordbajnok férfi jégkorongcsapatunk számára a 2023/24-es klubidény. Az FTC-Telekom a szezon során zsinórban hatodszor hódította el a magyar bajnoki címet, ezzel ismét kiharcolta a nemzetközi porondon való szereplés jogát, emellett megnyerte a Szuperkupát, míg az Erste Ligában ezüst-, a Magyar Kupában bronzéremmel zárt. Négy héttel az idény lezárulta után a szakosztály szakmai igazgatóját, Hudák Gábort kértük arra, értékelje a mögöttünk hagyott szezont az előzetes célok tükrében. Emellett szóba került az új keret kialakítása, a csapatkapitány, Nagy Gergő  távozása, az előttünk álló idényre kitűzhető célok, az utánpótlásunk és a létesítményeink helyzete, és az erdélyi csapatokkal való, évről-évre egyre nehezebb verseny is.

- Kezdjünk egy rövid szezonértékelővel! Most, hogy már eltelt néhány hét az Erste Liga döntője óta, volt idő arra, hogy leülepedjenek az élmények, tapasztalatok. Az előző szezon elején a szakosztályvezetés egyértelműen azt a célt tűzte ki, hogy a felnőtt férficsapat megnyerje a magyar bajnoki cím mellett az Erste Ligát is, és minimum döntőbe jusson a Magyar Kupában. A most már minimális célnak tekinthető magyar bajnoki arany meglett, a másik kettő viszont nem jött össze. Utólag visszanézve, ennek tükrében mennyire tekinthető sikeresnek a szezon?

- Egyértelműen úgy érzem, hogy félig üres a pohár, mindenképpen van, és kell is, hogy legyen hiányérzetünk. Két elveszített Erste Liga-döntő után úgy vágtunk bele ebbe az előző idénybe, hogy mindenképpen szeretnénk újra a Népligetbe vinni az Erste Liga-trófeát. Természetesen nagyon büszkék vagyunk a magyar bajnoki címre is, amit annak ellenére is nagyon fontos dolognak tartok, hogy sok kritika éri az OB I Erste Ligába integrált lebonyolítását, de mégiscsak hat-hét másik magyarországi csapatot utasítunk magunk mögé immár zsinórban hatodik éve.

Viszont, ha már létezik Erste Liga, és abban versenyzünk, mi azért arrakészültünk, hogy végre ismét sikerül megnyerni azt a sorozatot is. Emiatt személy szerint nekem azért egy kicsit keserű a szám íze, ha a szezon befejezésére gondolok.

- Mi az oka annak, hogy az utolsó lépcsőfokot, a ligadöntő megnyerését ezúttal sem sikerült megugrani?

- Persze, fel lehet hozni a rosszkor jövő sérüléseket, eltiltásokat, netán azt a fajta akár pályán kívüli folyamatos nyomást is, amit mondjuk egy Csíkszereda elleni playoff-párharc jelent, de ez mind kifogás lenne, főleg, hogy ezek zöme a többi csapatot is ugyanúgy érinti, főleg a szezon végén, ahogy egyre több komoly meccs van a lábakban. Összességében kijelenthető, hogy a keret képességeihez mérten, főleg az alapszakaszban és a rájátszás korábbi fordulóiban látottakhoz képest a mi játékosaink az Erste Liga-döntőben alulteljesítettek, a Brassó pedig, a szezon korábbi részében látottakhoz képest jóval jobb teljesítményre volt képes, mint korábban. Talán a korábban róluk szerzett tapasztalatok egy kicsit elaltattak minket, ráadásul úgy kezdtük a párharcot, hogy az első meccsen hazai jégen 15 perc elteltével 3-0-ra vezettünk, és onnan kaptunk ki. Azután a vereség után mintha egy picit mentálisan megrogyott volna a csapat, ebből pedig az erőltetett menetben már nem sikerült visszajönni.

- Ahogy az ilyenkor megszokott, lényegében az előző idény végétől kezdve már folyamatosan zajlik az új szezonra készülő keret kialakítása. Ahogy azt láthattuk az elmúlt hetekben, van, akivel már sikerült megállapodni, de várhatóak még további bejelentések is. Volt-e arról szó a Fodor Szabolcs vezette szakmai stábbal, hogy mi az, amin még változtatni, hangolni kell a keretépítés során, hogy megugorható legyen az a bizonyos utolsó lépcsőfok?

- Mindenképpen cél kell, hogy legyen, erről Fodor Szabolccsal is beszéltünk, hogy meg kell próbálni minél több fiatal magyar játékost beépíteni a keretbe. Természetesen nem lehet anélkül versenyképesnek maradni a jelenlegi mezőnyben, a jelenlegi szabályozások mellett, hogy ne legyen minőségben és mennyiségben egyaránt megfelelő számú és megfelelő játékerőt képviselő légiósunk, de fontos, hogy továbbra is legyen a csapatnak egy erős, magyar magja, lehetőség szerint olyan fiatalokból, akik már most a segítségünkre lehetnek, de sokáig, hosszabb távon is számíthatunk rájuk, sőt, egy-két év távlatában húzóemberré válhatnak.

- Ha már szóba kerültek a fiatalok: minden évben felmerül a saját utánpótlás kérdése. Hogy állunk azokban a korosztályokban, U21 vagy U18, akik már komolyabban számításba vehetőek lehetnek felnőtt szinten, és mikor jöhet el az az idő, hogy aktívabban is be lehessen vetni a saját korosztályos csapatok játékosait?

- Egy-egy játékos, gondolhatunk Földes Lászlóra, vagy akár Kocsis Botondra, már nem csak dörömböl a felnőttcsapat ajtaján, de át is lépte azt, viszont az valóban jellemző sajnos, hogy ők inkább ritka kivételnek számítanak. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy lényegében hat éve van minden korosztályra kiterjedő, normálisan felépített utánpótlásunk. Előtte hosszú évekig nem beszélhettünk valódi utánpótlásnevelésről, hiszen nem volt saját, szabványméretű pályánk, ahol edzeni lehetett volna. Ennek a hat évnek az első és legfontosabb feladata az volt, hogy minden korosztályt fel tudjunk tölteni hokispalántákkal, minden működő korosztályban legyen a Fradinak csapata. Ezt sikerült megugrani, bár Budapesten, ahol jelentős a sportági konkurencia, már önmagában ez sem volt egyszerű feladat, főleg szinte a semmiből építkezve. Később nagyon megnehezítette a dolgunkat, hogy hosszas huzavona után végül nem kerültünk be a kiemelt akadémiák közé, így azóta azzal is meg kell küzdenünk, hogy a legtehetségesebb, legügyesebb játékosaink közül jónéhányan az U16 utáni korosztályokban átigazolnak valamelyik akadémiához, így továbbra is elég komoly a hátrányunk, ami a felnőtt csapat szempontjából releváns legidősebb korosztályokat illeti. De valahogy ezt a helyzetet is meg kell oldanunk, természetesen az a célunk, hogy minél több saját nevelésű fiatal kaphasson szerepet felnőttszinten is a Ferencvárosban. Komolyabb hangsúlyt kell helyeznünk az utánpótlásban folyó szakmai munkára, el kell érnünk, hogy vonzó ajánlat legyen akár az idősebb korosztályokban is a Ferencvárosban jégkorongozni. Ez mindenképpen egy fontos elérendő célunk a következő időszakra.

- A nehézségek ellenére vannak-e most olyan játékosok a két idősebb korosztályban, akiket akár már Fodor Szabolcs is számításba vehet? Mennyire érdemes az ezzel való kísérletezéssel kockáztatni egy olyan kiélezett bajnokságban, mint az Erste Liga, ahol minden egyes mérkőzésnek lehet jelentősége a végelszámolásnál?

- Úgy gondolom, hogy zsinórban hat megnyert magyar bajnoki cím után nyugodtan vállalhatunk picit több kockázatot ezen a fronton, de az természetesen fontos, hogy megőrizzük a nagyon fontos és törékeny egyensúlyt a felnőttcsapat eredményessége és a fiatal játékosok beépítése között. De ahogy már mondtam, a jelenlegi helyzetben, az új keret kialakításakor ezt a szempontot is aktívabban figyelembe kell venni. Azt viszont mindenképpen látni kell, hogy azok a legtehetségesebb fiatalok, akik komoly hokis karriert szeretnének, ha nem az akadémiákat választják, akkor most már a legtöbb esetben külföldön próbálnak szerencsét. Látható a felnőtt és a korosztályos válogatottakban is, hogy nagyon sok, és egyre több az olyan játékos, aki már egészen fiatal kora óta külföldön pallérozódik. Emellett hazai téren is van komoly elszívó erő a Volán személyében, nagyon vonzó az ambiciózus fiatalok számára az ICEHL-szereplés lehetősége. A helyzet nem könnyű, de mindenképpen prioritás, hogy megtaláljuk a módját minél több tehetség itt tartásának és beépítésének, már akár a következő szezonban is.

- Ha az átigazolásokról, és a keret kialakításáról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül Nagy Gergő távozása mellett, ami sok szurkoló számára meglepő fordulat volt. Mik voltak azok az okok, amik végül ahhoz a döntéshez vezettek, hogy nem hosszabbított szerződést a szakosztály a csapatkapitánnyal?

- Amikor hat évvel ezelőtt Fodor Szabolcs ideigazolt vezetőedzőnek, a keze alatt teljesen új csapat épült. Sikerült magával hoznia sok olyan jó nevű, kiváló magyar játékost, akik már minden szinten bizonyítottak, de még bőven volt bennük néhány év a legmagasabb szinten. Ez a magyar mag volt a 2018 utáni néhány év sikereinek az alapja, a koncepció működött, elég csak a magyar bajnoki címek mellett az Erste Liga-győzelemre, a szenzációs Magyar Kupa-sikerre, vagy a ritteni továbbjutásra gondolni a Kontinentális Kupában.

Teltek-múltak az évek, ezek a rutinos játékosok nem lettek fiatalabbak, sőt, a zömük – a teljesség igénye nélkül gondolhatunk Hegyi Ádámra, Pavuk Attilára, Hajós Rolandra, Roczanov Dezsőre, Somogyi Balázsra – időközben már fel is hagyott az aktív jégkoronggal, emlékezhetünk, többen közülük a Ferencvárosból vonultak vissza. Az elmúlt két szezon tapasztalatai alapján azt a döntést hoztuk, hogy itt az ideje egy teljesen új csapatépítési ciklust kezdeni, új, friss, fiatal arcokból megpróbálni kialakítani egy hasonlóan stabil magot, akik az újabb sikerek alapjai lehetnek. Vagyis, lényegében egy teljes ráncfelvarrást eszközölni a kereten.

Persze, nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, Gergőnek rengeteget köszönhetünk az elmúlt hat évből, a fradizmusa, szenvedélye példaértékű. Akárhogy is alakuljon a pályafutása további része, természetesen a Fradi-család tagja marad, ahogy az ideigazolása előtt is az volt. Olyannyira, hogy jeleztük neki is, az ajtók ezzel nem zárultak be, később, akár játékospályafutása lezárulta után is várjuk vissza a stábba, a szakosztályba.

- Arról még korai beszélni, hogy kié lehet a csapatkapitányt megillető „C” betű a mezen?

- Abszolút korai. Olyannyira, hogy ez egy az egyben öltözői döntés, ezt a játékosoknak és a stábnak közösen kell majd eldöntenie.

- Figyelembe véve azt, hogy jelenleg hogy áll a csapatépítés, milyen céljaink lehetnek, mire számíthatunk a következő szezonban?

- A céljaink nem változnak, a Ferencváros ahol, amilyen sorozatban elindul, mindenhol a végső győzelemért száll harcba. Azon dolgozunk, hogy olyan kerettel menjünk neki a szezonnak, amelyiktől reálisan el is várható ezeknek a céloknak az elérése. Ahogy tavaly, idén is szeretnénk megnyerni a magyar bajnoki címet, minimum döntőzni szeretnénk a Magyar Kupában, arról pedig, hogy az Erste Liga-győzelemre tényleg van-e esélyünk, az összes csapat keretének a kialakulása után mondhatunk biztosat, de úgy mentünk bele a keretépítésbe, hogy ez a cél.

- Ebben a versenyben hogyan tudjuk tartani a lépést az erdélyi csapatokkal? Az elmúlt években is megtapasztalhattuk a csapataik keretértékét, és az ebből fakadó játékerőt, láthattuk, milyen nehéz volt túljutni a Csíkszeredán, és a saját bőrünkön érezhettük, milyen légióssorai vannak a Brassónak, míg a Gyergyó háza tájáról csarnok- és reptérépítésről, valamint osztrák ICEHL-indulásról szólnak a hírek.

- Ezért is mondtam, hogy annak ellenére, hogy a ligagyőzelem a célunk, ez egy rendkívül nehéz kihívás. Az elmúlt három vesztes döntőben is lehetett volna talán esélyünk – idén volt talán a legkevesebb -, de évről évre nehezebb tartani a lépést. De nem adjuk fel, az a célunk, hogy versenyképesek legyünk a mind anyagi, mind szakmai téren nagyon erős erdélyi ellenfelekkel szemben is, a zsinórban három döntős szereplésünk, vagy az, hogy idén a három erdélyi mellett a Fradi volt az elődöntő egyetlen magyarországi szereplője, ezek pedig azt mutatják, hogy azért ez sikerült és továbbra is sikerülhet. A Ferencváros vagyunk, nem tehetjük fel a kezünket, nem lehet más célunk, mint győzni. De nem csak a levegőbe beszélünk, hanem úgy gondolom, idén is sikerül olyan keretet kialakítanunk a szezon kezdetére, amelyikkel elérhető ez a cél.

- Ha már a GYHK kapcsán szóba került az osztrák ICEHL, nekünk elérhető lehet-e az ausztriai szereplés, és van-e értelme szakmailag egy ilyen projektbe belevágni?

- Értelme mindenképpen lenne, de csak akkor, ha szponzorok terén tovább tudunk erősödni, a szakosztály jelenlegi anyagi lehetőségeinek ismeretében nem lehetnénk versenyképesek az ICEHL-ben. De természetesen minden évben beszélünk erről is, nyitottak vagyunk az erről való gondolkodásban, szakmailag egyértelmű, hogy nem csak nekünk, de minden magyarországi csapatnak ez lehetne az előrelépés, a további fejlődés útja. De az, hogy ez realitás lehessen, sok olyan tényezőnek is egyszerre működnie kellene, amik közül néhány túlmutat a szakosztályon. Bízunk benne, hogy néhány éven belül realitás lehet ilyesmibe belevágni.

- Háttér, létesítmények szempontjából várható-e bármilyen változás az új idényre?

- Egyelőre nem tudunk ilyesmiről újat mondani, továbbra is a Tüskecsarnok lesz a felnőttcsapat hazai pályája. Ezen a csarnokon kívül nem igazán van olyan Budapesten, amelyik a központi fekvése miatt könnyen és jól elérhető, és befér akár 1500-2000 ember is, ezek mellett viszont fenntarthatóan üzemeltethető egy teljes szezonon keresztül. Minden évben felmerül a saját csarnok kérdése, ez viszont az anyaegyesület kompetenciája, a rendelkezésemre álló információk alapján viszont annyit mondhatok, hogy a jelenlegi helyzetben a közeljövőben ennek nincs realitása.

Boldizsár Márton