„Sziasztok!

A szerda az eddigiekhez képest nyugis napot hozott, elvégre csak egy edzés szerepelt a programban – igaz, mi azért sejtettük, hogy ha csak egy van, akkor az nem a gyengébb fajtából lesz, és így is történt. Meghúztuk rendesen a délelőttöt, lerohanások és futós játékok voltak főként a Debrecennel közösen, és azt büszkén hozzátehetjük, hogy Gábor (Elek Gábor – a szerk.) legnagyobb örömére minden játékot mi nyertünk. Egyébként nekünk, kapusoknak az edzőtáborban is hasonlóan zajlik a munka, mint a sima hétköznapokon, amikor a többiek az erőnléti edzéseket és főként a futós részeket csinálják, akkor mi speciális kapusfeladatokat végzünk. Persze, az alapozás idején némi futással fűszerezve…

Délután egészen 18:30-ig fakultatívan tölthettük az időnket, én – az 1-es „apartmanommal” együtt – napozni mentem a Balaton-partra, mások csak az árnyékban ülve beszélgettek vagy sétáltak a városban. Később aztán Levente (Szucsánszki Zita és Elek Gábor kisfia – a szerk.) is meglátogatott minket, és vele is töltöttünk egy kis időt. Jól jött ez a szabad délután, ráadásul az egyetlen közös program sem volt épp megerőltető: este hajózni mentünk a Balatonra. Voltam már ilyesmi programon korábban, vagyis nekem különösebb újdonságot nem jelentett, de így is nagyon örültem neki, hiszen kicsit kimozdultunk a megszokottá vált környezetből, kicsit kiléptünk a monotonitásból, abból, hogy az edzések és az étkezések váltják egymást. Fontos, hogy ilyenkor más közegben is együtt van a csapat, és, hogy igazán felszabadulttá vált a hangulat, bízom benne, hogy a Fradi TV adásából a szurkolóknak is ez derül majd ki.

Egyébként, ha már épp a vacsi után született ez a bejegyzés, elárulhatom, hogy csaknem két hét edzőtáborozás után (az előző héten a válogatottal volt Blani Törökországban – a szerk.) nagyon vágyom már a hazai ízekre… Semmi probléma sincs a NEKA konyhájával, csak épp az otthoni kaja hiányzik. Sokszor főzök magamnak és ilyenkor jobban tudom, hogy mit szeretnék, illetve, hogy mit ehetek, az ilyen helyeken pedig az ételallergiám miatt amúgy is leszűkül a választási lehetőségem.

Jól jött tehát a valamelyest lazább szerda, hiszen kicsit feltöltődhettünk a kőkeménynek ígérkező csütörtök és péntek előtt.”

Sorozatunk első részét, Kovacsics Anikó blogbejegyzését ITT olvashatják, a második részt pedig, amelyben Lukács Viktória mesélt a keddi napról ITT.