Női kézilabdacsapatunk vasárnap délután kezdi meg szereplését a 2026/2027-es Bajnokok Ligája-idényében, de egyelőre biztosan Márton Gréta nélkül. Együttesünk válogatott balszélsője gyakorlatilag a teljes felkészülést kihagyta, és bár egyre közelebb van a visszatéréshez, a podgoricai összecsapáson még nem segíthet a társaknak. Hogy mikor láthatjuk újra, illetve egyáltalán mi vezetett a kényszerpihenőhöz, az kiderül a beszélgetésből.

Nehéz türelmesnek maradnia?
Őszintén, nagyon nehéz volt elfogadni a sérülést, viszont amikor megkaptam a diagnózist és azt, hogy mi lesz majd a protokoll, akkor úgy éreztem, hogy el tudom fogadni. Azóta könnyebb, mert ott lebeg a cél a szemem előtt: szeretnék megerősödni és újra fájdalommentesen élni a mindennapjaimat.

Már a hétköznapokon is fájt?
Igen, sajnos elhúzódó sérülés volt a vállamnál, nyáron, visszatérés után olyan mértékig eljutott a fájdalom, hogy alig tudtam felemelni a kezemet, és ez már így a mindennapjaimra, a kedvemre és a teljesítményemre is rányomta a bélyegét. Ezért döntöttünk úgy, hogy annak érdekében, hogy végig tudjam játszani az idény jelentős részét, hogy újra egészséges legyek, most muszáj pihennem és gyógytornáznom. Sajnos az alapozási időszak és a szuperkupa is beleesett ebbe az időszakba, de egyre közeledünk a majdnem tökéleteshez, úgyhogy most már nagyon boldog vagyok.

Korábban nem volt még problémája a vállával?
Azt tudtam, hogy nem természetes helyzetben van a vállövem, ezért sokat dolgoztunk rajta, hogy megfelelő pozícióban legyen, hogy megerősítsük a váll körüli izmokat, és eddig nem is volt problémám. Bízom benne, hogy tökéletes lesz, de biztosan szükségem lesz időre, mire újra magamra találok, de már az boldoggá tesz, hogy passzolhatok, kapura lőhetek.

Mentálisan mennyire érez gátat, amikor labdát fog a kezében?
Egy-egy mozdulatnál még várom a fájdalmat, szóval van azért még gát bennem, és amikor érzem, hogy rendben van, akkor merem picit forszírozni. Sokan állnak mögöttem, akik végig segítenek a gyógyulás folyamatában, ők kontroll alatt tartanak, és erre szükségem is van, mert hajlamos vagyok „túlvinni” a dolgokat, túlerőltetni magam, pedig meg kell találni az arany középutat, hogy fejlődjek is, de ne is essek vissza.

Félig kívülről, félig belülről figyeli most az edzéseket és a mérkőzéseket, mit lát a csapaton?
Felfelé ívelő alapozási időszakot láttam, szerencsére a részese is voltam valamennyire, úgyhogy tudom, hogy a lányok épp mit éreznek vagy min mennek keresztül. Augusztusban nagyon szépen fejlődött a csapat, épp ezért sajnáltam nagyon, hogy a Szuperkupán nem tudták ugyanazt a játékot nyújtani, mint a Metz ellen egy héttel korábban, és egyébként amire képesek. Tudták, hogy alakulhatott volna másképp is, épp ezért bosszantó a vereség. De úgy tekintünk rá, hogy ez egy lehetőség volt csak, és van még előttünk nagyon sok szép feladat, most arra koncentrálunk, hogy az első Bajnokok Ligája-meccsen jól teljesítsünk, vagyis, hogy a lányok jól teljesítsenek. És, hogy utána fokozatosan fejlődjünk az idény során.

A céljainkhoz mérten kötelező feladatnak tekinthető a Buducsnoszt elleni meccs, de nem szokott könnyű lenni a Moracsában játszani.
Valóban, ez talán mindenki által elvárt győzelem lehet, de rettenetesen nehéz szokott lenni abban a környezetben, az ilyen mentalitású csapatok ellen játszani. Bennünk is megvan a harci szellem, de nem mehetünk biztosra, maximálisan kell koncentrálni. Bízom a lányokban, szerintem jól felkészültek, fontos, hogy sikerrel indítsuk a BL-idényt.

Mit tűzött ki maga elé célként a visszatérésre?
Ha minden jól megy, akkor a jövő héten már komolyabb labdás edzéseket is végezhetek, fokozatosan és óvatosan emelhetjük a terhelést, talán már kapura is lőhetek, mert hivatalosan a rehabilitációs időszak végén járunk. Remélem, hogy szeptember közepén láthatnak már majd a szurkolók a pályán. Nem ígérem, hogy egyből százszázalékos leszek, de mindent megtettem, és mindent meg is teszek azért, hogy visszanyerjem a formámat.