Balázs Bítia 2024 szeptemberében, alig tizennyolc évesen debütált az élvonalban női kézilabdacsapatunk mezében, azóta pedig szurkolóink is megismerhették tehetségét. Poszttársa, Papp Dorka sérülése után rendszeresen a csapat tagja volt, az idény során összesen tizennégy bajnokin, illetve egy Bajnokok Ligája-mérkőzésen jutott szóhoz, és ezeken a találkozókon tizenkilenc gólt szerzett. Teljesítményével, hozzáállásával kivívta a következő idényre szóló kerettagságot is, márpedig ez ilyen fiatalon hatalmas lehetőség a minden fronton a csúcsot megcélzó Ferencvárosban.

– A szezon vége felé tudtam meg, hogy Jesper szeretne velem dolgozni, hogy a felnőtt keret tagja lehetek – mesélte Balázs Bítia. – Elmondhatatlan örömet éreztem, amikor megtudtam, mert bár sok különböző lehetőségre készültem előzetesen, nem igazán számítottam rá. Most érettségiztem, és amúgy is azt terveztem, hogy egy évet kihagyok az iskolában, hogy ezt az időt maximálisan a kézilabdára fordíthassam, de eredetileg úgy gondoltam, hogy az ifiben, esetleg az NB I/B-ben vagy kölcsönben kell bizonyítanom, hogy utána szerződést kaphassak. Végül ezeknél sokkal jobban alakult minden – szeretném kihasználni, hogy nem kell minden nap korán kelni, iskolapadból jönni edzésre, utána pedig tanulni, hanem maximálisan koncentrálhatok a kézilabdára és a fejlődésre.

Játékosunk 2024. szeptember 4-én debütált az NB I-ben, de mint azt elmondta, nem csak erre a meccsre gondol vissza jószívvel a mögöttünk hagyott idényből.

– Emlékszem az első NB I-es bajnokira, az azért mindenki pályafutásában meghatározó, és nekem különösen szép emlék, hogy gólt is lőttem, de utólag azt mondom, hogy az az időszak, amit a felnőttcsapattal tölthettem, sokkal többet ér, mint az a meccs. Ha a teljes idényre gondolok, akkor talán az MTK elleni bajnokit is ki tudom emelni, ahol sok időt kaptam, a labda is sokszor jött hozzám, tudtam is élni a lehetőséggel, nagyon élveztem a meccset, de a Storhamar elleni BL-mérkőzés is hatalmas élmény volt.

A fiataloknak mindig nehéz feladat először belépni a felnőtt öltözőbe, megismerkedni azokkal a kézilabdázókkal, olimpiai és világbajnokokkal, példaképekkel, akiket addig a lelátóról vagy a tévé elől figyeltek, de Bítia számára könnyebbséget jelentett a fokozatosság.

– Szerintem egyik pillanatról a másikra nem lehet azt kezelni, hogy az ifi öltöző helyett már a felnőttbe mehetek, de nekem sokat segített, hogy volt benne fokozatosság. A múlt nyáron még csak edzésekre jártam fel, amikor a keretből sokan az olimpián, Dorka pedig utánpótlás világversenyen szerepelt, aztán télen is volt néhány edzés, ezért már nem ért akkora meglepetés utána. Fel kellett venni a tempót, persze, mert nagyon más itt a ritmus, de jól kijövök a csapattársaimmal.

Jobbszélsőnk a nyárra kapott egyéni programot már csinálja, közben pedig igyekszik kihasználni a nyár adta lehetőséget a kikapcsolódásra.

– A suli, az edzés, az utazások mellett kevés idő jut a barátokra, de szeretek festegetni, kreatívkodni is, sokszor lejárok a szabadba alkotni. A Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium művészeti tagozatára jártam, és valószínűleg az egyéves kihagyás után is művészeti vonalon szeretnék továbbtanulni. Nem tudom még pontosan, hogy mit, talán díszlettervezést vagy festészetet, de jobban bele kell majd ásnom magam, hogy objektíven tudjak dönteni. Nagyon szeretek festeni, portrékat általában akrillal, vagy tájképeket, csendéleteket vízfestékkel szoktam készíteni, előfordul, hogy több kép készül egyszerre, mert úgy változatosabb a munka. A rokonság már tele van a festményeimmel, de otthon és az iskolában is ki szoktuk őket rakni.

Bítia még akadémista korában egy kérdésre válaszolva úgy felelt, hogy ha választhatna szuperképességet, akkor a jövőbe szeretne látni – de azt nem látta, hogy 2025 nyarán már a Fradi élvonalbeli keretének teljesjogú tagja lesz.

– Ez a szuperképesség azóta se teljesült, de tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért ezt mondtam, mert erre annyira nem vágyom. Most biztos, hogy az idő megállítás képességét kérném, hogy többet tudjak foglalkozni azzal, amivel akarok. Ami biztos, hogy a jövőt nem látom, de azt remélem a következő időszaktól, hogy tudok fejlődni, szeretnék magamnak és a csapatnak is bizonyítani, megmutatni, hogy idevaló vagyok. Valójában nincsenek kételyeim, de egy-két hibán talán gyorsabban is túlléphetnék, ezt is kell még tanulnom, de sok segítséget kapok a csapattársaktól és különösen Angie-től (Angela Malesteintől, a poszttárstól – a szerk.). Már most nagyon sokat tanultam tőle, olyan technikás játékos, hogy már csak azzal is tanulok, ha nézem, hogy mit csinál, az pedig, hogy tanácsokat is ad, különösen nagy ajándék.