Meglehetősen hullámzóan alakult női kézilabdacsapatunk számára a lassan véget érő óév – 2025-ben jutott nagy győzelemből, katarzisból és trófeából, de csalódásból is, még ha utóbbira nem is emlékszünk szívesen. Simon Petrával ebből is, abból is felidéztünk néhányat, de a beszélgetés közben szóba jött a házi készítésű tatár beefsteak, a karácsonyi hangolódás, a csapat fejlődése és a 2026-os álom is.

Sűrű a karácsonyi időszak?
Nagy a jövés-menés, az biztos, épp anyuméknál voltunk, mert ott találkoztunk keresztanyukámékkal, el is húzódott kicsit az ebéd és a program, de amúgy is sok minden volt az elmúlt két-három napban, ide mentünk, oda mentünk, vásároltunk és már az edzéseket is elkezdtük.

Hogy áll az otthoni készülődés? Ez az első karácsony a pároddal közös otthonotokban.
Jól megy, már mindent megvettünk, igaz, megjártuk érte a hadak útját, mert nagyon nehezen tudtam húst venni, végül csak a Lehel téri piacon kaptam, szóval voltak trükkös dolgok. Az ajándékokat már jó előre beszereztük, nem sokára nekiállunk a mézeskalácsnak, a többi sütés-főzés pedig a következő napokon lesz.

Ezek szerint magatok készítetek mindent?
Igen, lesz tatár beefsteak, narancsos kacsamell rozmaringos krumplival, karamellizált körte és háromféle süti. A sütiket inkább én készítem, a tatárt közösen, azt régen sokat ettünk apummal, de Barnus ügyesen süt és szeret is, úgyhogy a többit főleg ő csinálja majd. December 24-én mi megyünk vendégségbe, de 25-én mindkettőnk szüleit vendégül látjuk majd.

A karácsonyfa díszítésnél kinek volt erősebb az akarata?
Teljesen közösen csináltuk, szólt a karácsonyi zene, jó volt a hangulata – két egyforma dísz nem került egymás mellé, de nagyon élveztük ezt a programot is. Már tavaly decemberben megvettünk jó sok díszt, amik megtetszettek, de persze idén is beszereztünk néhány újat.

Sikerült már kipihenni a világbajnokságot, illetve a teljes évet? Negyvennégy tétmeccs a Fradival, tizenöt a válogatottal nem hangzik kevésnek…
Egészen jól sikerült a pihenés az elmúlt hetekben, voltunk picit ”telelni” is Zakopanéban. A világbajnoksággal sajnos hamarabb végeztünk, mint akartuk, így kicsivel több napunk volt pihenni, és a Fradival is csak január 4-én lesz legközelebb bajnokink. Érdekes, mert várom már, hogy elkezdjük a közös munkát, szeretem, amikor történnek a dolgok, jönnek a meccsek, jó érzés lesz újra pályára lépni. Talán azért is van bennem most ez erősebben, mert elszomorító volt a válogatottal a befejezés, és ilyenkor már nagyon csinálnám újra.

Milyen volt összességében 2025?
Hullámvölgyek és hullámhegyek is voltak benne. Arra például nagyon emlékszem, hogy az első januári meccsen elvertük a Győrt öttel, szóval a kezdés nagyon jó volt, utána viszont a BL-kiesés nagyon fájó pillanat volt. A nyarat is sikeresnek gondolom, jó felkészülést zártunk, aztán ősszel megint jött egy gyenge időszak, de úgy érzem, hogy már kijöttünk ebből, a vége pedig, a Brest elleni fordítás méltó lezárás volt.

Mi a kedvenc sportpillanatod az évből?
Talán épp az első és az utolsó meccs, mert az csapatként és nekem személy szerint is jól sikerült, de persze, a Magyar Kupa-győzelem is ide kívánkozik. Kissé keretesnek tűnik így az év, de ez k

ét komoly győzelem volt két nívós csapattal szemben.

Melyik típus vagy, aki a kudarcra vagy a sikerre emlékszik élénkebben?
Tanulni kell a hibákból, például számomra az Odense elleni oda-visszavágó nagyon tanulságos, és sokat kell belőle kivenni ahhoz, hogy tudjuk, az előttünk lévő célokhoz hogyan lehet eljutni, hogy ne essünk újra ugyanabba a hibába. Vannak meccsek, amiket egy sportoló nagyon el akarna felejteni, mint ez a legutóbbi Győr elleni. Nagyon fáj, napokig agyaltam rajta utána, hogy egyáltalán miként lehet túllépni rajta – mert lehet kikapni, csak nem így, szégyenérzet töltött el utána. Azt szívesen elfelejteném, miközben tudom, hogy emlékezni is kell rá, mert arra sarkall, hogy egyetlen edzésre sem szabad lejjebb engedni a szintet. De összességében szeretem jobban azt kiemelni, arra fókuszálni ami pozitív, hogy miért tudtuk megverni öttel a Győrt, vagy fordítani mínusz kilencről a Brest ellen, mert ebből lehet igazán erőt meríteni. Ettől lehet erős a karakterünk, hogy tudjuk, képesek vagyunk rá.

Mit vársz 2026-tól?
Bizakodó vagyok, igaz, mindig az szoktam lenni. De tényleg azt gondolom, hogy jó úton indultunk el, és a Bajnokok Ligájában lesz esélyünk küzdeni a célunkért. Hatalmas álmom, hogy a FINAL4-ban szerepelhessek, de ott lebeg a szemünk előtt a Magyar Kupa is, és hogy a bajnokságban visszavágjunk a Győrnek még akkor is, ha nem ér majd aranyat.

Maradt még egyetemi vizsgád az új évre?
Persze, kettőt csináltam meg eddig, és van még vissza öt januárban, az nehéz időszak lesz, de karácsony után rárobbanok a polgári, meg a nemzetközi jogra. Tanultam már picit, például út közben Zakopane felé vagy esténként, de az elmúlt napokban nem volt sok időm.

Lesz valamilyen fogadalmad szilveszterkor?
Nem vagyok az a típus, aki ilyenkor fogadna meg valamit, mert megvannak a fix céljaim, álmaim, amikért minden nap dolgozom egész évben. A hagyományokat azért tartom, hogy lencsét eszem elsején, meg pirosat kell hordani, pezsgőzés, szóval ezek megvannak. Annyit szoktam még, hogy végignézem a telefonomban a galériát, hogy lássam, mennyi helyen voltam, miket csináltam, ez mindig boldogsággal tölt el. Iszonyú gyorsan pörögnek az évek, és közben néha észre sem vesszük, hogy mennyi minden történik. A legdurvább, hogy jövőre már huszonkettő leszek, miközben leragadtam tizennyolc-tizenkilencnél…