Aligha akad olyan Fradi-szurkoló, akinek ne az 1995. augusztus 9-i Anderlecht-FTC Bajnokok Ligája-selejtező jutna eszébe Zoran Kuntics nevének hallatán. Korábbi támadónk kezdőként 78 percet kapott a 30 évvel ezelőtti mérkőzésen, és élt is a lehetőséggel, hiszen Lisztes Krisztián kiváló indítása után az 58. percben mattolta a belga védelmet, és ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy csapatunk története során először a Bajnokok Ligája főtáblájára jusson. Persze ehhez a visszavágón is jó eredményt kellett elérni, két héttel később az Üllői úton Kuntics ezúttal más szerepkörben, előkészítőként villant, Goran Kopunovics góljára pedig ugyan Gilles de Bilde még válaszolni tudott, de összesítésben a mieink voltak a jobbak, így jöhetett a BL-főtábla.

Zoran Kuntics 39 mérkőzésen szerepelt az FTC-ben, 27 bajnokin hat gól és nyolc gólpassz szerepel a neve mellett, de az Anderlecht elleni BL-selejtezős párharc mellett a legtöbben valószínűleg a csoportkörben mutatott teljesítménye miatt emlékeznek rá. A szerb ék csupán a Grasshoppers elleni, idegenbeli találkozón nem lépett pályára, az Ajax elleni hazai meccsen a vele szemben elkövetett szabálytalanság után értékesítette Nyilas Elek a nekünk megítélt büntetőt, a svájciak elleni második meccsen pedig Lisztes Krisztánnak adott gólpasszt.

A szezon végén a bajnoki trófeát is a magasba emelhette, majd távozott klubunktól. Pályafutása során több hazai és külföldi csapatnál is megfordult, majd vezetőedzőnként a Diósgyőrt, a Pápát, valamint rövid ideig az FTC-t is irányította. Jelenleg más szerepkörben tevékenykedik, a vele készült nagyinterjúban feladatai mellett többek között családjáról, az NB I-ről, továbbá a Fradi szerb játékosairól is beszélgettünk.

- Hogyan tölti a mindennapjait, mivel foglalkozik mostanában?

- Újvidéken élek a családommal, a fiam pedig Magyarországon. Tavaly január óta a Vojvodina vezető játékosmegfigyelője vagyok, a munkám tölti ki az időm nagy részét. Az előző szezon végén rövid ideig asszisztensedzőként segítettem a csapat vezetőedzőjét, Miroslav Tanjgát, az idény végeztével azonban visszatértem az eredeti feladatkörömhöz, amit nagy örömmel végzek.

- Ha már játékosmegfigyelés és Vojvodina, mit gondol az új szélsőnkről, Bamidele Yusufról?

- Bamidele egy nagyon jó játékos, tavaly ősszel érkezett a Vojvodinához a Radnicski Nistől. Szélsőként és középcsatárként is bevethető, ballábas, és erős testfelépítésének köszönhetően egyszerre gyors és kemény, jól tudja fedezni a labdát, de elképesztő sprinteket is kivág, ha éppen arra van szükség. A támadószekcióban szinte minden poszton megállja a helyét, éppen az előbb sorolt tulajdonságainak köszönhetően. Mindezt természetesen a számai is alátámasztják, hogyha megnézzük a statisztikákat, láthatjuk, hogy minden sorozatot figyelembe véve 41 meccsen 18 gólt lőtt és négy gólpasszt is kiosztott, ami úgy gondolom, hogy megsüvegelendő teljesítmény. Hiányozni fog a csatársorunkból, de a Vojvodina kisebb klub, mint a Fradi, más a modell is, az ilyen minőséget képviselő játékosokat el kell engednünk, főleg, hogyha egy másik ország bajnoka hívja őket. Biztos vagyok benne, hogy erősítés lesz a Ferencváros számára, kíváncsi vagyok, hogy milyen szezonja lesz.

- Követi a Fradi meccseit, mit szól az eddigi szereplésünkhöz?

- Természetesen követem, bár megmondom őszintén, hogy a bajnoki és kupameccseket a tévében nem mindig nézem meg, de az eredményekkel tisztában vagyok. Az európai találkozókkal más a helyzet, amikor tudom, élőben követem őket. Legutóbb a Qarabag elleni visszavágó során is a képernyő előtt ültem, végigizgultam azt a 90 percet. A Fradi határozott elképzeléssel, jól kidolgozott taktikával lépett pályára, és úgy is tűnt, hogy véghez tudja vinni az akaratát. Sokáig jó teljesítményt nyújtott a csapat, a bekapott gólokért kár, az utolsó tíz perc pedig körömrágós volt, kevés hiányzott. Igazán sajnálom, hogy nem jött össze a BL-csoportkör, megérdemelték volna a fiúk.

- Mi hiányzott?

- Varga Barni fejese a meccs végén. Viccet félretéve, nem az én tisztem eldönteni, hogy mi működött rosszul, és hogy min kellett volna változtatni, de hogyha már rákérdeztél, úgy gondolom, hogy a védelem talán nem azt a szintet hozta, amit ez a szakasz és egy ilyen komoly ellenfél megkövetel. Ez a BL előszobája, itt már nem lehet hibázni, és meglátásom szerint Ötvös Bence megingása a hátsó alakzatban nagyon sokba került. Kifejezetten szeretem a játékát, nagy munkabírású középpályás, jó technikával és magas játékintelligenciával, de én elsősorban a pálya közepén számítanék rá, nem pedig a védelemben.

- A vesztes BL-párharc után az Európa Liga főtábláján folytatják a mieink. Azt mondta, hogy követi a nemzetközi mérkőzéseinket, tavaly pedig éppen az Anderlecht ellen kezdtünk az UEL-ben. Nézte a mérkőzést, és ha igen, milyen érzéseket váltott ki?

- Azt a meccset sajnos pont nem láttam, de így sem maradt el a nosztalgia, mert a Vojvodinával éppen az Ajaxszal mérkőztünk meg az Európa Liga selejtezőjében. Természetesen én is ott voltam a csapattal Amszterdamban, és bár az 1995-ös BL-csoportkör óta a hollandoknak már új stadionjuk van, elárasztottak az emlékek. Mi még a régi stadionban játszottunk, de az érzés ugyanolyan volt, visszaidéztem a mérkőzést, amelyen sajnos kikaptunk, de így is örök emlék marad.

- Tartja a kapcsolatot az akkori csapattársakkal?

- Még szép! Nagyon jó társaság volt a miénk, azóta is rendszeresen összejárunk, amikor időnk engedi. Erős keretünk volt, komoly klasszisokkal, de még is egységként tudtunk működni, és úgy gondolom, hogy erre a történelmi BL-csoportkörrel tettük fel a koronát. Manapság a Bánki Dodi által szervezett öregfiúk-meccsek adnak lehetőséget arra, hogy eltöltsünk pár órát együtt, én is előszeretettel jövök, amikor tudok, igaz, nem a bajnokikra, hanem elsősorban a nyári túrákra.

- Az akkori Ferencváros érdemeit senki sem vitatja el, de mire lehet képes a mostani, figyelembe véve az UEL-sorsolást?

- Úgy gondolom, hogy a jelenlegi keret nagyon erős, kiváló képességű futballisták szerepelnek az Üllői úton. A vezetőség minőségi és hozzáértő munkát végez, ennek pedig az a legfőbb bizonyítéka, hogy a csapat zsinórban hetedik alkalommal indulhat valamelyik európai kupasorozat főtábláján. Ez azért is óriási eredmény, mert számos olyan klub van Európában, amely sokkal több pénzből gazdálkodhat, mint a Ferencváros, mégsem éri el a ligaszakaszt. Ráadásul ott sem vallanak szégyent a fiúk, sorozatban három alkalommal az egyenes kieséses szakaszig is eljutottak. Persze ez nem mindig a legszebb játékkal sikerül, de például az olasz futball sem a látványosságáról ismert, mégis a világ legjobb bajnokságai között tartják számon a Serie A-t.

- Végezetül, a Fradiban futballozó szerb játékosokról mi a véleménye?

- Régebben sokkal erősebb volt a szerb-bosnyák vonal a Népligetben, ez valamelyest megváltozott, de nem hiszem, hogy mindennek különösebb oka lenne. A Fradival azonos erősségű kluboknál gyakran cserélődnek a játékosok, ezen a szinten így működnek a transzferek. Mindenesetre a szerb futballt két jól képzett játékos képviseli, Alekszandar Pesics még 32 évesen is rendszeresen megmutatja, hogy milyen rutinnal rendelkezik, és lehet, hogy már nincs sok éve a legmagasabb szinten, de akár kezdőként, akár csereként veszélyt jelent az ellenfél kapujára. Ami Csirkovicsot illeti, a Topolyában meghatározó szerepet töltött be, engem kicsit meglepett, hogy az FTC-nél eddig nem sokszor jutott szóhoz, tekintve, hogy 1 az 1-ben rendkívül erős, jól cselez, és hatékony a támadóharmadban. Szerbiában most is nagyon népszerű a foci, és számtalan tehetség futballozik az országban, akik a jövőben akár Magyarországon is feltűnhetnek.