A férfiak 5000 méteres versenye zárta a poznani síkvízi sprint világbajnokság kenu szakágának viadalait. A mezőnyben esélyesként volt ott az FTC-MVM Kajak-kenu versenyzője, az ezen a távon kétszeres világbajnok, Adolf Balázs.

Kenusunk nagyszerű rajt után sokáig a címvédő, a háromszoros világbajnok moldáv Tarnovszkij mögött a második helyen haladt. A harmadik körben azonban egy elképesztő robbantással kenusunk leszakította az 1000 méteren kétszeres olimpiai bronzérmes klasszist. Adolf innentől a verseny végéig már kényelmes előny birtokában lapátolhatott a célig, megszerezve 5000 méteren harmadik, két maratoni vb-elsőségével együtt pedig már ötödik világbajnoki címét. Ezzel pedig kiérdemelte az örökös bajnoki címet.

A három év után újra a világbajnoki dobogó tetejére álló Adolf érezhetően megkönnyebbülten nyilatkozott a befutó után:

– Furcsa módon a rajt előtt, meg talán táv közben is egy rövid ideig ott motoszkált a fejemben, hogy ha nyerek, bekerülök az örökös bajnokok közé. Két éve igyekszem ezt a gondolatot minél távolabb tartani magamtól, nem mindig teljes sikerrel. Nem mondom, hogy emiatt kellett ennyit várnom az újabb aranyra, de a sok összetevő között ott szerepelt ez is. Szerencsére, amikor a hármas bolyban úgy döntöttem, hogy robbantok, nem erre gondoltam, hanem arra, hogy ha a spanyol srác még közelebb jön a harmadik helyen, az tovább bonyolítja a helyzetet. Szóval nem hezitáltam, sikerült tiszta vizet találnom, és egy ritmusváltással ellépnem a riválisaimtól. Onnantól tulajdonképpen egész egyszerű volt: menni kellett, és nyerni. A motivációval eddig se volt gondom, inkább a megfelelő módszert kellett megtalálnom a felkészüléshez. Hosszútávon ez már megvan, jöhet az újabb cél, ismét megszerezni az indulás jogát ezer méteren is.

Adolf Balázs aranyérmét és annak lehetséges hatását így látta Kucsera Gábor, az FTC-MVM Kajak-kenu szakosztályvezetője:

– Nagyon kellett ez a győzelem Balázsnak. Ezer méteren nem úgy sikerültek a versenyei, ahogy azt reméltük, így most ezen a távon – egyelőre – nem ő az első számú hazai versenyző. Egy világbajnoki győzelmet nem kell különösebben megmagyarázni, legfeljebb annyit emelnék ki pluszban, hogy tanárian robbantott, és rázta le az üldözőit, gyakorlatilag már az utolsó kör előtt világbajnoknak tudhatta magát. Három év után újra. Biztos vagyok benne, hogy ez azért plusz motivációt jelent számára, hogy harcba szálljon jövőre az ezerméteres egyesben való indulás jogáért.

Adolf aranyérme azonban nem az egyetlen ferencvárosi sikert jelentette Poznanban. Néhány órával korábban az FTC-MVM Kajak-kenu kajakosa, Varga Ádám karrierje negyedik vb-érmét szerezte Poznanban K–1 500 méteren. Kétszeres olimpiai bronzérmesünk elődöntős futamát megnyerve az ausztrál Thomas Green mögött a második legjobb idővel jutott be a vasárnap délelőtti döntőbe, ahol a hatos pályáról rajtolhatott. Varga egészen a hajráig utazott az élmezőnnyel, az utolsó száz méteren pedig komoly hajrát indítva Greenen kívül minden riválisát megelőzte, és a győztes mögött mindössze négy tizedmásodperces hátránnyal a második helyen ért célba.

 – Az egész versenyen éreztem, hogy jó erőben, jó formában vagyok. Megmondom őszintén, ezen a világbajnokságon úgy ültem hajóba, hogy sokkal jobban izgultam, mint az elmúlt években bármikor. Ugyanis tartottam attól, hogy kiderül, tényleg beleragadtam egy gyengébb időszakba, az idei szezon második fele messze nem úgy ment, ahogy azt előtte elterveztem. Nagyon örülök, hogy egy ilyen eredménnyel tudtam zárni ezt az évet. Elsősorban nem is az önbizalmam visszaszerzéséhez volt erre szükség, mert az igazából nem ment el. Inkább azt jelzi ez az ezüstérem, hogy sikerült megtalálni azt az utat, amin tovább kell haladnom, már a következő idényre, a válogatókra gondolva. Ezen a vébén sikerült kihoznom magamból a maximumot. Nyáron együtt edzettünk Greennel, az edzéseken is éreztem, hogy most ő a jobb, ez most is így volt, a második hely jelenleg abszolút reális eredmény – mondta röviddel a célba érés után Varga Ádám.

Sportolónknak ez már a negyedik világbajnoki érme, egy bronz mellett immár három ezüst gazdagítja a gyűjteményét. 

Kucsera Gábor kajak-kenusaink szereplését egyszerre értékelte örömmel és kellő objektivitással, igaz, ez a kettő adott esetben nem esett túl messze egymástól. Értékelését Varga Ádámmal folytatta:

– Természetesen nagyon boldog vagyok, és rettentően büszke is a versenyzőink világbajnoki teljesítményére. Ádám mögött egy nagyon nehéz szezon áll, amely elsősorban mentálisan rótt rá nagy terhet. Diplomázó egyetemistaként a vízen kívül is helyt kellett állnia. Való igaz, hogy az évad első felében nem az elvárások szerint jöttek tőle az eredmények, de ne felejtsük el, hogy ezek az elvárások már évek óta igen magasak az ő esetében. De mint a mesében: minden jó, ha jó vége, egy világbajnoki ezüsttel zárni a szezont nagyszerű dolog. Bejött az a döntésünk, hogy a vébé előtt gyakorlatilag egy alapozó edzésprogramot állítottunk össze, ez meghozta az eredményt. Ráadásul Szolnokon együtt készülhetett az őt most még legyőző ausztrál sráccal, ami szakmai szempontból szintén egy kiváló lehetőség volt, és Ádám élni tudott vele.

A szakosztályvezető a fradista lányokról sem feledkezett meg:

– Szerintem az, amit a ferencvárosi versenyzők, a két fiún kívül Szegedi Angelina és Hofer Bianka is ebben a szezonban letett az asztalra, több mint biztató a jövőre nézve. Két nagyon fiatal versenyzőnőről van szó, Bianka első felnőtt világbajnokságán B-döntőzhetett. Angelináék szintén B-döntőző négyesének a vébé talán a vártnál kicsit kevésbé sikerült jól, de amit egész évben teljesített ez a fiatal csapat, azt megint csak kiválóra lehet értékelni. Most mindenkire pár hét pihenő vár, erre szokták azt mondani, hogy megérdemelten.

Fotó: MKKSZ