Az olimpia után szinte mindig különlegesen alakul a kézilabdaidény, de mivel (legtöbbször) négyévente rendeznek csak ötkarikás játékokat, nehéz hozzászokni. Pláne akkor okoz nehézséget az extrém rövid felkészülési időszak, ha új játékosokat is be kell építeni a csapatba, éppúgy, mint 2024 nyarán, amikor négy klasszis kézilabdázó, Darja Dmitrijeva, Laura Glauser, Orlane Kanor és Valerija Maszlova érkezett női kéziseinkhez.

– Óriási kihívás volt megtalálni az egyensúlyt és a jó ritmust – kezdte az első félév értékelését vezetőedzőnk, Allan Heine. – Be kellett építeni az új játékosokat, miközben augusztus 19-én kapcsolódtak be a munkába, és az idény első tétmérkőzését szeptember 4-én vívtuk. Nagy munka volt, de örömmel láthattuk, hogy napról napra jobbak lettünk, elöl és hátul is egyre jobb volt az egyensúly, egyre inkább kontroll alatt tartottuk a meccseket. Előbb huszonöt percünk volt jó egy meccsen, ezt toltuk egyre kijjebb, és a Storhamar ellen már negyven percre nyújtottuk a kiváló teljesítményt.

Ha a játék tehát nem is volt mindig tökéletes, főleg a hétközi bajnokikon érezhettük, hogy sok maradt a csapatban, az eredményekre nem lehetett panasz, október közepéig a hazai és a nemzetközi fronton is hibátlanul meneteltünk. Ott az addigi legnagyobb erőpróba jött, egy hét leforgása alatt játszottunk a Metz, a DVSC és a Krim ellen. Franciaországban szenvedtük el egyetlen őszi vereségünket, ám talán még ennél is fájóbb volt a debreceni pontvesztés – időn túli hetesből egyenlítettek a hazaiak. Ebből a helyzetből is sikerült azonban felállni, a szlovén riválist két góllal legyőztük az Érd Arénában, ez pedig új lendületet adott, az ősz végén oda-vissza megvertük CSM Bucuresti-et.

– Néhány kis momentum dönthet el rangadókat, Debrecenben nem volt szerencsénk, szomorú vagyok a pontvesztés miatt, de amikor új csapatod van, ilyen meccsek is előfordulnak. Az ősz csúcspontja egyértelműen a két Bucuresti elleni összecsapás volt, jó ütemben találkoztunk velük, és bár a CSM volt a legjobb riválisunk az ősszel, kétszer is felülmúltuk. Sok jó egyéni teljesítményt láthattunk, a padról is ragyogóan szálltak be a játékosok, végig megmaradt a magas színvonal, hazai pályán pedig egészen fantasztikus szurkolást is kaptunk. Összességében elégedett vagyok az ősszel, de tudunk még fejlődni. A védekezésünk volt jobb, és szeretném, hogy támadásban is meglegyen ez az intenzitás, hogy jó helyzeteket alakítsunk ki csapatként, mert nagyon nehéz meccsek várnak ránk.

Az idény december 28-án folytatódik a lányoknak, amikor a Szombathely ellen lépnek pályára idegenben, az új évet pedig a Győr elleni csúcsrangadó nyitja.

– Mindig különleges a Győr ellen játszani, óriási küzdelem van mindig, de előbb a Szombathelyre kell koncentrálnunk. Nincs sok idő a felkészülésre az Európa-bajnokság és karácsony után, de valójában ez minden csapatra igaz, illetve a játékosok is hozzá vannak szokva ehhez a ritmushoz, készen állnak erre.

Allan Heine számára különleges volt az Európa-bajnokságot figyelni, hiszen hazája csapata döntőt játszhatott, Magyarország pedig, keretében hat Fradi-játékossal bronzérmet szerzett.

– Fantasztikus verseny volt, gyakorlatilag az összes mérkőzést láttam, és külön öröm volt nézni a magyar csapat fejlődését. A figyelmem természetesen a dánok és a magyarok mellett a franciákon, a hollandokon és a németeken is hatványozott volt, de tényleg nagyon élveztem a teljes Eb-t. Norvégia kiemelkedett, extra teljesítmény kellett volna a dánoktól ellene, de ez nem jött össze a teljes meccs alatt. Az egyáltalán nem lepett meg, hogy a magyarok bronzérmesek lettek, egy podcastben az Eb előtt épp ezt a végeredményt tippeltem, legfeljebb az volt kissé meglepő, hogy mennyire jó, modern és gyors kézilabdát mutattak. Nagyon szép munka volt!